Ennél már csak egy nehezebb kérdés van: és az újraházasodásról mi a Szentírás véleménye?
A Biblia szerint a Teremtő terve alapján a házasság egy életre szóló kötelék, halálunkig tartó elkötelezettség. „…már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté 19,6) Istent mégsem lepi meg a bűneset után, amikor az élet minden területe „összetört”, megromlott, hogy két bűnös teremtmény között köttetett házasság esetén sem kizárható a válás. Talán éppen ezért adott az Ószövetségben olyan törvényt Izrael népének, amely védte az elváltak jogait, főleg az akkori társadalomban egymagukban különösen is sebezhetőnek számító nőkét (5Mózes 24,1–4).
Az Újszövetségben Jézus felhívja a figyelmet, hogy ezeket a törvényeket azért engedte meg Isten, mert az emberek szíve kemény, nem pedig azért, mert a válás támogatása lett volna az Úr vágya (Máté 19,8).
Leszögezhetjük tehát, hogy Isten igéjének elég erős véleménye van a válásról: a Malakiás 2,16a így fogalmaz: „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől – mondja az Úr, Izrael Istene.”
Ami látszólag bonyolítja a kérdést, mivel úgy tűnhet, hogy „kiskaput” kínál, az Jézusnak a Máté 5,32 és 19,9-ben mondott szavai nyomán merülhetne fel a figyelmes igeolvasóban. A „paráznaság” (tehát házasságtörés, hűtlenség) az egyetlen dolog, ami miatt Isten engedélyez(het)i a válást és újraházasodást. Ókori zsidó szokás szerint egy férfit és nőt házasnak tartottak már akkor, amikor még csak el voltak jegyezve, ami azért fontos, mert a „paráznaság” szó görög fordítása nemcsak házasságon belüli törést jelenthet, hanem bármilyen szexuális erkölcstelenséget (pl. fajtalankodást, prostitúciót).
Ha valamelyik házas fél joggal és okkal válik el (a fenti módon), nem akkor történik meg a „kapocs eltörése”, hanem csak kinyilvánítják, hogy korábban egy házasságon kívüli szexuális kapcsolattal már megtört. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez (a válás) lehetőség és nem kötelezettség ebben az esetben.
Tehát nem kell elválni, de lehet a Jézus által megengedett kritériumok mentén, de mindig létezik a helyreállás és megbocsátás útja (Lukács 11,4; Efezus 4,32)!
Jézus az újraházasodásról is beszél ebben a szakaszban (Máté 19,9). A „mást vesz feleségül” jelzi, hogy a bekövetkezett válás után az újraházasodás is megengedett a kivételes feltétel esetén. Az, hogy van-e egyértelműen meghatározható „ártatlan fél” meg „bűnös fél”, nyilván nem egyértelmű. Mindkét házastárs benne volt valamennyire a kapcsolat megromlásában.
Ugyanígy mindkettőnek akarnia kell annak megjavulását, újrakezdését. Istennel ez is lehetséges, hallani keresztény körökben válás utáni újraházasodást – ugyanazon felek között: másodszorra is megtalálva egymást!
