Mit csinálnak most a méhek? –Tél

Elolvasási idő: 2 perc
Elolvasási idő: 2 perc
„Államalkotó rovarok” – különleges kategória, amely többek között a méhekre értendő. Egyedül képtelenek életben maradni, viszont együtt, összefogva olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek messze túlmutatnak a rovarvilág egyéb szereplőin.

A következőkben egy példát említek csupán.

A rovarok a melegvérűekkel szemben (pl. emlősök) képtelenek a testhőmérsékletüket hatékonyan szabályozni. Egyedszinten igaz ez a méhecskére is, de a méhcsalád már teljesen más kategória.

Tavaly hideg telünk volt. A méhesben mínusz 23 fokot is mértem, miközben a kaptár telelőfürtjében a legnagyobb fagyoknál sem süllyedt a hőmérséklet plusz 20 fok alá.

Gondoljunk bele, a hideg zimankóban az apró rovaroknak több mint 40 fokot kellett áthidalniuk. Mégis hogyan képesek ilyen teljesítményre ezek a kis apróságok?

A méhek legerősebb izma a szárnyizomzat, amelyet képesek lekapcsolni a szárnyaikról. Ilyenkor a munkát végző szárnyizomzat cukrot (mézet) éget el, ami hőtermeléssel jár együtt.

A sok kis egymás mellé állított kályha hője összeadódik megtermelve a téli méhes legnagyobb értékét: a kaptár melegét.

Az örök tavaszt várva, lelki télben élve adódik a párhuzam: a gyülekezet melege, legnagyobb értéke (1Korinthus 13,13) a szeretet, amely lakhatóvá, élhetővé teszi a közösséget. Ám a vonzó, családias légkör nem jön létre csak úgy magától, szorgos méhecskeként tenni, dolgozni kell érte, akár kényelmetlenséget, áldozatokat vállalva is.

„…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Efezus 4,2–3)

Papp Szabolcs

 

Fotó: unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp