…amit az oklahomai Armstrong Auditoriumban megnyitott Dávid és Salamon királyságának felfedezése című kiállításon mutattak be február végén. Az Izraeli Régiségügyi Hatóság közreműködésével megrendezett egyedülálló régészeti tárlatot ez év végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján bibliai régészettel foglalkozó szakemberként vettem részt, és ismertem meg részleteket a most először bemutatott föníciai ékszerről és annak jelentőségéről.
A Biblia arról tudósít a Királyok első könyvében, hogy Salamon izraeli és Hírám tíruszi király között szoros és gyümölcsöző kereskedelmi, szakmai és diplomáciai együttműködés állt fenn, melynek alapjait Dávid király fektette le. A föníciai kereskedőkirályság központja Tírusz volt, mely a hatalmas cédrusfáiról híres Libanoni-hegységet ellenőrizte. A cédrus a legkiválóbb fa építőanyagnak számított a korszakban. Salamon király nagyszabású építkezéseihez Hírám jelentős mennyiségű libanoni cédrust és ciprusfát biztosított, amit a tengeren tutajokká összekapcsolva úsztattak le a föníciai hajósok Izrael partjaihoz. A fáért cserébe Salamon élelemmel látta el Tíruszt. Ezen túl Salamon a tíruszi királytól kért ötvösmestert a templom nemesfémdíszítésének és áldozati eszközeinek elkészítéséhez is. A két királyság közötti kapcsolat olyan erősnek bizonyult, hogy Hírám bevonta Salamon királyt az egész Mediterráneumra kiterjedő föníciai tengeri kereskedelmi tevékenységébe. Ennek keretében távolsági kereskedelmi expedíciókra is sor került. A Királyok első könyve így tudósít erről:
„Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében. A király Tarsís-hajói ugyanis a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat meg pávákat hoztak.” (1Királyok 10,21)
A két király legfontosabb ezüst- és aranybányája Tarsísban működött, ami az Ibériai-félsziget Gibraltáron túli, déli partján terült el, a mai Huelva város helyén. A föníciaiak ellenőrzésük alatt tartották Tarsíst, azt a helyet, ahol ma a Rio Tinto néven ismert folyó beleömlik a Cádizi-öbölbe. A folyón felfelé hajózva érhető el a térség legrégebbi és leggazdagabb nemesfém-bányakomplexuma, ahol egészen a 20. század végéig folyt bányászati tevékenység. Salamon és Hírám király ezen a helyen nyitották meg arany- és ezüstbányáikat. A két király hajói háromévente futottak be kincsekkel megrakodva a tíruszi kikötőbe. A föníciai tengeri hegemónia ebben az időben, a Kr. e. 10. században, teljesen szabad kezet adott a két királynak még ilyen egészen távoli bányászati vállalkozás megvalósítására is. Mindeközben teljes gőzzel üzemeltek Salamon rézbányái is a Holt-tengertől délre elterülő Arábá-völgyben (Timnában és Faynanban). A tarsísi ezüst- és aranybányák működtetéséhez Salamon biztosíthatta a bányászati szaktudást, míg Hírám a hajókat és a Mediterrán-tengeren sorra elhelyezkedő föníciai bázisokat adta.
Ma már pontos ismeretünk van arról, hogy az egykori Tarsísban, a mai Huelvában, egy Kr. e. 10. századi föníciai kereskedelmi állomás működött, és hogy ezen a helyen hajózták be és küldték Tíruszba a Rio Tinto területén kibányászott ezüstöt és aranyat. Az ókori érckinyerési eljárások még nem voltak tökéletesek, így a visszamaradt salakban sok nemesfém marad, amit tudományos vizsgálatokkal mutattak ki. Ezekből lehet következtetni arra is, hogy milyen termelési volumene lehetett ezeknek a bányáknak. 1 tonna kitermelt ércekben gazdag nyersanyag 3,1 kg ezüstöt tartalmazott. A régészek bányászati eszközöket is találtak a Rio Tinto bányában egy föníciai település romjai között, és természetesen számos aknát és járatot. További fontos tény, hogy a királyság kori Izrael idejéből fennmaradt ezüstleletek anyagvizsgálata megállapította, hogy ezek részben a Ibériai-félszigetről származó ezüstből készültek.
Tarsís nevének egy Biblián kívüli korabeli felirat is emléket állít, a Szardíniában fellelt Nora-sztélé. A kőbe vésett föníciai felirat – amit a Kr. e. 8. században készítettek – napjainkban a Cagliari Régészeti Múzeumban tekinthető meg.
A két királyság közötti együttműködés keretében Salamon városokat adott át a föníciai királynak, és kiépített egy kikötővárost is az Akabai-öbölben, a Vörös-tengeren, ahol a föníciai hajósok számára új tengeri vállalkozásokra nyílt lehetőség. Az izraeli–föníciai közös kereskedelmi expedíciók így eljutottak a dél-arábiai Ofírba is, ahonnan ugyancsak aranyat hoztak.
