• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

„Ő A MI BÉKESSÉGÜNK”

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Efezus 2,14)

Áldott, békés, boldog karácsonyt! Ilyen és hasonló jókívánságokkal köszöntjük egymást. Az idei karácsony azonban egy kicsit más lesz, mint a többi. Néhány hét alatt világkarriert csinált egy vírus, mindenütt ott van, fertőz, megbetegít, fölzaklat, félelmet kelt, sokakat meg is öl.

Isten eredeti teremtésére azt mondta, hogy jó. Az is volt. Az ember különösen is.

Minden rossz, közvetve vagy közvetlenül, a bűn következménye. A betegség és a halál is. Ez a járvány is. Nem valószínű, hogy meg tudjuk róla az igazságot. A hírek és a valóság között gyakran van különbség. Az igazságot elfedi, elgyengíti a féligazság, megöli a hamisság, a hazugság.

Aki tudja, hogy a mi Urunk Jézus az út, az igazság és az élet, azt a hazugság atyja, a nagy csaló, a szemfényvesztő, az áruló, a gyilkos – ahogy a Biblia mondja: „az emberölő” – sátán, nehezen tudja becsapni, ha egyáltalán sikerül neki, mert Jézus Urunk a világ Világossága is, és nincs benne semmi sötétség, Ő maga vigyáz az övéire.

A bűnbe esett világ szabadítóért kiált. Karácsony egyik jó híre, hogy eljött a Szabadító, van lehetőség a szabadulásra, a gyógyulásra, az életre, sőt az örök életre.

„Halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad…” (1Korinthus 15,55 – Károli-ford.)

Egy karácsonyi vezércikk szólhatna pásztorokról, angyalokról, bölcsekről és persze mindenekelőtt a megígért Gyermekről, a Szabadítóról, most mégis – a címnek megfelelően – arról szeretnék írni, ami az idei karácsonynak talán a legfontosabb üzenete lehet, a félelemmentes békességről.

A Biblia egyik legfontosabb szava a békesség. Az ószövetségi sálom és az újszövetségi eiréné. Nem teológiai tanulmányt akarok írni, csak emlékeztetni szeretnék a lelki-szellemi túlélés, a gyógyulás bibliai receptjére.

A mi Urunk a Békesség Fejedelme (Ézsaiás 9,5), rendszeresen így köszönti a tanítványait: „Békesség néktek!” Búcsúzásul örökségként hagyja rájuk, és persze ránk is a békességet:

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet…” (János 14,27)

A béke számos politikai alakulat szlogenje volt a történelemben. Hogy csak az egyik utóbbira emlékeztessek néhány kifejezéssel (békeharc, béketábor stb.). Az Úr Jézus nem valami elvont vagy épp harcos békét hagyott ránk, hanem az ő békességét; és nem politikai vagy katonai békét, hanem békességet!

Békességet egymással, aminek az előzménye, feltétele a békesség Istennel. A vírustól, háborútól, a sátáni világbirodalomtól való félelem ellenszere a belső, jézusi béke, aminek szinte szinonimája a szeretet. („A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” – 1János 4,16)

A hívő embernek is fontos az egészség. Vigyázzunk magunkra, és vigyázzunk egymásra, de tudjuk, hogy „nincs itt maradandó városunk…”. És ha majd a halál révén állunk, bármi ok miatt, erősítsük magunkat azzal a bizonyossággal, hogy az igazi élet csak most kezdődik a mennyei hazában, ahol nem lesz sírás, fájdalom és gyász. Isteni ajándék a földi élet, amit védeni kell. Az Úr is gyógyította a betegeket, sőt a halálból is visszahozta, feltámasztotta a negyednapos Lázárt, azonban fő küldetése a megváltás volt.

Örök üdvösséget szerzett a benne hívőknek a Golgotán, és az egész földi lét túlélését az örök dicsőségben a boldogok országában, az ő országában. Nincs mitől félnünk. Ő az élet Fejedelme! Emeljük hát föl a fejünket, amikor látjuk mindezeket, és legyünk bizonyosak abban, hogy elközelített a mi megváltásunk (Lukács 21,28)!

Legyen békés, boldog a karácsonyunk éppúgy, mint minden napunk, hisz ő a mi békességünk!

 

Dr. Almási Mihály, Pásztor, 2020. október–december /www.jopasztor.baptist.hu/

Fotó: unsplash.com

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp