A sátán ruhájának kilenc ékköve

Ilyen magas pozícióhoz megfelelően elegáns öltözet illik. A 13. versben éppen ennek a ruhának a leírásával jellemzi a prófécia a felkent kerub tökéletes szépségét. „Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek.”[1] Aranyfoglalatba illesztett, művészi vésetekkel díszített kilenc drágakő felsorolását látjuk. A Bibliában nem egy helyen olvasunk drágakövekről, leginkább úgy, mint kereskedelmi termékekről, de kevés olyan szöveghely van, ahol ilyen számú kristállyal találkozunk szisztematikus felsorolásban. A hermeneutika szabályai szerint ez üzenetértékű, ezért az előfordulások összevetése kötelező érvényű, és a mélyebb összefüggések megértésének gyümölcsét rejti magában.

Mózes második könyvének 28. fejezetében olvashatunk a papi öltözék leírásáról. Ennek a ruhának kétségkívül a legdíszesebb és legértékesebb kiegészítője a hósen, ez a körülbelül 25 x 25 cm nagyságú, kétrét hajtott, négyzet alakú aranylap, amelyet drágakőberakásokkal kellett ékesíteni, mégpedig Izrael törzsei számának megfelelően tizenkettővel, a következőképpen: „Azután készíts hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készítsd el, ahogyan az éfódot készítetted: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készítsd! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva: egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen!

Rakd ki azt drágakő borítással!

Négy sor kő legyen rajta ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd – ez az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokkal készüljön a borítás! A köveken Izrael fiainak nevei legyenek: tizenkét kő a neveknek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyenek vésve, mindegyiken egy-egy törzs neve, a tizenkét törzsnek megfelelően.”[2] Egy kis sorrendi eltéréstől eltekintve a sátán ruházatán kilenc kő megjelenik a tizenkettő közül, amelyekkel a hósent kellett díszíteni. A szövegazonosság nyilvánvaló és szemet gyönyörködtető.

Izrael fiainak nevei olyan becsesek az Úr előtt, hogy aranyfoglalatokkal kellett készülnie a borításnak, illetve vésetekkel kellett ékesíteni, mégpedig pecsétgyűrű módjára! A felkent kerub, a sátán Ezékiel leírása szerint maga volt az Úr pecsétgyűrűje, a drágakövek pedig aranyfoglalatokban helyezkedtek el az öltözékén művészi vésetekkel díszítve.

Miért hiányzik három kő?

A fentiekben láttuk, hogy a sátán felkent kerubként történő jellemzése, aki Isten hegyén járkál, minden momentumában megfelel a papi felhatalmazásnak. A pap az, akinek bejárása van a szentek szentjébe, Isten jelenlétébe, ahol a kiterjesztett szárnyú kerubok őrzik Isten szentségét. A papok és a sátán öltözéke pedig szinte megszólalásig hasonlít.

Ilyen léptékű hasonlóság nyomán az a kérdés, hogy mi a jelentősége a különbségeknek. Miért hiányzik a sátán mellvértjéről három ékkő?

Ezékiel próféciájának műfaja nem véletlenül siratóének. Néhány versen belül együtt látjuk ennek a tökéletes szépségű, roppant bölcsességű és óriási hatalmú lénynek a felemelkedését és a bukását. „Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. Bősz kufárkodásod közben megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél. Azért száműztelek Isten hegyéről, és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerub, a tüzes kövek közül.”[3] A sátán egy kereskedő szemléletű lény. Az ő világában nem a szeretet az alaptörvény, hanem a „valamit valamiért”. Ez a kereskedelem működési alapelve. Amikor a sátán szívében megfogant a világegyetem első bűne, a lázadás, ezzel mintegy kereskedni kezdett a mennyben, hatalmat és dicsőséget kínálva a támogatásért. Mivel pedig a felhatalmazása mennyei államügyészként éppen arra vonatkozott, hogy őrködjön az univerzum igazságosságán, olyan rafináltan nyerte meg a lázadásnak a mennyei lényeket, hogy fel sem merült bennük, hogy rémisztően nagy jogsértés történik körülöttük. A felkent kerubot Istennek meg kellett fosztania rangjától és dicsőségétől, és el kellett őt kergetni a tüzes kövek közül, vagyis Isten jelenlétéből. A végső ítélet pedig nem is lehetne más egy olyan lény felett, aki minden hatalmat és dicsőséget magához akart ragadni, mint hogy „nem lesz belőled soha semmi”.[4]

Mivel a sátán pozíciójából fakadóan az univerzum jogrendjének minden összefüggését egy szempillantás alatt átlátja, kínosan ügyel a jogszerűség látszatára.

Ezért bebizonyítani róla, hogy trónbitorló, csak komoly és szisztematikus bizonyítási eljárás révén volt lehetséges, mert „a jogszerűséget végtelenül tisztelő mennyei világban mindaddig megillette az ’ártatlanság vélelme’ [amíg] az angyali rendek előtt […] minden kétséget kizáró módon bizonyítást [nyert], hogy velejéig gonosz, és függetlenségi törekvései, valamint vádaskodásai minden pozitívumot nélkülöznek, [hiszen államügyészként elítélte, majd megölte] Jézust, Isten ártatlan Fiát”.[5]

A hiányzó három ékkő a bizonyítási eljárás része, és hármas üzenete van: egyrészt a sátán felé, másrészt az angyali rendek felé, harmadrészt a bukott ember felé. A sátán ruházata már teremtése napján elkészült rajta a kilenc ékkővel. Úgy tűnt, hogy ennél nagyobb mennyei méltóság nem létezik. Amikor azonban Isten a bukott ember papi ruhájára tizenkét ékkövet rendelt, az elgondolkodtató lehetett a mennyei lények számára, hogy hogy lehet, hogy az embert még bukottságában is magasabbra emeli Isten, mint a felkent kerubot. Amikor tehát a sátán az embert és egyúttal Istent is jogszerűtlenséggel vádolta, a mennyei lények számára intő jel lehetett a hósenen található plusz három kő. Vajon miért adott többet Isten az embernek, és vajon igaza van-e a főügyésznek? A sátán számára egy szempillantás alatt nyilvánvalóvá vált, hogy jogfosztása végleges, amikor először hallhatott a hósen terveiről, és meglátta az első elkészült remekművet. Isten burkolt politikai üzenete egyértelmű volt: az embert még megváltásra szoruló bűnösként is többre becsülöm, mint téged a lázadásodban.

Születnek hermeneutikai kísérletek arra vonatkozóan, hogy pontosan beazonosítsák a három hiányzó ékkövet, hogy így további üzeneteket nyerjünk a sátán jogfosztottságára vonatkozóan. Ezek összevetik a 2Mózes 28-ban található kövek sorrendjét Izrael tizenkét fiának születési sorrendjével, illetve az 1Mózes 49,1–28-ban olvasható áldásokkal, amelyekkel Jákob megáldja tizenkét fiát. Így a fiúk születési sorrendjéből, a hósenen elhelyezkedő kövek sorrendjéből és az egyes fiúkra mondott áldások tartalmából megpróbálják kikövetkeztetni, hogy mely áldásoktól fosztotta meg az Úr a sátánt, illetve melyek nem lehettek igazak rá nézve.[6]

A papi ruházat másik darabján, az éfódon, annak is a váll-lapján el kellett helyezni két őnixkövet a következő módon: „Azután végy két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak a nevét: hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük rendjében.”[7] Ha itt a nevek születési sorrendben szerepelnek, joggal feltételezhetjük, hogy a hósenen lévő tizenkét drágakőre is a Jákob-fiak születési sorrendjében kellett felvésni a neveket. Ha ezt a sorrendi megközelítést alkalmazzuk, akkor a sátán ruhájának ékkövei közül a hósenen lévő harmadik sor kő hiányzik, vagyis Gád, Ásér és Issakár áldásától esik el.

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezetében a hithősök között Jákobot is felsorolja a szerző épp a halálos ágyán a fiaira mondott áldások miatt. „Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”[8] Ez a tizenkét áldásmondás valóban prófétai érvényű, hiszen nem csupán az egyes fiúkra vonatkozik, hanem a belőlük származó törzsekre is úgy, hogy Jákob fiai nem sokkal korábban telepedtek le Egyiptomban, Gósen földjén, vagyis az áldások négyszáz évvel meghaladják a jelent. Rendkívül erőteljes isteni kinyilatkoztatásról van tehát szó, ami túlmutat az áldásként elmondott emberi jókívánságon.