Bár Salamon Arábá-völgyi rézbányái, az Akabai-öbölben lévő kikötő maradványai és a tarsísi nemesfémbányászat mind kézzelfogható valósággá teszi számunkra a Salamon korabeli gazdasági vállalkozásokat, de a közelmúltig nem találtak föníciai jelenlétet bizonyító régészeti emléket a korabeli Izraelben. 2012-ben a dr. Eljait Mazar vezette úgynevezett Ophel-ásatáson – az Ophel a királyság kori Jeruzsálem gigantikus méretű erődített városkapuja volt – előkerült a Kr. e. 10. századi rétegből egy úgynevezett kosár alakú elektrum fülbevaló-függő, amely tipikusan föníciai ékszer. Az elektrum keményebb fém, mint a tiszta arany, és ez nagyobb tartósságot biztosít az ékszerek számára.
Bár a lelet még 2012-ben került elő a földből, ám ahogyan az ásatásokon feltárt leletek esetében lenni szokott, csak évekkel később került sor az ékszer vizsgálatára és azonosítására. Brent Nagtegaal régész 2023-ban végezte el az fülbevaló vizsgálatát. Naama Yahalom-Mack professzorral, a Héber Egyetem Régészeti Intézete metallurgiai laboratóriuma vezetőjének segítségével megállapították, hogy a fülbevaló 63%-ban arany, 32%-ban ezüst, 5%-ban pedig réz, vagyis elektrum, a három fém ötvözete. A régészetben gyakran használt tipológiai módszerrel pedig dr. Amir Golani vaskori ékszerszakértővel megállapították, hogy egy tipikusan föníciaiak által készített és viselt fülbevaló függőjéről van szó.
Brent Nagtegaal, a jeruzsálemi Ophel-ásatások egyik régésze, és az oklahomai Dávid és Salamon korát bemutató régészeti kiállítás kurátora, a felfedezéssel kapcsolatban elmondta:
„A 2012-es ásatás során én voltam a B terület felügyelője dr. Mazar vezetésével. Az ásatás öt hónapig tartott. Az utolsó két hónapban főként a kora vaskori falak, kitöltések és padlók feltárásával foglalkoztunk. A felügyelettel járó felelősség rendkívül lekötött, és nem tudtam lépést tartani a feltárt leletekkel. Ezért csak évekkel később, amikor az ásatás zárójelentéseinek publikálásán kezdtem dolgozni (különösen dr. Mazar 2021-ben bekövetkezett halála után), értesültem egy kiváló, egy sékelnél vagy tízcentesnél kisebb aranytárgy felfedezéséről. A függő látványos arany csillogásával azonnal megragadta a figyelmemet. Amikor felemeltem, megdöbbentett, hogy milyen nehéz egy ilyen apró tárgyhoz képest.
A kosaras függő doboza teljesen tömör, mérete 4 x 4 x 2 milliméter. A kosár sarkaihoz két cső alakú, mindössze 0,5 mm átmérőjű parabolikus ‘fogantyú’ csatlakozik, amelyek 6 mm-rel emelkednek a kosár teteje fölé. Egy még keskenyebb aranyhuzal szorosan körbetekeredik mindkét parabolikus ‘fogantyú’ alján, hogy elrejtse a rudak és az aljzat illesztését. A rudak tetejét háromszor körbetekert aranyhuzal köti össze, majd felfelé nyúlik, ahol elpattan. A drótot eredetileg valószínűleg egy felfüggesztő hurokhoz kötötték.”
A régészek ilyen típusú kosaras fülbevalókat kizárólag föníciai kolóniákon találtak. Kétségtelenül föníciai jelenségről van szó, vagyis föníciai emberek viselték ezeket az ékszereket. Az Ophel-ásatáson feltárt kosaras fülbevaló a legkorábbi aranylelet, amelyet valaha is felfedeztek egy jeruzsálemi régészeti ásatáson. Dr. Amir Golani ékszerszakértő kijelentette, hogy mivel az ékszerek szinte mindig a viselőjük eszméit, kultúráját vagy motívumait tükrözik, kulturális jelzőként szolgálnak a föníciai jelenlétre.
Ennek az egyedülálló ékszernek köszönhetően meggyőző régészeti bizonyítékunk van a föníciai jelenlétre a Salamon kori Jeruzsálemben.
Felhasznált szakirodalom:
- Dr. Amir Golani, Jewelry from the Iron Age II Levant, Academic Press Fribourg, Fribourg, 2013
- Copper Mines Of The United Monarchy, Let the stone speak, The magazine of the Armstrong Institute of Biblical Archaeology, Exhibition Edition, 2024, 100-105. o.
- Sean Kingsley, Seeking Solomon United Monarchy On The High Seas, Wreckwatch Magazine, Issues 5-6, 2021, 48-58.o.
- Jonathan R. Wood, Carol Bell, Ignacio Montero-Ruiz, The Origin of Tel Dor Hacksilver and the Westward Expansion of the Phoenicians in the Early Iron Age: The Cypriot Connection, Journal of Eastern Mediterranean Archaeology and Heritage Studies, Volume 8, Number 1, 2020
