Egy dolog jelentett csak gondot számomra, az pedig a cikk mérete volt, ugyanis oldalakat tudnék erről írni, hiszen magam is lisztérzékeny vagyok.
Amikor megkérdezik, mostanság egyébként egyre kevesebben, azt, hogy hogy bírod liszt nélkül, akkor csodálkozva nézek, hiszen ennek a betegségnek egyetlen gyógyszere van, az pedig a diéta. Természetes hát, hogy megtartóztatom magam. Persze azért közel sem egyszerű, a legnehezebb a szervezés része, vagyis az, hogy amikor szükséges, akkor legyen nálam az a kenyérféle, amit fogyaszthatok. Sok történetet mesélhetnék, de az egyik legmaradandóbb az,
amikor az úrvacsoravétel maradt el feledékenységem vagy még inkább hanyagságom miatt, hiszen nem gondoskodtam a speciális kenyérről.
Ennyi bőven elég is a magam történetéből, nézzük meg inkább, mi is ez a coeliakia!
Hazánk lakosságának mintegy 1-2 százaléka diagnosztizált lisztérzékeny, azonban ennél jóval többen érintettek. A coeliakia – magyar szóval lisztérzékenység – a genetikailag prediszponált egyénekben kialakulható autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen okból önmaga ellen termel egy olyan anyagot, amely elpusztítja saját szöveteit. Ebben az esetben ez egész életen át tartó gluténintoleranciát, orvosi nevén gluténszenzitív enteropátiát jelent.
A betegség kiváltásáért pontosabban a gluténnak, ismertebb nevén a sikérnek egy speciális fehérjéje a felelős (ez a búzában a gliadin). Glutén a kalászos gabonanövényekben – mint például árpa, búza, rozs, valamint ezek valamennyi fajtaváltozatában is, mint a tönköly – található, károsító hatását elsősorban a vékonybél nyálkahártyáján fejti ki. Az autoimmun reakció miatt keletkező antitestek teljesen vagy részben elpusztítják a nyálkahártya felszíni sejtjeit, így csökkentik a tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok felszívódását.
Bár a vékonybélnek nem ez az egyetlen feladata, a lisztérzékenység kialakulásában ennek a károsodása a legmeghatározóbb. Mai ismereteink szerint számukra az egyetlen terápia az élethosszig tartó gluténmentes diéta. Jelenleg ugyan több központban is folynak kutatások, amelyek a gyógyszeres kezelést lehetővé tennék, de most úgy tűnik, hogy még legalább öt-tíz évbe is beletelik, amire egy ilyen készítmény elérhető lesz a betegek számára.
De a gluténmentes diéta, ha azt valóban betartják, akkor mellékhatások nélkül tünetmentes életet biztosít egy lisztérzékeny számára.
Érthető tehát, hogy egy coeliakiában érintett ember számára létkérdés az, hogy mit milyen áron és közel sem mellékesen milyen ízben fogyaszthat. Sajnos, a növekvő érdeklődés ellenére sem túl sok olyan cég létezik, amely megbízható körülmények között, minőségi alapanyagból állít elő gluténmentes termékeket.
Most akkor mindenkinek jó?
Több fórumon is találkoztam azzal az állásfoglalással, hogy a gluténmentes élelmiszerek fogyasztása nem ajánlott azoknak, akik nem szenvednek lisztérzékenységben, ennek oka többek között a rost- és mikrotápanyag-hiány. A gluténmentes termékek közel sem egészségesek, hiszen a megfelelő állag, illetve ízérték miatt gyakorta több cukrot, sót és zsírt tartalmaznak, mint hagyományos társaik. Sajnos azoknak sincs jó hírem, akik súlycsökkenést várnak a gluténmentes diétától, elhízottak esetében néhány tanulmány beszámolt ugyan súlycsökkenésről, más vizsgálatok azonban éppen ezzel ellenkezőleg, a metabolikus szindróma kialakulásával és hízással hozták összefüggésbe a gluténmentes étrenden élőket.
Szöőr Bea
