Mária útja a Feltámadotthoz (János 20,10–18)

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
Könnyek egy szerettünk sírjánál. Ezt mindannyian ismerjük. A halál kérlelhetetlen sorompó. A szívünk bármennyire is lázad ellene: síró emberek ezrei, milliói a síroknál. Ez az élet sötét visszája.

Sokan közülünk egy meghatározott sírra gondolnak. Az azonban, akiért mai igénkben könnyeket hullatnak, nem csupán egy volt a jó és reményteljes emberek közül. Ő az egyetlen, akinek feladata volt, hogy a mennyet a földre hozza. Éppen ezért volt vigasztalan a magdalai Mária. Jézus által tapasztalta meg a sötétség hatalmából való szabadulást. Miközben Mária kétségbeesetten panaszkodik, megáll mögötte (akit nem ismer fel) mint élő. A sír nem tarthatta fogva.

Sír és könnyek – hogyan tovább?

„Kit keresel?” (15. vers) – kérdezi Jézus. Vajon Jézus nem tudta, hogy kit keres Mária? Természetesen tudta. Ő minden ember keresését és kérését jobban tudja, mint mi magunk. Azt akarja, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy kire van szükségünk. Figyelmünket arra kell irányítani, ahol a mi igazi segítségünk van.

A vigasztalan Mária őt kereste. Gondolatai a halott és elrabolt Jézus körül keringtek: „Uram, ha te vitted el őt, mondd, hogy hova tetted, és én elhozom.” (15. vers) – mondja a kertésznek vélt Mesternek, de mert Jézust kereste, ezért megtalálta őt.

Aki elfogadta a Megváltó hívását, annak nincsenek maradandó sírok és könnyek többé. Húsvét győztese minden követ megmozdít: a gondjaink köveit, amelyek lenyomnak, a bűn köveit és majdani sírunk kövét.

Az üzenet: Jézus él! Nevemen szólít.

Mária hite nem attól gyulladt ki, amit látott, hanem amit hallott. A feltámadás eseményét nem látta emberi szem. A feltámadás cselekményének nem volt tanúja. A nyilvánosan meggyalázott, kigúnyolt, keresztre feszített Krisztus a nyilvánosság kizárásával kelt fel a sírból. A Feltámadottba vetett hit az Igéből jön. Mária Jézust hallotta.

Ezért nem keresünk bizonyítékokat. Ezért nem vitatkozunk az üres sírról. Sokkal inkább a Feltámadott tanúira és követeire hallgatunk hívő szívvel, és akkor húsvét lesz nálunk is. Talán bennünket is, mint Máriát, nevünkön szólít. Ez az ő húsvéti ajándéka számunkra.

A parancs: Menj és mondd tovább!

Mária elmondja Péternek és Jánosnak: „Láttam az Urat, és beszélt velem.” (18. vers) Jézus feltámadásának tényét nem vehetjük hidegen tudomásul. Isten húsvéti győzelme mozgásba szeretne hozni minket a mindennapokban. Az ő húsvéti öröme jelen akar lenni, látható akar lenni életünkben.

Közülünk senki sem mondhatja azt, amit Mária: „Láttam az Urat!”, de mindenki, akihez eljutott a az örömhír, elmondhatja: „Ő beszélt velem, nevemen szólított.” Ezt hozta számunkra húsvét. Lássátok Isten tettét! Örvendezzünk és imádjuk őt!

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp