Szeretettel köszöntöm az olvasót!
Ha arra a kérdésre kellene egy szóban válaszolnom, milyen esztendő volt a világ számára a 2024-es év, sajnos elég egyértelmű a válaszom: HÁBORÚS!
Minden háború megmagyarázhatatlanul drámai, és sok ezer és ezer ember halálához, rokkantságához, gyászához és nélkülözéséhez vezet. Nem tudom most megmondani azt sem, mi az értelme a szomszéd országban vagy a Közel-Keleten folyó harcoknak, de sok év múlva talán a történészek világos és hiteles választ adnak erre a kérdésre.
Milyen esztendő volt a mi számunkra a 2024-es év?
Erre már sokkal nehezebb egyetlen szóban válaszolni. Valakinek sikeres és felejthetetlen, másnak túl egyhangú és unalmas, telis-tele szürke hétköznapokkal, megint másnak gyógyulást hozott, míg volt, aki belehalt a betegségébe, nagy űrt hagyva maga után…
Míg ezeket a sorokat papírra vetem, kaptuk a hírt Jimmy Carter amerikai elnök testvér haláláról. 100 évesen szólította meg őt hazahívó Ura. Az emlékek visszarepítenek az 1970-es évekbe, hiszen 1977–1981-ig volt az USA demokrata párti elnöke. Ő volt az az elnök, aki hozzájárult ahhoz, hogy a magyar államiságot jelképező korona hazakerüljön Magyarországra. Benne egy józan életű, segítőkész baptista testvért veszítettünk.
Sokan ebben az évben születtek, házasodtak, építkeztek, költöztek új lakásba, albérletbe. De mások idén tértek meg Isten Szentlelkének valóságos munkája által, és fogadták be életükbe Jézus Krisztust mint megváltó Urat! Nekik győzelmes volt az elmúlt év, lelki-szellemi értelemben!
Van, sajnos olyan embertársunk is, nem is kevés, aki békesség helyett békétlenségben, megbocsátás gyakorlása helyett haragban áll. Haragban önmagával, rokonával, szomszédjával, munkatársával. Miért? Mert nem tud vagy nem is akar megbékülni, megbocsátani!
Igen, néha valóban olyan nehéz megbocsátani.
Néha – bár nem szívesen vallja be az ember – édesnek tűnik inkább a bosszú. „Élvezet” őrizgetni a sérelmeket… Persze tudja az eszével az ember, hogy a megbocsátás leginkább a megbocsátónak szabadulás, de mégis…
Vajon Isten is ilyen? Nem és nem, semmiképpen! Hála érte! Egy bibliai példával is alátámasztom az előző állításomat. Mikeás 7,18 szerint: nem. Sőt, épp ellenkezőleg. Meghökkentő, hogy a leghatalmasabb Úr nemcsak elengedi a bosszút, hanem örömét leli abban, hogy kegyelmet ad. Mikeás 7,18 pontosan erről szól: egy olyan Istenről, aki radikálisan más, mint mi – egy Istenről, akinek a megbocsátás nem teher, hanem boldogság.
Mikeás próféta egy olyan időszakban írta ezt, amikor Izrael népe mély válságban volt. Súlyos igazságtalanság, kizsákmányolás zajlott. A vallásos elit a szentség látszata mögé bújva élősködött a gyengén, a nincstelen sokaságon. Mikeás nem tagadja, hogy nagy a baj, de azt is világossá teszi, hogy Isten másként oldja meg a problémát, mint mi.
Az ókori istenképek között egy ilyen Isten radikális volt. Az akkori kultuszok bosszúálló, kegyetlen és haragvó isteneket jelenítettek meg. Itt nem ezt látjuk. Ez a megbocsátás és a kegyelem isteni forradalma.
Manapság a világ tele van sértődöttséggel és haragtartással. A közösségi médiában és a hírekben a gyűlölködő tartalommal lehet a legtöbb kattintást elérni. Mindenki elvárja, hogy mások is velünk egyetértésben ítélkezzenek. Az emberek haragot gyűjtenek, mert azt hiszik, hogy ez az erő, a „szent harag”.
Isten ereje azonban másban rejlik. A kegyelem nem a gyengeség jele, hanem annak a bizonyítéka, hogy képesek vagyunk túllépni a sérelmeinken.
Nem kell hogy a harag és a sérelmek határozzák meg az életünket. Isten megbocsátása és kegyelme ma is elérhető.
Kérdés: te mit tartasz meg örökké – a haragot vagy a kegyelmet?
Ha valóban Krisztus Jézus hitében élünk, és így akarunk élni a következő évben is, akkor egy helyes válasz van erre: a kegyelmet! A kegyelmet Isten Lelke által.
Az esztendő fordulóján feltehetjük az ismerős és szokásos kérdést: vajon mit hoz a következő év?
Háborút vagy békét? Gyászt vagy örömet? Szenvedést vagy gyógyulást? Rabságot bűnökben vagy teljes és végérvényes szabadulást? Gonoszságot vagy szeretetet?
Ma ezekre a kérdésekre csak tükör által, de még így is nagyon homályos választ adhatunk. Talán az a legjobb, ha őszintén bevalljuk, nem tudjuk, mit hoz a következő év. Sem egyénileg, sem közösségileg.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek terveink, elképzelésünk, hogyan és mit kell majd tennünk. De azt jelenti, hogy konkrét választ most még nem tudunk adni. Mi csak emberek vagyunk, emberi ésszel, emberi számításokkal, emberi elképzelésekkel és emberi vágyakkal.
Azt viszont hiszem és vallom, erős hittel és teljes bizonyossággal, hogy Aki eddig vezette életemet, akit az Igéből megismerhettem, aki a teremtő Úr, ő jövőre is az marad, aki idén volt!
Benne nincs változás vagy változásnak árnyéka sem. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad!
Bármi, jó vagy rossz, történjen is 2025-ben, őbenne teljes szívvel, őszinte szeretettel bízhatok, őt követhetem és vele élhetek és vele halhatok. Jó ezt tudni, és jó így készülni a következő évre.
Ahogy telnek-múlnak az életévek, kiderül számomra, hogy időnk és az én rendelt időm is véges. Jó tudni, hogy van egy mennyei haza, ahová tarthatok. Nem kézzel eszkábált, hanem mennyei, ezért tökéletes hely. Oda tartok! Amíg időm, amit Istentől kaptam, kegyelemből tart, hezitálás és megalkuvás nélkül akarom őt, Jézus Krisztust szolgálni. Szolgálni a hit szabályai szerint, szolgálni alkalmas és alkalmatlan időben és helyen. Hirdetve az élet evangéliumát minden és tényleg minden, népnek! Az időmmel Isten felelősséget is adott, mert el kell majd számolnom vele. Az a vágyam, hogy a nekem rendelt „kevésen” hűnek találjon.
Kedves olvasóm, egy ilyen útra, zarándokútra hívlak a 2025-os évben! Menjünk együtt, ha a testi távolság miatt testben nem is, legalább lélekben, segítve egymást, imádkozva egymásért, hogy Urunk, aki visszatérőben van, munkában találjon!
Milyen lesz a 2025-os év: MUNKÁS!
Kiemelt kép: pexels.com
