Hálát adok Istennek, mert elvitt a halál árnyékának völgyébe, és azért is, mert kihozott belőle. A COVID-betegség annyira megtámadta a tüdőmet, hogy még oxigénmaszkon keresztül is alig jutottam kevés levegőhöz. Amikor akadozott a kórház oxigénellátása, oxigénpalack nélkül maradtam, és leesett az oxigéntelítettségi szintem 68%-ra. Egészséges embernél ez 95–100%. Amikor láttam, hogy az oxigénméterem egyre kisebb értéket mutat, felkészültem a halálra. Addig nem is gondoltam arra, hogy életemnek vége lehet itt. Isten kezébe tettem életem és halálom, és tudtam, hogy mellettem van. Nem féltem. Nyugodt voltam és megtapasztaltam, hogy

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8,16).

Hatalmas megtapasztalás volt. Hálás vagyok érte.

November 16-án kétszer kerültem a halál közelébe, majd a következő nap éjjelén ismét (oxigénszintem 60% volt). Sikerült elkerülni a pánikhelyzetet. Nem kapkodtam levegő után, mert nem segít, de sokat ront.

Nehéz napok következtek, de minden új napon jobban voltam. Tíz nap után áthelyeztek a régi Poliklinikára (Poli2). Itt COVID-tüdőgyulladásomat kezelik.

Nagyon fáradékony vagyok, és még használom az oxigént. Hosszú lesz a felépülés.

Megnyugvással, sőt hálával fogadom ezt a nehéz időszakot. Köszönöm az értem mondott imákat!

Virágh Gábor

Nagybánya

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van…” (Róma 8,28)

További bizonyságtételek a blogon olvashatók:

https://zelmondo.wixsite.com/lelegezz