…hanem kitűnő téli tüzelő is, amelynek segítségével a méhek, hozzáadott izommunkával, nagy hatékonysággal képesek hőt előállítani. A közelgő tél, a hideg és kirepülésre (gyűjtésre, méztermelésre) alkalmatlan idő túlélésének kulcsát tehát a fölhalmozott méz őrzi. Ősszel a nektárforrások elapadnak, a méhcsalád számára a hangsúly a méz előállítása helyett egyre inkább a helyes tárolásra esik.
Vagyis a jót jó helyen kell őrizni.
Az őszi hónapok utáni zimankó könyörtelenül rácsukja a méhekre a kaptár ajtaját. Igencsak helyhez kötött életre váltva a távolság bajnokai szögre akasztják szárnyaikat. Ilyenkor a melegebb időkhöz viszonyítva a téli helyváltoztatási képességük néhány centiméterre zsugorodik, így csak közvetlenül a fejük felett, „karnyújtásnyira”, a jó helyen őrzött méz lesz elérhető számukra. Azok a méhcsaládok, amelyek rossz helyen, távolabbi lépeken tárolják a mézet (saját mulasztásukból vagy a méhész hibájából eredően), menthetetlenül elvesznek.
„Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!”
Voltam én is már műtőasztalon, olyan élethelyzetekben, amikor a legkisebb távolság is áthidalhatatlannak tűnt. Amikor a digitális vagy papíralapú Biblia kinyitása is komoly akadályt jelent. Az ilyen nehéz, zaklatott körülmények közt lehetünk igazán hálásak a jó helyen – szívben, saját memóriában – tárolt igékért, amelyek akkor és ott különleges, értékes erőforrások lehetnek. Megtapasztaltam többször is, hogy a jó Isten a kellő pillanatban az éppen szükséges, korábban megtanult igéket eszembe juttatja, ezzel mint egy rendkívüli erővel ajándékozva meg. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy jó lenne az igékből többet is jó helyen, kívülről tudva őrizni.
„Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!” (Példabeszédek 7,1–3)
Papp Szabolcs
Fotók: pexels.com
