„Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (Apostolok cselekedetei 20,28)
Fontos megértenünk, hogy nemcsak gyülekezeti elöljáróknak ad útmutatást ez a gondolat, hanem mindegyikünkre vonatkozik.
Viseljünk gondot magunkra! Törődjünk testi-lelki egészségünkkel, szellemi állapotunkkal! János apostol is csatlakozik Pálhoz ez ügyben: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” (3János 2)
Ezekben a hetekben különleges helyzetben vagyunk a világméretű járvány és az annak terjedését fékezni kívánó korlátozó rendelkezések miatt. Megváltozott az élet- és munkarendünk. Alapvetően két eset lehetséges a hivatásunktól, munkakörünktől függően. Vagy több időd keletkezett, mert csökkentették a munkaidődet (a fizetéseddel együtt), vagy szabadságra küldtek, vagy az otthoni munkavégzés nem tölti ki a teljes idődet, és hát utazni sem kell naponta. Az is lehet, hogy a másik végletben vagy: ha egészségügyi, szociális vagy oktatásban tevékenykedő dolgozó vagy, vagy másképpen szolgálod a lakosságot, akkor lehet, hogy olyan mértékű túlterhelésben dolgozol, hogy ez okozza eddigi életviteled felborulását. Ekkor még az eddiginél is jóval kevesebb időd és energiád marad önmagadra.
Ma arra szeretnélek biztatni, hogy „viselj gondot önmagadra”, és így „legyél egészséges” életed minden területén.
Különösen is fontos ez mostanság, amikor azok, akik más időkben vigyázni szoktak ránk, nincsenek körülöttünk. Néha a képernyőn látjuk őket, de ez nem ugyanaz. A tanárok, lelkipásztoraink, mentoraink, munkatársaink csak az internet és a telefonok közvetítésén át tehetnek értünk bármit is. És bár az információ, a tartalom átmegy ezeken az eszközökön keresztül is, a hatásuk sokkal gyengébb lehet, különösen, ha ezek mellett nem törődünk mi is magunkkal és az egészségünkkel.
Három területet szeretnék eléd tárni, amelyeken érdemes odafigyelni magunkra.
Az első lényünk fizikai oldala. A karanténidőszak első napjaitól sokan ajánlják számunkra a mozgás fenntartását, mert ha hetekig csak a lakásunk területén belül tesszük meg a minimális távokat egyik szobából a másikba, akkor leépülnek az izmaink, gyengül az állóképességünk. Fontos a táplálkozás is, mert könnyű lenne otthon az egész napot „átnasizni”: egy kis cukorka, csoki és a többi… Napokon belül jelentős súlygyarapodásunk lehet ettől a lecsökkent fizikai aktivitás miatt is.
Természetesen, ha a munkád miatt sokkal többet dolgozol fizikai értelemben is ezekben a hetekben, akkor feléd e tanács másik vége érvényes: figyelj oda a pihenésre, értékes tápanyagokat tartalmazó ételek fogyasztására és a megfelelő minőségű alvásra.
Ha otthon vagy, és ki sem mozdulsz, hajlamos lehetsz arra, hogy leépülj a megjelenésedben is. Tudatosulnia kellene bennünk annak, hogy ez az időszak nem egy hosszúra nyúlt szombat vagy nyaralás. Néhány javaslat:
Ne maradj egész nap pizsamában! Egy szabad szombaton, nyaralás alatt ezzel nem is lenne semmi gond. Most azonban tartsd be a napi rutinodat! Moss fogat reggel, borotválkozz meg! A gyermekeid ne egy leépülő külsejű, borostás, kócos szülőt lássanak!
Bizonyára sokak számára ismert Majid Asfour hírolvasó példája, aki vasalt fehér ingben, nyakkendővel, zakóban tudósított otthonról a számítógépén keresztül, azonban egyszer csak kilátszott, hogy mindeközben alsónadrágban, mezítelen lábakkal ül a kanapéján… Ó, az online világ furcsaságai!
Szóval vigyázz, ne épülj le! Öltözz fel reggelenként. Amikor online istentiszteleten vagy együtt másokkal, ne a kinyúlt melegítőnadrágodat viseld! Férfiak, maradjatok családfők, példák fiaitok előtt, ne borostás, fürdőköpenyes „házi macik”!
Kedves lányok, nők, asszonyok! Lehet, hogy nem tudtok eljutni fodrászhoz ezekben a napokban, de ettől még ne szűnjetek meg szépek és vonzóak maradni férjetek számára! Sok praktika van erre a tarsolyaitokban, tudom… Osszátok meg egymással, és használjátok őket!
Szellemi életünket se hanyagoljuk el! A hétköznapi szóhasználatban nagyon sokféleképpen használt fogalom a „szellem” kifejezésünk. Néha az ember Istentől kapott (a Mindenhatótól az emberbe lehelt), örökkévaló összetevőjét jelenti, máskor éppen a lelki dolgoktól elválasztott, agyi, kognitív működést jelzi. Jelen írásban nem feladatom ezt tárgyalni, így ezért most a szellemi kifejezést abban az értelemben használom, mint az emberi elme, értelem területének leírását. A szellemi foglalkozást végzők a fejükkel, elméjükkel dolgoznak, szellemi termékeket hoznak létre. A lelki tevékenység között említem hamarosan a lelkiség kérdéseit, például a lelkészek, lelkipásztorok lélekmentő tevékenységét, akik az ember Istennel kapcsolatos, lelki kérdéseiben segítenek.
Nos, hogyan gondoskodjunk a szellemi életünkről? Szellemünk pallérozása, fejlesztése nemcsak a karantén időszakában fontos, hanem minden időben.
Máskor lehetséges színházba, koncertre járni, de ezek most nincsenek a szellemi eszköztárunkban. Olvassunk hát sokat! Sőt, tanuljunk! A fizikai korlátok között töltött napok, hetek rendkívüli módon alkalmasak olyan ismeretek elsajátítására, amelyek naponta akár több órát is igényelhetnek. Tanulhatunk nyelvet, vagy továbbfejleszthetjük meglévő nyelvismeretünket. Oktatófilmek segítségével új készségeket sajátíthatunk el. Nézhetünk igényes filmműveket, és hallgathatunk zenét. Most talán a szokottnál igényesebb zeneműveket is, amelyeket aktívan érdemes hallgatni. A lényeg, hogy tudatosan tervezzük be ezeket, és akkor nem folynak szét a napjaink.
Gondoskodjunk lelkünk jóllétéről is! Örömteli dolog, hogy olyan korban élünk, amikor a világháló lehetőséget ad nekünk arra, hogy lelki vezetőink üzeneteit meghallgassuk, megtekintsük. Ugyanakkor ezt nagy veszélynek is látom. Nézheti valaki reggeltől estig az általa ismert hazai és külföldi élő közvetítéseket, nagyszerű tanításokat és dicsőítőcsoportokat… Az Istenben való létezésünk nem merülhet ki üzenetek hallgatásában és nézésében! A lelki életnek ez fontos eleme, hiszen „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róma 10,17).
Ugyanakkor nagyon fontos megválogatni, hogy mit, kiket hallgatunk.
Az 1Timóteus 4,16-ban ezt olvassuk: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” Szóval hallgassunk Szentírás-centrikus, meghízható igehirdetőket.
De ugye nem csak ennyi történik? Mi lesz a folytatással? Jakab apostol figyelmeztet: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1,22)
Mi lesz a misszióval? Megtaláljuk a módját, hogy a misszióparancs értelmében tanítványokká tegyünk másokat? Mi lesz a rengeteg gyülekezeti szolgálattal? Az igehirdetők, lelkészek tovább szolgálnak bibliai üzenetekkel. De mi lesz a lelkigondozással? A mélységi bibliatanulmányokkal? Az egymással való törődéssel? A gyermekek hitben történő nevelésével?
A Baptista Szeretetszolgálat missziói lelkész-igazgatójaként azt tapasztalom a számos, ránk bízott nevelési-oktatási intézményben, hogy oktatni még csak lehet online… de mi lesz a neveléssel?
Ima, böjt, misszió – ezek nem mennek online. Ezeket nekünk lehet – és szükséges is végeznünk.
Önmagunk lelki értelemben történő karbantartásának két módja ez, hogy egyrészt minőségi tartalmat engedünk be az életünkbe lelki értelemben is, másrészt megtaláljuk annak módját, hogy magunk is tudjunk adni másoknak.
Istentiszteleteink a világhálóra költöztek, de a gyülekezet nem annyiból áll, hogy a sugárzásokat megtekintjük. A gyülekezetet nem lehet feltölteni az internetre és a kábeltelevíziók hálózatába.
Értékesek vagyunk mindannyian Isten kezében, és ezen értékeinket érdemes megosztanunk lelki testvéreinkkel és a kereső lelkekkel is. Sőt, ma erre még nagyobb szükség van.
Tartsuk hát meg életünk egyensúlyát ezekben az időkben is!
Munka, tanulás, kikapcsolódás, családi élet, alvás. Test, szellem, lélek.
Viseljünk gondot magunkra! Három okból is. Jobban fogjuk érezni magunkat, örömet okozunk szeretteinknek általa, Isten pedig még inkább gyönyörködik bennünk.
