Hogyan olvassuk az Ószövetséget?

Elolvasási idő: 4 perc
Elolvasási idő: 4 perc
Hadd kezdjem messziről! Egy lelkipásztori körben folytatott beszélgetésben találkoztam azzal a szenvedélyes véleménnyel, hogy „Miért olvassunk ószövetségi idézeteket? Az Ószövetség a zsidóké, mi az Újszövetség népe vagyunk, legyen elég az Újszövetség!”

Még ma is megrendít ez a határozott, elutasító, leegyszerűsítő és nem túl bölcs vélemény. Olvassunk tehát egyáltalán az Ószövetségből? Mit mond maga a Biblia?

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3,16–17)

Néha hallom, amint erről a páli idézetről úgy beszélnek: „Ez az ószövetségi könyvekre is vonatkozik.” Valójában ez a vélemény igen nagy tévedés. Mikor Pál ezt a levelet írta Timóteusnak, csak az ószövetségi könyvekre gondolt, másra nem is gondolhatott, hiszen nem létezett még akkor a leírt és összeválogatott Újszövetség. Ő hitte azt, amit Jézus így fogalmazott:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.” (János 5,39)

Itt az Úr Jézus Krisztus szintén csak az ószövetségi könyvekről beszél. A válasz tehát egyértelmű, igen, fontos az Ószövetséget is olvasni. De hogyan?

Nyilván azért időszerű a kérdés, mert az ószövetségi könyvek részleteikben meglepnek. Többnejűség, háborúk, különös világkép stb. Gondoljuk csak meg, hogy mit mondanának Sámson utolsó hőstettéről, ha ma történne egy európai helyszínen! Amit úgy olvasunk, hogy „így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében” (Bírák 16,30), ma nem neveznék öngyilkos merényletnek?

Claus Westermann német evangélikus bibliatudós azt mondta: „Az Ószövetség történeteket beszél el.” Ennek lényege, hogy az ószövetségi történetek magasztos eszmék és igazságok hordozói, nem típuspéldák a viselkedésre.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ószövetségi írásokban éppen úgy tükröződik az ember, mint Isten.

Miközben az Isten ihletett szava, benne van a kor természettudományos ismereteinek sajátja is (ami miatt a nyulat kérődzőnek tartják, a földnek pedig van négy sarka), a kor társadalmi normái, és az, amit addig értettek meg a mindenható Istenből. Amikor ószövetségi könyvet olvasunk, ezeket szem előtt kell tartanunk. Nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk szakemberek. Soha nem állt annyi ismeret és segítség az ember rendelkezésére, mint napjainkban. Mindenféle ügyben felütjük az internetet, és hozzájutunk válaszokhoz. A Biblia megértésének igen gazdag szakirodalma elérhető már magyar nyelven is pár perc kereséssel a saját otthonunkban. Felelősségünk a bibliai kérdéseinkkel kapcsolatban is olyan aprólékosan utánajárni a válaszoknak, mint a háztartási vagy egészségügyi kérdéseinknek. Természetesen itt sem feledve, hogy óvatosan bánjunk azzal, amit találunk.

Az Úr Jézus hogy olvasta az Ószövetséget? Úgy, hogy a megkísértés idején a pusztában hivatkozni tudott rá: „…meg van írva…” Sőt, a kereszten elhangzott híres mondata: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”, valójában a 22. zsoltár 2. verse. Ebben a zsoltárban olvassuk a következőket is: „Torkom kiszáradt” (16. v.), „átlyukasztották kezemet, lábamat” (17. v.), „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek” (19. v.).

Hogyan olvassuk az Ószövetséget?

Hittel, bölcsen, körültekintéssel, megértésre törekvéssel. Ha mégis ki akarjuk forgatni a Biblia szavait, meg fogjuk tudni tenni. Mindig lesznek olyanok, akik úgy állítják be, hogy az Ószövetség csupa vér és igazságtalanság. Ne feledjük, ez csak a felszínes olvasat mellett tűnik így!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp