„Miért”-ek és „Hogyan”-ok a gyermeknevelésben – 3. rész

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Folytatjuk sorozatunkat a keresztény gyermeknevelés témakörében.

Légy példa!

Sorozatunk előző részeiben már érintettük a példamutatás fontosságát. Nagy felelősség ez, odaszánást és következetességet igénylő feladat. Pál apostol írja: „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” (2Timóteus 1,5) Timóteus családja görög volt, ahol az Úr Jézusról szóló tanításoknak nem voltak gyökerei. A nagymama és az édesanya életpéldája mégis olyan hatásos volt, hogy idővel Timóteus is Krisztus követője akart lenni.

A példaadás talán a leghatékonyabb nevelési eszköz, és az élet minden területét áthatja. A jellemet meghatározó tulajdonságokat nagyrészt tanulással sajátíthatjuk el. Ilyen tulajdonságok például a figyelmesség, a tisztelet és az őszinteség. Ezeken a területeken nagyon meghatározó a szülők és a nevelők példája.

Mi mindenben kell példát mutatnunk gyermekeinknek? Kulcsfontosságú, hogy megtanítsuk a szerepüket és a feladataikat. Felnőttkorukban meghatározó lesz, amit otthonról hoznak. A szülői példát önkéntelenül is viszik magukkal.

Asszonyként a feleség és az édesanya szerepét, férfiként pedig a férj és édesapa szerepét kell bemutatnunk, illetve átadnunk gyermekeinknek. Felvetődik bennem a kérdés: Milyen feleség és édesanya vagyok? Azt a szerepet töltöm be, amit Isten eltervezett számomra? Gondoskodom a családról? Szeretettel fordulok és szolgálok férjem és gyermekeim felé? A férfiak felelőssége is óriási.

Érdemes feltenni a kérdést: Szeretem-e a feleségem? Vezetem-e a családot? Családfőként felvállalom-e a felelősségeimet? Töltök-e időt a párommal és a gyermekeimmel? És milyen példát mutatunk gyermekeinknek mint házaspár? Látják-e és érzik-e, hogy szeretjük és tiszteljük egymást? Látják-e, hogy egység van közöttünk? Hordozzuk-e egymás terhét? Hogyan oldjuk meg konfliktusainkat? Figyelünk-e egymásra? Fontosnak tartjuk-e a másik véleményét és érzéseit? Fontos-e számunkra a házasságunk? Stb. Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, és vizsgáljuk meg, vajon jó példát mutatunk-e gyermekeinknek! A következő generáció van ránk bízva.

Gyermekeink előtt a hívő életet is be kell mutatni.

Látniuk kell, hogy élő kapcsolatunk van a mindenható Úrral, hogy szeretjük őt, és hogy a követése számunkra nagyon fontos. Idetartozik a bibliaolvasás, az imádkozás, a gyülekezettel való kapcsolatunk és az Istennek való engedelmesség kérdésköre. Törekedjünk arra, hogy életünk igazi istentisztelet legyen! Mindebben nehéz hűségesnek és következetesnek lenni. Van, amikor én is azon kapom magam, hogy napok telnek el mély egyéni csendesség nélkül, a Kedvessel is elmarad a közös igeolvasás és imádkozás a rohanó hétköznapokban. De fontos az, hogy törekedjünk minderre.

Vajon a gyermekeink a tanácsainkat vagy a példánkat fogják követni?

Azért imádkozom, hogy ez a kettő – a példa és a tanács – egy és ugyanaz legyen. Gyermekeink egyen-egyenként döntenek majd, de példánkkal és imádságainkkal segítenünk kell nekik az Istennek tetsző életet választani. Azt, hogy a mi értékeink gyermekeink számára is értékek lettek, akkor látjuk meg igazán, amikor majd ők a saját gyermekeiknek adják át azokat.

Selmeczi Ottilia

Folyt. köv.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp