A járvány körül kialakult helyzetben, ahogy sokan otthonukba kényszerülnek, adott esetben azt el sem hagyhatják, továbbá szinte minden társasági esemény lemondásra kerül, a pozitív érzések, élmények és impulzusok még sokkal jobban felértékelődnek. Éppen ezért a hálaadás is lehet egy olyan gyakorlat, ami valamelyest könnyebbé teszi a jelenlegi és az előttünk álló időszakot.
A hála és a szubjektív jóllét
Az elmúlt évtizedekben a hála kérdésköre tudományos körökben is megnövekedett figyelemnek örvend. Számos kutatás eredménye bizonyítja, hogy a fizikai, mentális, szellemi és pszichés jóllétünkhöz egyaránt hozzájárul a hála érzése (Jakowska, és mtsi., 2015; Wood és mtsi., 2008).
A hála rendszeres megélése többek között
- növeli az élettel való elégedettséget (Boehm és mtsi., 2011),
- csökkenti a negatív érzelmeket (Emmons ésMcCullough, 2003),
- csökkenti a szorongást és a depressziót (Ramírez és mtsi., 2014).
Egy időskorúak (77–90 éves résztvevők) körében végzett vizsgálat esetében azt találták, hogy akik inkább hálásak voltak életük pozitív dolgaiért, emelkedettebb jóllétről tanúskodtak, mint azok, akik azon aggódtak, amit nem tudnak megváltoztatni (Hörder és mtsi., 2013). Talán nem is szükséges ezt tovább fejtegetni, hiszen látható, hogy aki inkább megéli mindennapi életében – így most, a kényszerű korlátozások között is – a hálát, jobban fogja érezni magát.
A hála és a koherenciaérzés
Életünk és önmagunk koherens egészként, különböző kisebb és nagyobb volumenű céljaink realitása ebben a helyzetben bizony könnyen változhat. A koherenciaérzés, a pozitív újrakeretezésre való képesség a hála és a mentális egészség között egy köztes tényezőként áll, vagyis a hála megélése segítségünkre van a mostani hirtelen változások, új élethelyzetek átkeretezésében, más szempontból való megközelítésében, ami végül mentális egészségünket és jóllétünket támogatja (Lambert és mtsi., 2009).
Hála a kereszténységben
A hála kiemelt szereppel bír a legtöbb vallásban, így a kereszténységben is, hiszen egyszerre erény, élmény, érték, tulajdonság, amelyet az ember igen gyakorta átél (Emmons és Shelton, 2002). A hála lehet testi vagy lelki, amely kifejeződhet imában, úrvacsorában, de egészen egyszerűen egy általános beállítottságban, attitűdben is. A Bibliában számos említéssel találkozhatunk, amely a hálára vonatkozik.
Lehet az a mindennapi hálaadás, a javakért való, a másik emberért való, Krisztus áldozatáért való hála, vagy éppen Krisztus Isten felé mondott hálaadása.
Hálanaplózz!
Egy rendkívül egyszerű gyakorlatot ajánlok minden olvasó figyelmébe, amely a megszokott hálaadási formák mellett most kicsit gyakorlatiasabban közelíti a hálára való odafigyelést.
- Vegyél egy füzetet, amit kifejezetten a hálaadásnak szentelsz! Természetesen az online felületek vagy a telefonod jegyzete is tökéletesen alkalmas a célra!
- Mindennap – a nap számodra legmegfelelőbb szakaszában, vagy amikor éppen eszedbe jut valami – jegyezz fel legalább öt dolgot, amiért aznap hálás voltál!
Nem kell túlgondolni: a legapróbbtól a legnagyobbig bármit feljegyezhetsz, amiért hálás vagy. Lehet ez egy finom étel, egy jó telefonbeszélgetés, vagy éppen az a rengeteg dolog, amitől most megóv az a helyzet, hogy otthon vagy. - Amikor időd engedi, olvasd vissza, hogy miket jegyeztél fel a korábbi napokon is, ezzel is nyomatékosítva, hogy bizony mindig van valami, amiért hálásak lehetünk!
Felhasznált irodalom:
- Boehm, J.K., Lyubomirsky, S. & Sheldon, K.M. (2011): A longitudinal experimental study comparing the effectiveness of happiness-enhancing strategies in Anglo Americans and Asian Americans. Cognition & Emotion 25(7): 1263–1272.
- Emmons, R.A., & Shelton, C.M. (2002): Gratitude and the science of positive psychology. In C.R. Snyder, & S.J. Lopez (Eds.), Handbook of positive psychology (459—471.). New York: Oxford University Press.
- Emmons, R. A., & McCullough, M. E. (2003): Counting blessings versus burdens: An experimental investigation of gratitude and subjective wellbeing in daily life. Journal of Personality and Social Psychology, 84(2), 377–389.
- Hörder, H. M., Frändin, K. & Larsson, M. E. H. (2013): Self-respect through ability to keep fear of frailty at a distance: Successful ageing from the perspective of community- dwelling older people. International Journal of Qualitative Studies in Health and Well- being, 8, 20194.
- Jakowska, M. et al.: The impact of a brief gratitude intervention on subjective wellbeing, biology and sleep. Journal of Health Psychology (2015), 1–11. o.
- Lambert, N. M., Graham, S. M., Fincham, F. D. & Stillman, T. F. (2009): A changed perspective: How gratitude can affect sense of coherence through positive reframing, The Journal of Positive Psychology: Dedicated to furthering research and promoting good practice, 4:6, 461-470., DOI: 10.1080/17439760903157182
- Ramírez, E., Ortega, A. R., Chamorro, A., & Colmenero, J. M. (2014): A program of positive intervention in the elderly: Memories, gratitude and forgiveness. Aging & Mental Health, 18(4), 463–470.
- Wood, A.M., Maltby, J., Stewart, N., Linley, P.A., & Joseph, S. (2008): A social-cognitive model of trait and state levels of gratitude. Emotion, 8(2), 281—290.
