• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Kell-e, és ha igen, miért kell másokért is imádkozni?

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
A lelkipásztor válaszol rovatunkban egy érdekes kérdésben kaphatunk megerősítést.

Talán a legegyszerűbb és legpontosabb válasz erre a kérdésre ez: Igen, kell másokért imádkozni, mert ez Isten akarata.

Van, ami az értelmünket meghaladó titokzatos valóság. Hiszünk az Isten szavának, gyakoroljuk is a közbenjáró imádságot, de olyan területe ez az életünknek, amiről csak úgy beszélhetünk, mint amit itt és most „tükör által homályosan” láthatunk, korlátozottan érthetünk meg. Alázatosan imádkozunk, még ha nem is értjük teljesen pontosan az imádság világát..

Van, amit biztosan tudunk. Nem varázsolunk!

Nem az imádságban hiszünk, hanem Istenben, akiről tudjuk, hogy ösztönöz az imádságra. Isten bátorít, hogy forduljunk hozzá, mielőtt nélküle cselekednénk. A Biblia gyakran buzdít, hogy imádkozzunk „minden vezetőért” (1Timóteus 2,2), „szolgálattevőkért” (Filippi 1,19), „a barátainkért” (Jób 42,8), „minden emberért” (Róma 10,1 és 1Timóteus 2,1), „a betegekért” (Jakab 5,14), „az ellenségeinkért” (Jeremiás 29,7 és Máté 5,44).

Valamint biztosan tudjuk, hogy az imádkozó maga is Isten hatása alá kerül egy adott élethelyzetben, amikor imádkozik. Nemcsak azt várjuk, hogy Istennél történik valami változás az imádságaink miatt, vagy a világban valamilyen esemény, esetleg helyzet változik, csoda történik, talán gyógyulás vagy szabadulás, hanem az imádkozó ember szíve minden viharával a problémán túl Isten hatásának teszi ki önmagát.

Tehát túl a Biblia ösztönzésén másokért imádkozni természetes része is a hívő ember életének.

Akár más van bajban, akár mások miatt szenvedünk, akármilyen helyzetben is érezzük képességeink korlátait, teljesen természetesen mondunk imádságot. Mintha erre lenne bennünk egy teremtett ösztön, és mintha a közbenjáró imádságainkkal kapcsolódnánk Krisztus emberekért végzett közbenjáró munkájához.

Néhány gyönyörű példa a Bibliában a másokért mondott imádságra:

  • Ábrahám könyörög a romlott Szodomáért, és Isten kész kegyelmet gyakorolni (1Mózes 18,16–33)
  • Mózes az Istent haragra gerjesztő lázadás után esedezik a hűtlen népért azzal a készséggel, hogy meg is halna helyettük (1Mózes 32,30–35)
  • Dániel egész népe nevében mondott bűnbánó imádságot (Dániel 9,1–19)
  • Jézus Krisztus az Atyához könyörög a tanítványok előmeneteléért (János 17)

Példák a rosszindulatú ember Istenhez fordulására:

  • Máté 20,20–28: Előjogokat kért Zebedeus fiainak anyja Jézusnál. Jézusnak ez alkalom volt arra, hogy reagáljon az anya helytelen kérésére és a tanítványok haragjára. Szavaival gyógyította a „rossz” kérést megfogalmazó szívet.
  • Lukács 9,51–56: A tanítványok tüzet szerettek volna kérni az égből egy falura, de Jézus rájuk pirított. Megtanította a tanítványokat csendben tűrni és továbbállni.
  • 4Mózes 22–24. részei egy drámát írnak le. Bálák király fel akarja bérelni Bálám prófétát, hogy átkot mondjon Izraelre. Végül Bálám imádkozik is, de Isten hatására szívéből az átok helyett ez jön: „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákobból…” (4Mózes 24,11) Számunkra talán ez az egyik legszebb prófécia, ami Jézust juttatja eszünkbe.

Egy példa kedvéért most Dániel híres közbenjáró imádságát nézzük meg elemeiben (Dániel 9,1–19):

  • Az írásokat olvasva buzdult fel Dániel szíve
  • Dániel nem megváltoztatni, hanem megvalósítani szerette volna Isten akaratát
  • Dániel buzgón, szenvedélyesen azonosult Isten akaratával
  • Önmegtagadás jellemezte az imádkozó Dánielt (böjtölt)
  • Dániel azonosult a népével, bár őket bűnöseknek tartotta
  • Dániel hitvallásában erősen állva szemlélte az eseményeket

Bárcsak így tudna a szívünk minden másokkal szembeni keserűségében, panaszában, elégedetlenségében feloldódni Isten szent és szeretettel teljes lényében!

Fotó: Ben WhiteUnsplash

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp