Valójában „véletlenül” történt a dolog, nem terveztem, mitsem tudtam a híres múzeum Bibliát is érintő komoly anyagáról, egyszerűen csak arra jártam. Tehát a Gondviselésnek köszönhetően pont jókor voltam jó helyen, és megismerhettem ezt a különleges gyűjteményt. A múzeumban ugyanis sok más művészeti és archeológiai érték mellett jelentős kora keresztény eredeti fragmentum is kiállításra kerül. Azt még érdemes tudni az ír főváros egyik vezető kulturális létesítményének alapítójáról, hogy Sir Alfred Chester Beatty (1875–1968) az egyik legfőbb műgyűjtő volt a XX. században. Az eredetileg amerikai bányamágnás és filantróp 1950-ben alapította a később komoly és ismert múzeumát. A gazdag kollekcióba Ázsia, Közel-Kelet, Észak-Afrika és Európa művészeti örökségét hozta össze hosszú évtizedes szorgalommal. Az egyes vélemények szerint kissé túlzottan az iszlámra fókuszáló gyűjteményből számomra természetesen a keresztény érintettségű anyagok, azon belül is az ókori, bibliai papiruszok voltak felbecsülhetetlen jelentőségűek. Ezeket szeretném röviden áttekinteni és dióhéjban bemutatni a továbbiakban.
A helyszínen elmondták, hogy a kiállított darabok időről időre változnak, ami azt jelenti, hogy aki mondjuk jövőre megy, az valószínűleg az Újszövetség résznél nem ugyanazokat a kora keresztény papiruszokat fogja tudni megtekinteni, mint én idén. Van viszont egy leltár és egy lista, amit átböngészve és a raktárba bejelentkezve külön kérésre bebocsátást és megtekintést nyernek tudósok, doktoranduszok, akár további érdeklődők is. Erre az első látogatáskor még nem volt lehetőségem, mert egyrészt nem is tudtam előre róla, másrészt pedig nyilván előre kell jelezni. A lényeg most, hogy lássuk, mely fontos szentírási részletek eredeti másolatai (ne felejtsük el, hogy nem konkrétan egy ilyet keresünk, hanem számos van – hála Istennek) vannak meg és láthatók az ír fővárosban. Szóval a Chester Beatty bibliai papiruszok szentírási szövegek korai papirusz kéziratai. A kéziratok görög nyelvűek és keresztény eredetűek. A csoportban tizenegy kézirat található, amelyek közül hét az Ószövetség könyveinek részleteit, három az Újszövetség részleteit tartalmazza, egy pedig apokrif szöveg (Énók könyvének részletei és egy azonosítatlan keresztény prédikáció).
A legtöbb műkincsnek mondható irat a Kr. u. III. századra datálható. A dublini Chester Beatty Könyvtár mellett a Michigani Egyetemen is találhatók még hasonlók – néhány más helyszín mellett. A papiruszokat valószínűleg először illegális régiségkereskedők szerezték meg, emiatt a leletek pontos körülményei nem egyértelműek.
Egy beszámoló szerint a kéziratok üvegekben voltak egy kopt temetőben Aphroditopolisz ősi városának romjai közelében.
Más elméletek szerint a gyűjteményt Aphroditopolisz helyett a Fayum közelében találták meg, vagy hogy a helyszín egy keresztény templom vagy kolostor volt, nem pedig egy temető. A papiruszokat először 1931. november 19-én tették közzé, bár a következő évtizedben további lapok is beszerzésre kerültek. Frederic G. Kenyon bibliakutató a kéziratokat a The Chester Beatty Biblical Papyri: Descriptions and Texts of Twelve Manuscripts on Papyrus of the Greek Bible című nyolckötetes műben jelentette meg, amely 1933 és 1958 között jelent meg. A papiruszokat általában P. Chester Beatty néven katalogizálják, amelyet egy megfelelő római szám követ I–XII között, kéziratonként egy.
Felfedezésükkor F. F. Bruce bibliakutató kijelentette, hogy „joggal tekinthetjük őket a legnagyobb bibliai kéziratok felfedezésének Tischendorf Codex Sinaiticusának felfedezése óta”.* Minden kézirat kódex, ami meglepő volt az első tudósok számára, akik a szövegeket vizsgálták, mivel úgy vélték, hogy a papiruszkódexet a keresztények csak a IV. században használták széles körben. A kéziratok többsége a III. századra datálható, némelyik már a II. századból származik. A kéziratok a tudósoknak a papiruszkódexek szerkezetének megértésében is segítettek. A kéziratok nomina sacra néven ismertek, amelyek a kereszténységben szentnek tartott nevek/szavak speciális rövidítései. Egy figyelemre méltó példa erre a P. VI, amely az Ószövetség egyes részeit tartalmazza. A Jézushoz nyelvileg kapcsolódó Józsué név szent névnek számított, és így is rövidítették.
Mivel a tizenegy kézirat közül kettő kivételével (P. XI, XII) mind a IV. század előtti időkből származik, jelentős szöveges bizonyítékot szolgáltatnak a görög Biblia létezésére vonatkozóan, ahogyan az Egyiptomban létezett a Diocletianus-üldöztetések előtt, ahol állítólag a keresztény könyveket megsemmisítették, és egy évszázaddal vagy még régebben, mint a Codex Vaticanus és a Codex Sinaiticus. A kéziratok számos új szövegvariációt tartalmaztak, különösen mivel az ószövetségi kéziratok Lucianus, Órigenész és mások revíziós tevékenysége előtt keletkeztek, az újszövetségi kéziratok pedig a megfelelő könyvek legkorábbi, mégis meglehetősen kiterjedt példái közé tartoznak.
Három újszövetségi kézirat tartozik a Chester Beatty-papiruszok gyűjteményébe.
Az első a P. I., és eredetileg egy 110 lapból álló kódex volt, amely a négy kanonikus evangéliumot és az Apostolok cselekedeteit tartalmazta. 30 töredékes lap maradt fenn, amelyek Máté evangéliumának 20/21. és 25/26. fejezeteinek két kis lapját, Márk evangéliumának 4–9., 11–12. fejezeteinek részleteit, Lukács evangéliumának 6–7., 9–14. fejezeteinek részleteit, János evangéliumának 4–5., 10–11. fejezeteinek részleteit, valamint az Apostolok cselekedetei 4–17. fejezeteinek részleteit tartalmazzák. Az evangéliumok sorrendje a nyugati hagyományt követi: Máté, János, Lukács, Márk, illetve az Apostolok cselekedetei egyes részeit. Ezek a töredékek a III. század első felére datálhatók.
Az második újszövetségi kézirat a Chester Beatty-gyűjteményben P. II, és egy kódex volt, amely a kb. 200-ból származó Pál leveleit tartalmazta. A kéziratból ma nagyjából 85 levél maradt fenn a 104 lapból, amelyek a Rómaiakhoz írt levél 5–6., 8–15. fejezeteit, a Zsidókhoz, az Efezusi, a Galata-, a Filippi és a Kolossé-leveleket és gyakorlatilag az 1–2Korinthusiakhoz írt levél és az 1Thesszalonika 1–2., 5. fejezeteit tartalmazzák. A lapok részben elhasználódtak, aminek következtében minden lap alján néhány sor sajnos elveszett. A kézirat a Chester Beatty Könyvtár és a Michigani Egyetem között oszlott meg. A P. III az utolsó újszövetségi kézirat, 10 lapot tartalmaz a Jelenések könyvének 9–17. fejezeteiből. Ez a kézirat szintén a III. századból származik, és a már fentebb említett Frederic G. Kenyon bibliakutató a kézírást meglehetősen durva betűtípusúnak, vastag formájúnak és kalligráfiaigény nélkülinek írta le.
Megjegyzendő még, hogy a Chester Beatty-papiruszok utolsó kézirata, a XII, Énók könyvének 97–107. fejezeteit, valamint egy ismeretlen keresztény prédikáció részleteit tartalmazza, amelyet Szárdiszi Melitón II. századi apologétának tulajdonítanak. A kézirat a IV. századra datálható és az Énók könyve, „Énók levele” néven szerepel a kéziratban.
A fenti képek a négy evangéliumból származó idézeteket, illetve a szeretethimnuszt (1Korinthus 13) tartalmazzák. Ez utóbbi különösen kedves (volt) számomra, és nagyon meg is hatódtam, amikor egy vékony üveg mögött eredetiben láthattam. Személyes szál, hogy az esküvőnkön a szeretethimnusz vége, az 1Korinthus 13,13 volt az (egyik) alapige: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Azóta ha eszembe jut, illetve ha az órára nézek épp akkor, gyakran megesik, hogy küldök Veronikának egy sms-t 13 óra 13 perckor – kifejezve hálámat érte! Hálaadás (Thanksgiving) ünnepéhez (idén november 27-e, csütörtök) közeledve ebben az évben én az emberi kapcsolataim mellett Istenért és Isten szavának hitelességéért és számos történelmi és régészeti bizonyítékáért (benne a kéziratokért) vagyok hálás, mert ez az jelenti, hogy megbízható forrásból tájékozódhatunk életünk legfontosabb kérdései tekintetében! Ennek az írásnak a célja is az volt, hogy tudjuk, lássuk és higgyük: megalapozott a hitünk!
* Bruce, Frederick Fyvie (1934): “The Chester Beatty Papyri”. The Harvester. No. 11., 163. o.