Ha a hiányzó ékkövekhez kapcsolódó hiányzó áldások okait keressük, akkor három olyan korlátozást találunk, amelyeket a végtelenül bölcs Isten még azelőtt beépített a sátán tökéletes szépségű öltözékébe, mielőtt az embert megteremtette volna és az elbukott volna. Ezekre a korlátozásokra a sátán az üdvtörténet előrehaladtával fokozatosan eszmélhetett rá, és minden egyes alkalommal szembesülnie kellett azzal, hogy Isten mindig egy lépéssel előtte jár. Az Édenben, amikor Isten kihirdette a protoevangéliumot, a pusztában, amikor Áron fiai elkészítették az első hósent, és Betlehemben, amikor végignézte Jézus földre jövetelét. A sátán ruházatáról tehát az alábbi okok miatt hiányzik a hósenen található harmadik sor ékkő:

„Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!”

A sátán nem mardoshatja örökké az ember sarkát, mert ez a hatalom elvétetik tőle, és az asszony utóda, a megígért Messiás a fejére fog taposni.

„Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.”

A sátán soha senkinek nem kínálhat királyi csemegéket, mert nem ő a király. Ezt a jogot Jézus birtokolja: ő a király, így tőle származik minden, ami királyi.

„Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.”

A sátántól távol áll mindenféle szolgálat, hiszen folytonosan csak uralomra tör. Nem ő viselt terheket, és nem ő vett fel szolgai formát, hanem Jézus Krisztus, Isten Fia, aki a bűneink terhét hordozta.

Összegzés

A sátán személyének helyes ismerete létfontosságú a keresztény identitás szempontjából. A hiányzó ékkövek üzenete nem csupán a tragikusan elbukott felkent kerubot segít helyesen látni a maga hatalmával és korlátaival, hanem azt a méltóságot is felragyogtatja előttünk, amire Isten Krisztusban a bukottságunk ellenére is felemelt minket. Mindenekelőtt pedig ha lehet, még inkább felmagasztalja a szemünkben Jézust, Isten Fiát, a mi megváltónkat, az erős Istent, aki korlátokat és határokat szab a sátánnak, és újra és újra deklarálja, hogy ő a király. Mert a világtörténelem úgy végződik a fényes hajnalcsillag (Hélél ben Sáchár) nevű felkent kerub számára, hogy elhangzik felette az ítélet: „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!”[9] „Én vagyok [mondja Jézus] Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”[10]

[1] Ezékiel 28,13.

[2] 2Mózes 28,15–21 (kiemelés P. T.).

[3] Ezékiel 28,15–16 (kiemelés P. T.).

[4] Ezékiel 28,19.

[5] Ruff Tibor: Angyalok pedig vannak (http://www.ujexodus.hu/tema/angyalok_pedig_vannak letöltés ideje: 2024. 05. 01.).

[6] Satan’s Brestplate and The Missing Jewels (https://www.youtube.com/watch?v=Vl5Hku-TmOk&ab_channel=Yahweh%27sRestorationMinistry letöltés ideje: 2024. 05. 01.).

[7] 2Mózes 28,10 (kiemelés P. T.).

[8] Zsidók 11,21.

[9] Ézsaiás 14,12 (kiemelés P. T.).

[10] Jelenések 22,16 (kiemelés P. T.).

The post A sátán hiányzó ékkövei – 3. rész appeared first on IgeIdők Magazin.

Az „arányosság pecsétgyűrűje”

Ezékiel próféta könyvének 28. fejezetében, az idegen népek elleni próféciák között találunk egy figyelemre méltó szakaszt, amelyben erről a mértékadásról és a helyes arányok őrzéséről van szó szintén a sátánnal összefüggésben.

A Tírusz összeomlását temetési gyászdalban megéneklő fejezet a méltán híres városállam vezetőjére először fejedelemként hivatkozik, később azonban királyként utal rá.

Az első említésnél a 28,1–2-ben a ’fejedelem’ szó nyilvánvalóan egy emberre vonatkozik, hiszen az isteni kijelentés éppen emberi minőségében mond felette ítéletet, tudniillik hogy ember létére istenné teszi magát. „Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.”[1] Amikor azonban második alkalommal hivatkozik a próféta Tírusz vezetőjére a 11. versben, királyként aposztrofálja. „Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Kezdj siratóénekbe Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletes szépség.”[2] „Figyelemre méltó a ’király’ (melek) szó használata a ’fejedelem’ szó helyett. Ezékiel ritkán használta a ’király’ kifejezést. Jójákin királytól eltekintve nem nevezte királynak Izrael egyetlen uralkodóját sem. A ’fejedelem’ szóról a ’király’ szóra való váltás a két prófécia tartalmának fényében is jelentős. A 28,1–10-ben Ezékiel megfeddte a fejedelmet, mert Istennek tartotta magát, bár csak ember volt. De a 11–19. versben Ezékiel olyan kifejezésekkel illeti a királyt, amelyeket nem lehet csupán embernek tulajdonítani.”[3]

A 12. versben az a király jellemzésére használt kifejezés, amit a revideált új fordítás (RÚF) ’mintakép’-ként fordít (hótém táchnit, חוֹﬨﬦ ﬨכנית), szó szerint pecsétgyűrűt jelent, mégpedig a ’terv’, a ’mérték’, az ’arány’ pecsétgyűrűjét. Károli fordítói csapata helyesen használta az „arányosság pecsétgyűrűje” kifejezést. A ’táchnit’ tervet, tervszerűséget, mintát, mértéket, arányt jelent, sőt a modern héberben programot, szoftvert is.[4] Az a lény tehát, akiről Ezékielnek siratóéneket kellett énekelnie, nem azonos Tírusz vezetőjével, mert a próféta királyként és nem fejedelemként hivatkozik rá, és úgy mutatja be őt, mint az „arányosság pecsétgyűrűjét”.

Az ókorban a pecsétgyűrű a hitelesítés eszköze volt.

Isten felhatalmazta ezt a teremtményt, hogy a tőle kapott bölcsességgel átlássa az univerzum mozgatórugóit, és az ő nevében garantálja a világegyetem szabályos működését. Sőt, ha a modern héber megközelítését is hagyjuk érvényesülni, akkor azt mondhatjuk, hogy ő volt a felelős azért, hogy az univerzum zavartalan működéséért felelős programok, algoritmusok zavartalanul fussanak. Íme, a jog és igazságosság legfőbb őre, a mennyei legfőbb ügyész. Mindezek a jellemzők jól illusztrálják, hogy itt nem emberi lényről van szó.

Ha a 13–19. verseket vizsgáljuk, egyértelműen egy gigantikus hatalmú és lenyűgöző szépségű lény képe rajzolódik ki előttünk. „Ez a ’király’ annak idején megjelent az édenkertben, oltalmazó kerub volt, szabadon felmehetett Isten szent hegyére, és teremtése napjától fogva bűntelen volt.”[5] „Van jelentősége annak [mondja dr. F. A. Tatford], hogy a 13. és a 15. vers egyaránt egy teremtett királyra vonatkozik: ha egy emberi lény volna a leírás tárgya, akkor a ’született’ szó lett volna természetes, nem pedig a ’teremtett’ szó.”[6] A teológia tudományában még sincs teljes konszenzus arra vonatkozóan, hogy itt egy mennyei lényről van-e szó, vagy Ádámról, az első emberről, aki szintén Édenben élt és teremtettségében tökéletes szépségű lehetett,[7] vagy Ezékiel pusztán Tírusz városállamának messze földön híres szépségét akarta-e megénekelni. A fenti nyelvi elemzés következtetései alapján azonban nyugodtan csatlakozhatunk azokhoz, akik ebben a szövegrészben a sátán jellemzését vélik felfedezni.  Dr. F. A. Tatford Ezékiel könyvéről szóló kommentárjában így fogalmaz: „Indokolt az a nézet, hogy míg a ’Tírusz fejedelme’ kifejezés a királyság tulajdonképpeni uralkodójára utalt, a ’Tírusz királya’ szavak inkább arra a hatalmas szellemi lényre vonatkoztak, aki a szigeten lévő királyság láthatatlan uralkodója volt.”[8]

A „kiterjesztett szárnyú kerub”

A prófécia ezek szerint nem csupán arról a Tíruszról szól, „ahol az ember olyan akar lenni, mint az Isten, [és ahol] a bukás, amit az ember a paradicsomkertben elkövetett, ebben az üzletre és kereskedelemre alapított kultúrparadicsomban újra végbemegy”.[9]

Arról a szellemi hatalmasságról is szól, aki bár feddhetetlen életű volt teremtése napjától fogva, „bősz kufárkodás[a] közben [mégis] megtelt erőszakkal, és vétkessé lett”.[10]

Ezért kellett őt megfosztani mennyei méltóságától, amely addig az Isten utáni legmagasabb rangot jelentette a számára. Két különböző képpel is jellemzi az ige a sátán méltóságát és Istenhez való közelségét:

• Kiterjesztett szárnyú, fölkent kerub voltál
• Isten szent hegyén helyeztelek el, tüzes kövek közt járkáltál

A Zsidókhoz írt levél szerint a szent sátor mennyei minta alapján készült,[11] vagyis az elrendezése tükrözni hivatott a menny berendezkedését és kapcsolati dinamikáját. A sátor legbelső részében, a szentek szentjében, ebben a nagyjából tíz méter élhosszúságú, mértanilag tökéletes, cédrusfa burkolatú, arannyal bevont kockában[12] a szövetség ládáját két kiterjesztett szárnyú kerub védelmezte. A frigyládában őrizték Izrael fiai a törvénytáblákat, és a láda fölött jelent meg számukra Isten felhőben.[13] A két kiterjesztett szárnyú kerub tisztsége volt tehát őrizni a törvényt és Isten jelenlétét.

A sátánt ezek szerint teremtésekor Isten olyan nagy méltóságra emelte, hogy közvetlen közelről élvezhette a jelenlétét, és őrködhetett a világegyetemet fenntartó és működtető törvény felett.

A „tüzes kövek” és „Isten hegyének” említése nyilvánvaló utalás Isten lényének egyik legfontosabb attribútumára, miszerint Isten jelenléte megvizsgálja a dolgokat, mint a tűz, és csak az értékest, a fajsúlyost tartja meg. C. S. Lewis A nagy válás című kisregényében a mennybe való bepillantást épp a „járkálás” nehézségével illusztrálja. Azon a helyen, ami a földhöz képest roppant fajsúlyos, egy földi lénynek még a járás is fájdalmas. Ezt írja: „Beléptem a hatalmas fák közé. Minden mozdulat nehezemre esett. Anyagtalan lábaimnak a gyémántkemény fű olyannak tűnt, mintha éles sziklákon lépkednék.”[14] Mintha Lewis az Ezékiel 28-at parafrazeálná. Ahol a súlytalan, földi embernek még a járás is nehezére esik, ott a roppant hatalommal bíró szellemi lény, a felkent kerub játszi könnyedséggel járkál. A sátánnak tehát szabad bejárása volt Isten jelenlétébe mint a világmindenség igazságos működéséért felelős államügyésznek, a törvény fölött őrködő felkent kerubnak.

Folytatás következik…

[1] Ezékiel 28,1–2 (kiemelés P. T.).

[2] Ezékiel 28,11 (kiemelés P. T.).

[3] Walvoord, John F. – Zuck, Roy B.: A Biblia ismerete, Kommentársorozat IV. (Budapest: KIA, 1999), 370. o.

[4] Radácsy László: Héber–magyar magyszótár (Budapest: Akadémiai Kiadó – Makkabi Kiadó, 2003), 682. o.

[5] Walvoord, 370. o.

[6] Tatford, F. A.: Ezékiel könyvének magyarázata (Budapest: Evangéliumi Kiadó, 2004), 261. o.

[7] Karasszon Dezső: Ezékiel könyvének magyarázata, jegyzet (Debrecen, 1995), 91. o.

[8] Tatford, 263. o.

[9] R. Brunner Ezékiel c. könyvének magyar fordítása, kézirat, 144. o.

[10] Ezékiel 28,16.

[11] Zsidók 8,5.

[12] Currid, John D. – Barrett, David P (ed.).: ESV Bible Atlas (Wheaton, Illinois: Crossway, 2010), 134. o.

[13] 3Mózes 16,2.

[14] Lewis, C. S.: A nagy válás (Budapest: Harmat, 2006), 35. o.

Kiemelt kép: pexels-gabriel-cousins-2152657863-32475078

The post A sátán hiányzó ékkövei – 2. rész appeared first on IgeIdők Magazin.

A kereszténységet kétezer éve foglalkoztatja a sátán személye. Az ember totális pusztulását zászlajára tűző, bukott főangyal kiléte az évszázadok során időnként az érdeklődés homlokterébe került, máskor háttérbe szorult. Azok a teológiai irányzatok, amelyek a bibliai kinyilatkoztatástól elrugaszkodva kínálnak bepillantást „a sátán mélységeibe”,[1] éppolyan messzire távolítják el[2] Krisztus követőit a helyes megértéstől, mint a racionalizáló megközelítések, amelyek nem hajlandók tudomásul venni a szellemi világ létezését, és a mesék világába száműzik a leghatalmasabb szellemi lényt, ha lehet, még nagyobb bizonytalanságot és károkat okozva ezzel a hívők hitében.[3] Ahhoz, hogy helyesen hirdessük az evangéliumot, helyes identitásra van szükségünk, ehhez pedig helyesen kell értenünk a sátán személyét, működésének lehetőségeit és korlátait.

Tanulmányomban a sátán méltóságát, illetve méltatlanná válását szeretném olyan perspektívába helyezni, amely újrakeretezheti a róla alkotott képet, miközben még magasabbra emeli a szemünkben Krisztust, aki minket még bukottságunkban is magasabb rangra emel, mint ezt a gigantikus hatalmú lényt.

2. A sátán Isten udvarában?

Jób könyve egy zavarba ejtő mennyei életképpel kezdődik. „Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük együtt megjelent a sátán is.”[4]

Hogy kerül az a lény, akit Isten legádázabb ellenségeként, kedvenc teremtménye pusztítójaként ismerünk, Isten közvetlen közelébe, a mennyei udvartartásba?

Mi keresnivalója egy háborúban álló „ország” legfőbb vezetőjének az ellenség legmagasabb döntéshozó fórumán? Első körben a sátán szó jelentését kell megvizsgálnunk. A sátán (שׂטן) szó legközismertebb jelentése az ’ellenség’.[5] Van azonban a szónak egy másik jelentése, amit korábban általános értelemben használtak, ez pedig az ’ügyész’.[6] Az ügyész tölti be a jogban azt a pozíciót, aki a vádat képviseli, így bővült ki a foglalkozásnév jelentésköre szerves nyelvtörténeti fejlődés során a ’vádló’ jelentéstartalommal. A sátán eredetileg tehát az a személy volt, aki az államhatalmat képviseli a jogsértő magatartást gyakorlókkal szemben. Ügyészi pozícióra minden államban szükség van, hogy legyen valaki, aki képviseli a törvényt, az igazságot, ezzel biztosítva az állam jogszerű működését. Legyen bár szó egy olyan tökéletesen működő államról, mint amilyen a menny, ügyészre szükség van, mert az igazságosság így kívánja.

Amikor tehát a sátán megjelenik az Úr előtt, akkor úgy vesz részt a mennyei tanácsülésen, mint a világmindenség legfőbb ügyésze. Nem tartóztatják fel a mennyei rendvédelmi szervek, még csak nem is kérik számon. Ott találjuk Isten trónjánál, az ő közvetlen közelében, sőt, az egyetlen beszélgetés, amit Isten fontosnak tartott „jegyzőkönyvbe venni” a tanácsülésről Jób könyvében, az éppen a sátán és Isten között zajlik. A dialógusból kiindulva úgy tűnik, hogy a sátán ügyészi minőségében van jelen, és így fogja perbe Jóbot Isten kijelentése miatt, miszerint Jób „feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat”.[7] Ez olyan állítás Isten részéről, amit a bukott ember kapcsán a világmindenség igazságosságának szempontjából meg kell vizsgálni. Ez az ügyész tisztsége: összemérni a kérdéses helyzeteket az igazsággal. Arányítani, hogy az egyes esetek mennyire felelnek meg a mértékadó igazságnak, a törvénynek.

3. Az „arányosság pecsétgyűrűje”

Ezékiel próféta könyvének 28. fejezetében az idegen népek elleni próféciák között találunk egy figyelemre méltó szakaszt, amelyben erről a mértékadásról és a helyes arányok őrzéséről van szó szintén a sátánnal összefüggésben. A Tírusz összeomlását temetési gyászdalban megéneklő fejezet a méltán híres városállam vezetőjére először fejedelemként hivatkozik, később azonban királyként utal rá. Az első említésnél a 28,1–2-ben a ’fejedelem’ szó nyilvánvalóan egy emberre vonatkozik, hiszen az isteni kijelentés éppen emberi minőségében mond felette ítéletet, tudniillik hogy ember létére istenné teszi magát. „Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.”[8]

Amikor azonban második alkalommal hivatkozik a próféta Tírusz vezetőjére a 11. versben, királyként aposztrofálja. „Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Kezdj siratóénekbe Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletes szépség.”[9] „Figyelemre méltó a ’király’ (melek) szó használata a ’fejedelem’ szó helyett. Ezékiel ritkán használta a ’király’ kifejezést. Jójákin királytól eltekintve nem nevezte királynak Izrael egyetlen uralkodóját sem. A ’fejedelem’ szóról a ’király’ szóra való váltás a két prófécia tartalmának fényében is jelentős A 28,1–10-ben Ezékiel megfeddte a fejedelmet, mert Istennek tartotta magát, bár csak ember volt. De a 11–19. versben Ezékiel olyan kifejezésekkel illeti a királyt, amelyeket nem lehet csupán embernek tulajdonítani.”[10]

A 12. versben az a király jellemzésére használt kifejezés, amit a revideált új fordítás (RÚF) ’mintakép’-ként fordít (hótém táchnit, חוֹﬨﬦ ﬨכנית), szó szerint pecsétgyűrűt jelent, mégpedig a ’terv’, a ’mérték’, az ’arány’ pecsétgyűrűjét.

Károli fordítói csapata helyesen használta az „arányosság pecsétgyűrűje” kifejezést.

A ’táchnit’ tervet, tervszerűséget, mintát, mértéket, arányt jelent, sőt a modern héberben programot, szoftvert is.[11] Az a lény tehát, akiről Ezékielnek siratóéneket kellett énekelnie, nem azonos Tírusz vezetőjével, mert a próféta királyként és nem fejedelemként hivatkozik rá, és úgy mutatja be őt, mint az „arányosság pecsétgyűrűjét”. Az ókorban a pecsétgyűrű a hitelesítés eszköze volt. Isten felhatalmazta ezt a teremtményt, hogy a tőle kapott bölcsességgel átlássa az univerzum mozgatórugóit, és az ő nevében garantálja a világegyetem szabályos működését. Sőt, ha a modern héber megközelítését is hagyjuk érvényesülni, akkor azt mondhatjuk, hogy ő volt a felelős azért, hogy az univerzum zavartalan működéséért felelős programok, algoritmusok zavartalanul fussanak. Íme, a jog és igazságosság legfőbb őre, a mennyei legfőbb ügyész. Mindezek a jellemzők jól illusztrálják, hogy itt nem emberi lényről van szó.

Ha a 13–19. verseket vizsgáljuk, egyértelműen egy gigantikus hatalmú és lenyűgöző szépségű lény képe rajzolódik ki előttünk. „Ez a ’király’ annak idején megjelent az édenkertben, oltalmazó kerub volt, szabadon felmehetett Isten szent hegyére, és teremtése napjától fogva bűntelen volt.”[12] „Van jelentősége annak – mondja dr. F. A. Tatford –, hogy a 13. és a 15. vers egyaránt egy teremtett királyra vonatkozik: ha egy emberi lény volna a leírás tárgya, akkor a ’született’ szó lett volna természetes, nem pedig a ’teremtett’ szó.”[13] A teológia tudományában még sincs teljes konszenzus arra vonatkozóan, hogy itt egy mennyei lényről van-e szó, vagy Ádámról, az első emberről, aki szintén Édenben élt és teremtettségében tökéletes szépségű lehetett,[14] vagy Ezékiel pusztán Tírusz városállamának messze földön híres szépségét akarta-e megénekelni. A fenti nyelvi elemzés következtetései alapján azonban nyugodtan csatlakozhatunk azokhoz, akik ebben a szövegrészben a sátán jellemzését vélik felfedezni. Dr. F. A. Tatford Ezékiel könyvéről szóló kommentárjában így fogalmaz: „Indokolt az a nézet, hogy míg a ’Tírusz fejedelme’ kifejezés a királyság tulajdonképpeni uralkodójára utalt, a ’Tírusz királya’ szavak inkább arra a hatalmas szellemi lényre vonatkoztak, aki a szigeten lévő királyság láthatatlan uralkodója volt.”[15]

Folytatás következik…

[1] Jelenések 2,24.

[2] Schwager, Raymund: „A mennyből lebukott sátán”. Theologiai Szemle, 1993. IV. szám, 225. o. „Friederich von Spee, aki gyóntatóatyaként számtalan állítólagos boszorkányt kísért a máglyához, iszonyú képet fest a »Cautio Criminalis« című művében ezeknek a pereknek a lefolyásáról… Az ilyen eljárások szisztémájának olyan ördögi volt a logikája, hogy a kínvallatással és egy megtévesztő sátánteológiával maga az eljárás teremtette meg az elítéléshez szükséges bizonyítékokat… Az az ítélkezési rendszer, amely az ördög működését lett volna hivatva leküzdeni, maga volt a legördögibb.”

[3] Uo. 226. o.

„A Nyugat történetében a boszorkánypereknek messzemenő következményei voltak, minthogy nagy lendületet adtak annak az ún. felvilágosult gondolkodásnak, mely az ördög létezésébe és működésébe vetett hitet nevetségessé igyekezett tenni.”

[4] Jób 1,6.

[5] Brown, F. – S. Driver – C. Briggs: The Brown – Driver – Briggs Hebrew and English Lexicon (Peadbody: Hendrickson Publishers, 2005).

[6] Ruff Tibor: „Van esélyünk győzni a sátán gonoszsága ellen”. https://pecs.hit.hu/van-eselyunk-gyozni-satan-gonoszsaga-ellen-ruff-tibor-vendegszolgalata/ (letöltés ideje: 2024. 04. 30.).

[7] Jób 1,8.

[8] Ezékiel 28,1–2 (kiemelés P. T.).

[9] Ezékiel 28,11 (kiemelés P. T.).

[10] Walvoord, John F. – Zuck, Roy B.: A Biblia ismerete, Kommentársorozat IV. (Budapest: KIA, 1999), 370. o.

[11] Radácsy László: Héber–magyar nagyszótár (Budapest: Akadémiai Kiadó – Makkabi Kiadó, 2003), 682. o.

[12] Walvoord–Zuck, 370. o.

[13] Tatford, F. A.: Ezékiel könyvének magyarázata (Budapest: Evangéliumi Kiadó, 2004), 261. o.

[14] Karasszon Dezső: Ezékiel könyvének magyarázata, Jegyzet (Debrecen, 1995), 91. o.

[15] Tatford, 263. o.

Kiemelt kép: Towfiqu barbhuiya: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kezek-homaly-homalyosit-fa-8693379/

The post A sátán hiányzó ékkövei – 1. rész appeared first on IgeIdők Magazin.

The post Jézus krízise – Krízisek üzenetei #12 appeared first on IgeIdők Magazin.

The post Stabilan a bizonytalanságban – Krízisek üzenetei #11 appeared first on IgeIdők Magazin.

The post Miért éppen velem? – Krízisek üzenetei #10 appeared first on IgeIdők Magazin.

Fotó: pexels.com

The post Hol van Isten? – Krízisek üzenetei #9 appeared first on IgeIdők Magazin.

Fotó: Pexels.com

The post Egyedül a sötétben – Krízisek üzenetei #8 appeared first on IgeIdők Magazin.

The post Megoldások – Krízisek üzenetei #7 appeared first on IgeIdők Magazin.

The post Lépéshátrányban – Krízisek üzenetei #6 appeared first on IgeIdők Magazin.