Istennek a gyermekei, az életnek pedig a felnőttjei vagyunk. Akkor tudunk felnőttként helytállni, ha biztonságban érezzük magunkat Isten gyermekeként. A magány mindig jelen van, de azért van bennünk a Szentlélek, hogy ne érezzük árvának, elhagyatottnak magunkat.
Az élet terheit nem kell egyedül hordoznunk. A Biblia tele van hasonló biztatásokkal, mint a „Vesd az Úrra terhedet” és „Minden gondotokat őrá vessétek” igék. Minden korok minden hívőinek voltak olyan nehézségeik, amelyeket át kellett tenniük Istenre, mert azok túl nehezek voltak.
Életvezetésünk alapja nem az, amire mi képesek vagyunk, hanem hogy Jézus velünk van mindennap, és mennyei Apánk a hajszálunktól kezdve ismeri életünk legapróbb részleteit.
Folyamatosan ismerkedünk Isten országának működésével, a Szentháromság tagjaival, a lehetőségeinkkel, jogainkkal, az ellenségünkkel, feladatainkkal, küldetésünkkel és az egyes helyzetek megoldásaival. Az élet gyakran szétszedni látszik bennünket, és éppen ezért egy dolgot lényünk és tudatunk legmélyére be kell vinni, és onnan nem szabad hagyni kimozdulni.
Ez pedig a következő: bármi is történik velem, az mind belül van Isten személyesen felém irányuló jóságának és szeretetének a halmazán. Ha Jakab vagyok, akit Heródes kivégeztetett, ha pedig János, aki 90 év fölötti koráig élt – mindvégig Isten tenyerén töltöm minden másodpercemet.
Sok dologra nem tudom a választ, de abban biztos lehetek, hogy Isten jó hozzám.
Ahogy Isten lányaként vagy fiaként növekszünk, egyre többet tudunk meg azokról az eszközökről, amelyek segítségével egyensúlyt, sőt nagyobb vagy egyenlő állapotot tudunk létrehozni. Mert a gyermekünk is először csak összeszedi a játékait, aztán megtanul porszívózni, később pelenkát cserél a kistesóján, leteszi a jogsit, majd családot alapít. Közben pedig életünk végéig számíthat ránk, de egyre több helyzetben önállóan is helyt tud állni. Így van Isten is velünk, és ezért ír János gyerekekről, ifjakról és apákról – rajta vagyunk egy növekedési, érési pályán.
Néha csodálkozom, hogyan lehettem annyira magabiztos mondjuk 30 éves koromban. Biztos a naivitásom és az ifjonti hév miatt, hiszen mennyi mindent tanultam azóta, tanulok mindennap, és gyanítom, ez mindig is így lesz. A tökéletesség persze messze van, de amit megértettem, az segíthet abban, hogy arányossá, élhetővé, sőt időnként élvezetessé tegyem a saját és szűkebb környezetem életét.
Nem abban bízom, de gyakorlom a parittyázást, és amikor megjelenik az élet Góliátja, akkor használom – Isten pedig megoldja a többit.
Hányszor átéljük, hogy rossz a kedvünk, ez is nyomaszt, arra sem látszik megoldás, és ekkor imádkozni kezdünk. Eltelik húsz perc, és átfordul a hangulatunk. Megérkezett a remény, a bizakodás, az életkedv, és ugyanazt a szürke, kedvetlen, hétköznapi helyzetet aktívan, bátran és jót várva folytatjuk. Emiatt az a helyzet megváltozik és elmozdul a megoldás felé.
Nézzük, mik kellenek ahhoz, hogy egyen-egyenként egyensúlyban legyünk! Fontos az átgondolt (minőség és mennyiség) evés, ivás, pihenés, testmozgás és alvás. Elmentek sétálni, pingpongoztok egy kicsit a teraszon, gondozod a virágaidat, finom kávé és egy croissant vagy délutáni szunyókálás a kedvenc foteledben. Mennyit és mikor imádkozol, böjtölsz, illetve viszel be Igét. Mikor és kikkel tartod a testvéri kapcsolatot, ahol adsz és kapsz is a közösségben. Ennek speciális és óriási potenciállal bíró közege: a házaspárok közös imádsága. Az is fontos, hogy képességed, műveltséged, érdeklődési köröd szerinti szellemi, művészi vagy bármilyen alkotó tevékenységet folytass.
Ha simán mennek a dolgok, akkor fontos, hogy minél többet gyűjtsünk, mert ha gond van, akkor abból gazdálkodunk, amit előzőleg behoztunk a raktárainkba.
Ha hónapokra, évekre elhúzódó bajok, betegségek vannak, akkor is megvan annak a módja, hogy föléemelkedjünk és az örökkévalóság távlatából lássuk helyzetünket. Mert az a meghatározó, hogy örök életünk van, meg vannak bocsátva a bűneink, és fel fogunk támadni. Annak mindig lehet örülni, hogy be van írva a nevünk az Élet Könyvébe.
A végére egy fontos szempont: ne maradj egyedül! Kiemelkedő szolgálatú hívő vezetőket is le tudott vadászni a Gonosz, és legtöbben közülük magányosak voltak. Egyetlen más hívővel sem tartottak szorosabb kapcsolatot. A mi hitünk nem magánzók klubja. A Krisztus testében minden sejt érintkezik másikkal, ezeken át, így halad az élet. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy legalább egy testvérünkkel találkozzunk, megosszuk életünk történéseit, és imádkozzunk egymásért. Így kerülnek le súlyok rólunk, emiatt is könnyebb hordozni az élet terheit.
Egy dologban biztosak lehetünk: Istennek minden helyzetre van megoldása. Sok minden köt, amit ő oldani akar, és az élet bonyolult képleteit szívesen segít megoldani. Mert ő maga a Megoldás.
