• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Ünnepeljük Jézust! Örüljünk Jézusnak! (virágvasárnap kapcsán)

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Ha valakit ünneplünk, az akkor igazi, ha szívből tudunk örülni neki.

Egy szülőpár a gyermekük születésnapját gondolták megfelelőnek arra, hogy olyan ajándékkal lepjék meg, ami majd a túlzott számítógép-használattól el fogja vonni a figyelmét. Vettek neki egy méregdrága, márkás kerékpárt. A szülinap természetesen arról szólt, hogy a szülők hogyan próbálták rávenni gyermeküket arra, hogy sokkal hasznosabb kerékpározni, mint a számítógép előtt ücsörögni.

A kamasz számára ez volt élete egyik legrosszabb szülinapja.

Egy másik történet elmeséli, ahogy az idősödő házaspár 50 éves házassági évfordulójára a felnőtt gyermekeik összefogtak és mindenféle finomságot főztek-sütöttek és vettek. Gyönyörű ünnepi teríték várta az ünnepelt házaspárt, és egy különleges ajándék is: egyhetes földközi-tengeri hajóút. Folyt az evés-ivás, a kötetlen beszélgetés, de senki nem volt kíváncsi arra, hogy az ünnepelt pár beszélhessen, és amit mondanak, az bárkit is érdekeljen.

Bárkit bármiért is ünneplünk, a legfontosabb, hogy képesek legyünk örülni neki. És ezt az örömünket ne szorítsuk háttérbe azzal sem, hogy mi mikkel és hogyan készülünk az ő ünneplésére. Sőt, egyedül azzal kell foglalkoznunk, hogy elhatalmasodjon bennünk az, hogy neki, az ő személyének örülünk.

József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét így kezdi:

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél…

Ez az az állapot, amit el kell érni mindenkinek a másikban, aki valakit ünnepelni készül. Nem valamit adni neki, nem segíteni neki, nem is örömöt szerezni neki! Persze ezek egyike sem bűnös dolog. Hanem mindenekelőtt örülni neki.

János evangéliuma 20. fejezetében van egy történet, amely erről szól. Jézussal a tanítványok utoljára halála előtt találkoztak. A környezetüktől való félelem miatt zárt ajtó mögött kapaszkodtak egymás jelenlétébe. És akkor hirtelen a semmiből megjelent előttük a Mester, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!

És a tanítványok egyszerűen csak örültek neki, örültek, hogy él, és végre látják őt, az Urat, és együtt lehetnek.

Amikor hosszú idő után olyannal találkozol, akit szeretsz, rögtön megörülsz, hogy látod. És e miatt az öröm miatt alig tudsz a végén elköszönni tőle. Legszívesebben mindig vele maradnál.

Jézussal lenni pont ezt jelenti: ha a vele való találkozásod igazi, ha nemcsak megváltását és kegyelmét fogadtad el, hanem vele magával is találkoztál, akkor olyan öröm lesz úrrá benned, ami miatt sosem akarod elengedni, sosem akarod, hogy vége legyen az együttléteteknek. És nem is kell hogy vége legyen, mert nem is lehet vége az igazi találkozással kezdődő kapcsolatodnak Jézussal.

Jézus a tanítványainak is erről beszélt egyszer, nem sokkal a halála előtt: „ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit. Örömötöket senki nem veheti el tőletek!”

„Örömötöket senki nem veheti el tőletek!” – állítja Jézus.

Miért nem vehették el tőlük az örömüket? Mert Jézus attól kezdve mindig velük volt.

Ha veled is találkozott, akkor mindig örülni fogsz neki. Egész életed ünnep lesz ővele.

Háló Gyula

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp