• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

ISTENKÉP VAGY ISTENKÉPZET (egy rosszul használt terminus technicus kapcsán)

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
A teológia és a pszichológia egyaránt használja az istenkép kifejezést. Helyes és torz istenképről is beszél.

Úgy használja, mintha a leírt torz istenképek meghatározása elégséges lenne az ember lelki és pszichés bajainak és betegségeinek diagnosztizálására, valamint a helyes istenkép meghatározása elégséges lenne arra, hogy gyógyításul szolgáljon. Intellektuális és elméleti szinten talán elégséges arra, hogy a témával kapcsolatos vizsgán jól szerepeljen. De egzisztenciálisan, a valóságos létezésben is? Aligha.

Miért? Mert igazából istenképzetről van szó az istenkép kifejezés használatakor. Vagyis egy helyesen elgondolt, tökéletes isteneszméről. A pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az apátlanul felnőtt fiúknak is van „apaképe”, pontosabban képzete az apaságról, de annak semmi köze sincs a saját apjához, mivel őt nem is ismeri. Ugyanígy, akinek van istenképe, annak nem feltétlenül van Istene, akit valamennyire ismer, és nem mások tanítják meg arra, hogy milyen az ő Istene.

Ha valaha találkozott vele, akkor tudja, ki. Ha nem, akkor semmit nem tud róla.

Minden – a Bibliában leírt – Istennel való találkozás ezt állítja: Képed rólam csak a velem való kapcsolatban lehetséges. Ugyanúgy, ahogy Jób, az Isten szerint élő szent ember, egészen a történet végéig nem tud mit kezdeni a helyzetével, mivel csak nagyszerű istenképzete van. Ám minden megváltozik akkor, amikor Isten megmutatja neki magát. Pedig Jób addig is hívő volt, addig is szent életet élt. De amikor Isten megmutatkozik neki, akkor ő maga mondja ki: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.” És ettől kezdve számára minden megváltozik. Előtte semmit nem értett.

Az Istennel való találkozás képe nem képzet, hanem az ember belsejébe örökre beégő valóság Istenről, ami sosem válik statikus képzetté. Nyitott marad az egyre mélyebb megismerésre az újabb találkozásokban.

Aki találkozott már Istennel, kapcsolat jött létre kettejük között, az az ember hiába nem rendelkezik teljes és rendszerezett istenképzettel, mégis pontosabban felismeri őt újra az eseményekben, mint az, akinek pusztán képzete, helyes elméleti tudása van az istenképről.

A hamisan használt kifejezésből adódóan a mai lelkigondozás, pszichológiai beszélgetés óriási kísértése, hogy ne az Istennel találkozás felkészítésére irányítsa a figyelmet, hanem elhitesse a klienssel azt, hogy csupán az Istenről való gondolatait kell helyesbíteni, megváltoztatnia, mintha attól minden rendbe jönne.

Istenképzete (az istenkép terminus technicus használatának értelmében) bárkinek lehet.

De valóságos képe csak annak, aki találkozik Istennel.

És annak az embernek sosem kell majd a képen javítania.

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp