Mindkettő nagyjából hasonló környezetben, kisvárosban szolgált.
Az első: „Mikor odakerültem, közölték velem, hogy sok jóra ne számítsak, keményszívűek itt az emberek. Azért próbálkoztam a kis, hűséges maggal. Hívogattunk, filmvetítéseket tartottunk, felkértünk ismert, hívő előadókat – nem sok eredménnyel. Ha jöttek is érdeklődők, hamar visszavonzotta őket a világ. A kórházlátogatások hatékonyabbak voltak, mert ott már nyitottabbak voltak az idősek, de ők aztán hamar el is távoztak közülünk. A hívők örültek, ha meg tudták őrizni a saját hitüket, misszióra nemigen futotta a 15 év alatt, amíg ott voltam.”
A második lelkész: „Mikor odakerültem, közölték velem, hogy sok jóra ne számítsak, keményszívűek itt az emberek. Akkor idehívjuk Jézust, hogy változtassa meg őket – feleltem. Eleinte – mint Nehémiás a romos falakat – csak nézegettem, beszélgettem, kérdezgettem, felmértem az egyes társadalmi csoportokat. Szűk, munkatársi csapatommal végigvittünk egy háromhetes Dániel-féle böjtöt, majd akcióba lendültünk. Szombat esténként kimentünk a főtérre beszélgetni a csellengő fiatalokkal, meghívtunk ismert világi együtteseket, akik hajlandóak voltak a hitről is beszélgetni, és »Miből kell gyógyulnod, ha elváltak a szüleid?« címmel sorozatot indítottunk az egyik kávézóban. Aktívak voltunk a neten, és hónapokon át mindennap volt valaki, aki vállalt egy óra imádságot és aznapra böjtöt is. Házaspároknak párterapeuták jöttek segíteni, időseknek vásárlás és ételkiszállítás, összefogtunk az összes helyi gyülekezettel, és együtt folyamatosan konzultáltunk a város vezetőivel, hogy miben tudnánk segíteni. Egy elhagyatott csarnokban motorosoknak tartottunk alkalmakat, amiket a több megyéből érkezők motoron ülve hallgathattak meg, és sorolhatnám a rengeteg ötletet, ami jött. 15 év alatt a közösségünk létszáma megsokszorozódott, de mi nem megtértekben, hanem tanítványokban gondolkoztunk, így a teológiai képzés mellett mindenkit beállítottunk abba a szolgálatba, amelyikben jól érezte magát.”
A körülöttünk levő világ tele van negatív jelenségekkel, lehangoló bűnökkel, trendekkel, de a hívők között is akadnak visszás jelenségek, bukások, meg persze rengeteg probléma.
Van egy kísértés, hogy ezek hassanak, ezekről beszélgessünk otthonainkban, egymás között és a neten is.
Van egy masszív jelenléte a rossznak, s mint a mesebeli sárkánynak, ha levágják az egyik fejét, kinő helyette egy másik.
Ám Jézus győzelme óta a mi világunk pozitív, alapvetően kezdeményező, proaktív, a nehézségben kitartó, a bajban reménykedő és egymást segítő. Persze nem tagadjuk le a sötétet, a létező rosszat és mocskot, de – vigyázva magunkra – szeretnénk a Szentlélek segítségével fényt, tisztaságot és gyógyulást vinni környezetünknek. Ehhez a hit szemével kell látnunk, ahogyan tették a Bibliában az előző korok hősei is.
Elizeus szolgája megrémült, amikor az ellenséges csapatok körbevették a városukat, de a próféta többet látott. Azokat, akik velük voltak, és a megoldást is.
Dávid elment harcolni, s visszatérve látta, hogy elrabolták az asszonyaikat és gyermekeiket. Fájdalom, veszteség, voltak, akik meg akarták kövezni – akár kétségbe is eshetett volna. Ám vélhetőleg visszagondolt az emberileg reménytelen helyzetekre (Góliát), amelyekben Isten győzelemre segítette. Aztán az ellenség után indult, és teljes győzelmet aratott.
Nézzünk pár lehangoló hatást:
- Jellemhibás hívő testvérek, akik akár sokra tartják magukat
- Beszólások, bántó megjegyzések, érzéketlenség a gyülekezetünkben
- Rossz hírek a politikából, munkahelyről, rokoni, ismerősi közegből
- Régóta elhúzódó problémák, amelyek mintha nem változnának
- Régóta tartó rossz szokásaink, bosszantó viselkedések a közvetlen környezetünkben
- Antikrisztusi aktivitás, a gonoszság arcátlansága
- Információhiány (Illés azt hitte, egyedül maradt, de volt még 7 ezer hűséges)
Isten nagyságát, gondoskodását és Jézus elképesztően teljes kiterjedésű győzelmét látva minden negatív felülírható. Hozzá lehet szokni, hogy minden helyzetben igénylem a gondolati, szóhasználati, hangulati és reagálási győzelmeket. Már egy kis fejlődés is hallatlan boldogságérzetet vált ki. A világ, az óemberünk és a negatív szellemi lények feletti győzelemnek van egy semmi mással össze nem hasonlítható íze. Lassan elfelejted, milyen pocsék érzés volt vereséget szenvedni, mert szaporodnak a pozitív tapasztalataid. Egyre izmosabb lesz a jellemünk, de egyet nem szabad elfelejteni:
Akármennyi tapasztalatot gyűjtünk, és bármennyi ismeretre is teszünk szert, mindig Jézusra kell támaszkodnunk, őt igényelnünk egész nap. Ő hozta el minden pozitívum összességét. Azért kell egyre közelebb húzódnunk hozzá. Ez tesz képessé bennünket arra, hogy akármennyi negatív is húzna le, pozitívak legyünk és bizakodjunk.
Idáig ránk vadásztak a negatív hatások – mostantól mi vadászunk rájuk. Persze – mint a bokszban – van, amikor védekezni kell, de alapvetően támadó felállás a mienk.
Mert a jó erősebb a rossznál. Nincs kétség felőle, ez biztos. Ideje felfelé néznünk. Aztán pedig azt gondolnunk, mondanunk, képviselnünk, amit ott látunk.
„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézsaiás 60,2)
Kiemelt kép: pexels.com
