Fordítói bevezető: Murray Campbell cikke 2021. február 18-án jelent meg a 9marks honlapján, melyben elmondja azt a sajnálatos tényt, hogy jelenlegi otthonában, ahol él és lelkipásztorként szolgál, a hívő élet néhány megnyilvánulási formája illegálissá vált.
Egy nemrég bekövetkezett döntés értelmében lakóhelyemen, Victoria államban – Ausztráliában – Isten kegyelmének munkáját akarják megdönteni. A parlament elfogadta a Változtatás vagy elnyomás (átalakítás) gyakorlati tiltásról szóló 2020-as törvényjavaslatot.
Többek között e fenti törvény bűncselekménnyé nyilvánítja azokat az imákat vagy beszélgetéseket, amelyek során az egyik ember meg akarja győzni a másikat arról, hogy bizonyos szexuális tevékenység folytatása nem a legjobb ötlet.
Nemcsak „törvénytelen” imádkozni vagy beszélni valakivel a szexuális irányultsága vagy nemi identitása megváltoztatásáról – hacsak ez a változás nem az LMBTQ-életmód felkarolását jelenti –, a törvény kimondja, hogy a lelki átalakulás/átalakítás is törvénytelen. Az „átalakítás” magában foglalja a szüzességért való imát és minden olyan tanácsot, amely azt kommunikálja, hogy a házastársi szexuális hűség a szent élet velejárója.
Ezek az új törvények az egyének szolgálatát (azaz a lelkipásztori tanácsadást) támadják; nem érintik a csoportokat (azaz a templomi prédikációt). Victoria állam kormányzata azonban már jelezte, hogy készek a jövőben kibővíteni a tiltások listáját az igehirdetésekre is.
Ezen új törvények értelmében egy névtelen panasz oda vezethet, hogy kivizsgálhatnak egy személyt vagy szervezetet, és polgári törvényszék elé citálhatják az érintetteket. A törvényszék hatáskörrel rendelkezik: például egy személyt átnevelési programra is kötelezhet.
Amikor valaki ima vagy lelki beszélgetés nyomán bekövetkezett „sérülésre” hivatkozik, büntetőeljárás indítható. Ez akár 10 éves börtönbüntetést és 200 000 dolláros pénzbüntetést is maga után vonhat.
Ez a törvény a felszínen olyan állampolgárok védelmét célozza – károsnak tekintett gyakorlatoktól –, akik nem vallják magukat heteroszexuálisnak, vagy azt hiszik, hogy nem a megfelelő nemű testben élnek. Sajnos a helyzet az, hogy egyes vallási szervezetek helytelenül és ostobán viselkedtek az ilyen emberekkel szemben; senki sem tehet úgy, mintha nem történt volna ilyen. Mégis, a helyi kormány hiedelme mintha az lenne, hogy az ilyen bánásmód széles körben elterjedt és népbetegség a kereszténységen belül.
Ezzel szemben a kormányzat vizsgálatai csak néhány „gyakorlati áttérési” történetet tártak fel. Az biztos, hogy van néhány szörnyű eset. Ahol rosszat követtek el, bűnbánatnak kell következnie. De ez a parlamenti törvény nem tisztességes „megoldás”. Felrobbant egy épületet, hogy elkapjon egy patkányt!
MIT TEGYENEK A(Z AUSZTRÁL) KERESZTÉNyEK?
Egyrészt természetesen Isten arra hív bennünket, hogy engedelmeskedjünk a kormányzó hatóságoknak, imádkozzunk értük és engedelmeskedjünk nekik. Folytatnunk kell ezt.
De mi történik, ha egy kormány túllépi hatáskörét, és nagyobb állampolgári hűséget követel, mint amennyivel Krisztusnak tartozunk?
A gyülekezeteknek és a vallási szervezeteknek fel kell készíteniük tagjaikat arra, hogy megértsék az új törvények számos következményét. A lelkészeknek, az igazgatóknak és a szülőknek tanítaniuk kell gyülekezeteiket, alkalmazottaikat és családjaikat, hogy mindenki felismerje, hogyan éljen hűen ebben az új környezetben.
Természetesen nem keresztények is aggodalmukat fejezték ki e törvényjavaslat miatt. Az Ausztrál Orvosi Szövetség és a Gyakorló Pszichiáterek Országos Szövetsége is ellene szólt. Vezető jogi szakértők is aggodalmuknak adtak hangot. Még feminista és LMBTQ-csoportok is aggályokat vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a törvénytervezet hogyan fogja károsítani a kiszolgáltatott polgárokat. A kormányzat mégis megvonta a vállát az aggodalmak hallatán.
A vita során mind a média, mind a politikusok egyaránt figyelmen kívül hagytak minden elfogadható ellenvetést.
Nem vették figyelembe azt a rengeteg embert, akiknek az egyház valóban segített.
Nem vették figyelembe azt a tényt sem, hogy a nemi szerep diszfóriával (vagy nemi identitászavar, transzszexualitás – megj. a ford.) küzdő gyerekek túlnyomó többségére a felnőttkor elérése után már nem jellemző. Továbbá azokat sem vették figyelembe, akik szerint a szexuális irányultságuk megváltozott. Az ellenpéldákat minden esetben értelmetlen képtelenségként utasították el.
Említésre méltó a törvényjavaslat által érintett koalíció szélessége, mert rávilágít korunk meghatározó társadalmi-politikai mozgalmainak autoriter jellegére. A meghallgatást a sértések váltották fel. A tényeket mára fikciónak hívják.
KÉT BÁTORÍTÁS
Pásztorként bátorítani szerettem volna a rám bízottakat, amikor belépünk ebbe a látszólag új világba. Következzen két biztatás, amit az 1Péterben találtam. Imádkozom, hogy buzdítsanak téged és gyülekezetedet.
- Hívő keresztény, ez a világ nem az otthonod!
Péter apostol azt írja, hogy jövevények vagyunk ezen a földön, és mennyei állampolgárok vagyunk. Várjuk igazi otthonunkat.
Szerethetjük lakóhelyünket, és tehetünk jót polgártársainkkal, mégis meg kell tanulnunk azt a leckét, amelyet oly sok hívő értett már meg a világ más részein. Kevésbé szorosan kéne ragaszkodnunk a földi dolgokhoz, és jobban Krisztushoz és egyházához. Ez fogja meghatározni beállítottságunkat és formálni reménységünket.
- Hívő keresztény, válaszd a hűséget, és folytasd a jó cselekvését!
Noha a társadalom perifériájára száműzhetnek és megfenyegethetnek minket, Péter emlékezteti a keresztényeket, hogy akik Krisztusban bíznak, azok soha nem fognak megszégyenülni.
Ezért mondja Péter: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.” (1Péter 2,12)
Néhány verssel később Jézusra irányítja a figyelmünket: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (2,23)
Ne adjuk fel a jó hűséges cselekvését! Az igazságtalan törvények miatt abba kellene hagynunk mások szeretetét? Szó sem lehet róla!
EGY SZÓ A LELKÉSZEKHEZ
Végül, lelkipásztorok: szükséges, hogy jó példával járjatok elöl e téma kapcsán gyülekezetetekben. Péter is így tanít minket. A következőket írja a számunkra:
„…legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Péter 5,2–4)
***
A mi munkánk nem más, mint bemutatni testvéreinknek, hogyan is néz ki a hűséges kitartás.
KÖVETKEZTETÉS
Most valójában egy olyan államban élek és szolgálok, ahol a Krisztushoz való valódi megtérés – és abból fakadó szent élet – jogellenesnek tekinthető. E törvény szerint a tanítványság, a tanácsadás, a tagság és a gyülekezeti fegyelem végül ellenőrzés alá kerülhet.
De egy keresztény számára saját megszentelődése biztosított, még akkor is, ha ez törvényellenes. Végül is ez nem csak a viselkedésünk. Ez olyan állapot, amely minden keresztényt megillet Krisztusban. Bármely elrettentéstől védett.
Mi a következő lépés? Sok, sok ima. Imádkozom, hogy Isten használja ezt az időt a szívünk megtisztítására és gyülekezeteink megreformálására. Azért imádkozom, hogy polgártársaink – hívők és a nem hívők – legyenek védve a károktól. Imádkozom, hogy ezen igazságtalan törvények ellenére Jézus Krisztus jó híre továbbra is terjedjen és hatással legyen körülöttünk úgy, mint még soha.
Fordította: Tóth Krisztián © 2021
Forrás: https://www.9marks.org/article/how-to-pastor-when-sanctification-becomes-illegal/?utm_source=eml-article&utm_medium=eml-article&utm_campaign=eml-article&mc_cid=18cea8a36b&mc_eid=9661346a33
