…de mindent megtesz azért, hogy ne érezzük jól magunkat. Ám kiismerhetjük, és tehetünk ellene.
Ahogy szellemileg fejlődünk, egyre több mindent nekünk kell megtennünk, mert ez szolgálja az éretté válásunkat. A hívő élet fontos tulajdonsága, hogy különbséget tudjunk tenni. Mikor kell imádkozni, és mikor cselekedni? Mikor kell hallgatni, és mikor szólni? Mikor Istenre várni, és mikor kell nekünk tenni az áldásokért?
Van egy érdekes bibliai történet, ahol (akkor még) Abrám jó példát mutatott erre nézve. Kitette a kettévágott áldozatot, majd várt Istenre. Közben ragadozó madarak szálltak a felajánlására, ő pedig elkergette őket.
A mi életünk is egy áldozat, amelyet Isten felé nyitottan átadunk neki, és várjuk, hogy jöjjön és áldja meg azt. A következőkben lássunk néhány keselyűfélét, amelyek rá szoktak szállni a hívők felajánlásaira, s ezeket nekünk kell elkergetnünk.
Elégedetlenség
Ezt Pálnak is tanulnia kellett, hogy szükségben és bőségben is lelkileg stabil tudjon maradni. Nem baj, ha kihagytunk lehetőségeket, mindenért hálásnak kell lennünk. Az afrikai falvakban mélyszegénység van, és mégis hozzánk képest a sokszorosát nevetik az ott élők.
Meg nem bocsátás
Ha tudjuk, nekünk mennyi mindent engedtek el, akkor könnyebb lesz túllépni mások bántásain. El is kell tudni felejteni, ahogy Isten is elfelejti a nekünk megbocsátott bűnöket. Ez nem érzelmi, hanem akarati döntés, ami szimplán engedelmesség az Igének, s azon keresztül Istennek.
Félelem
Sokféle lehet, sokáig rémiszthetnek, ha hagyjuk. Egy regényben bevonult a seregbe egy nagydarab falusi legény, akit folyamatosan cikiztek a többiek, ő pedig bambán tűrte. Egyszer aztán a kis barátját kezdték bántani, amire közbelépett, kiosztott pár pofont, s rájött, hogy nem kell itt tűrni, és vége is lett a piszkálásnak. Ezt kell nekünk is tennünk. Jézus oldalán erősebbek vagyunk, néven kell nevezni a félelmet, és közölni, hogy nem félünk attól a valamitől. Csak határozottan.
Aggódás
Az aggódás negatív várakozás a jövőre nézve, ami a rettegésig tud súlyosbodni. Az Úr megíratta, hogy SEMMI felől nem szabad aggódni, és ebben a semmiben minden benne van. Amikor életveszély van, akkor szinte lehetetlennek tűnik, hogy ne aggódjunk, de arra a helyzetre is érvényes, akkor is kimondható. Azért nem aggódunk, mert bízunk Istenben. Mivel bízunk, nem aggódunk.
Túlérzékenység
Ez rafinált érzelmi jelenség, pillanatok alatt kialakul, s ha nem állítjuk le hamar, képes tartósan negatív érzéseket kialakítani. Felismerni, kihajítani – utána pedig vigyázni.
Pletyka rólunk
Van, aki „küldetésének” érzi, hogy másokat tájékoztasson, ha valakiről rossz hírt hall. Az Efezus 4,29-en érdemes átengedni minden mondatunkat. Valakiről rosszat csak akkor szabad megbeszélni, ha érint bennünket, a közösségünket, ha reagálnunk kell valamit rá. Ha ezt halljuk magunkról, nagyon tud fájni, érdemes tisztázni a bacilusgazdával, de a legfontosabb, hogy teljesen lerázzuk magunkról.
Kisebbrendűségi érzés
Lehet, hogy valaki jobban teljesít valamilyen élethelyzetben, de más területen viszont neked jutott több. Örülj annak, ami működik, és imádkozz azért, hogy ahol akadozol, gátlásos vagy, ott erősödj, ügyesedj, legyél szabadabb! Ha gyakorlod, jobban fog menni, ám ezt az érzést ne tűrd!
Kudarc
Ez akár inspirálhatna is, de van, hogy lesújt. Mássz ki alóla, hagyd ott! Nincs joga, hogy akadályozza a futásodat. Isten segítségével legközelebb sikerülni fog, vagy másfelé vezet az utad.
Szégyen
Bele tud égni a lelkünkbe, és mélyen lehorgasztja a fejünket. Az a helyzet, hogy mindenkinek van szégyellnivalója, ám a megbocsátás után Isten fel is szeretne oldani bűnöd csúfsága alól. Ezt is hittel, bizalommal kell megtennünk. Erre és az előzőekre is igaz ez az ige: „Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel, Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya!” (Ézsaiás 52,1; KG)
Csalódás
Ha Istennel kapcsolatos, akkor az becsapás, mert ő a legjobbat adja, csak esetleg mi vártunk mást. Ha testvérekben, akkor túl kell lépni s tudatosítani, hogy a legnagyobb hatású vezető is gyarló és esendő. Ezt sem szabad cipelnünk, le kell rázni, reménnyel kell tekinteni a jövőbe.
Mire koncentráljunk?
Isten folyamatosan szeret bennünket – függetlenül a teljesítményünktől. Örök életünk van, meg vannak bocsátva a bűneink, és fel fogunk támadni. Ez a legtöbb, amit ember „elérhet” az életben.
Mit tegyünk:
A szellemi fegyvereket mi használjuk, amelyek közül a hit pajzsával az összes negatív nyilat ki tudjuk védeni. Az összeset. Ahogy meg van írva: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4,7) Aztán pedig várjuk az áldást.
Olyan egyszerűnek hangzik. Az is.
Kiemelt kép: pexels.com
