Ennek a szakasznak a híres zárómondata: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Korinthus 13,13) Számos dísz, falikép, képeslap, poszt készül ezzel az idézettel, hiszen ezek olyan szép, bátorító gondolatok. Érdemes azonban megfigyelni, hogy a hit, remény és szeretet hármasa nemcsak szépen hangzó, magasztos szavak Pál tollából, hanem ezek a fogalmak markánsan meghatározóak a többi levelében is: Pál szerint a keresztény élet alappilléreit jelentik. A következőkben olyan igehelyeket mutatok be az első korinthusi levélen kívül, amelyekben szintén felfedezhető a hit, remény, szeretet hármasa, amelyekben az apostol bővebben is kifejti, mit jelentenek számára ezek a szavak.
Római levél
A Rómaiakhoz írt levélre szoktak úgy hivatkozni, mint az Újszövetség dogmatikakönyvére, hiszen Pál ebben a levelében fejti ki legrészletesebben az általa vallott megváltástant. Érdekes megfigyelni, hogy ebben a hosszú levélben milyen meghatározó oszlopok a hit, remény és szeretet: Pál úgy szerkesztette ezt a levelet, hogy ez a három elem tulajdonképpen a levél pilléreit képezik. A levél elején Pál meghatározza a levél célját: bemutatni az evangéliumot, aminek lényege:
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róma 1,17)
Miután kifejti az emberek bűnös állapotát és megváltásra szorultságát, elmagyarázza, hogy az üdvösség nem cselekedetekből, hanem kegyelemből, hit által érhető el az emberek számára, és ebben Ábrahámot említi mint a hit példáját (Róma 3–4). Ezután az apostol a megigazulás és megbékélés témáját tárgyalja, ami reménységet hoz az ember próbákkal teli életébe: „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róma 5,5) Ebben az igeversben pedig megjelenik már a szeretet is: ennek három fajtáját ismerjük meg. Az első Isten szeretete az ember iránt. A második a megtért ember szeretete Isten iránt. A harmadik a megtért ember szeretete embertársa iránt. Ez markáns téma a levél folytatásában is. A 8. fejezetben ezt olvassuk: „Mert üdvösségünk reménységre szól… Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál… Semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől…” (Róma 8,24.28.39) A levél vége felé (12–13. részek) pedig részletesen kifejti, hogy a szeretetnek mi a szerepe a gyülekezet életében: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róma 13,8) A levélből felfedezhető, hogy a hit által elérhető megtérés és megigazulás milyen reménységet ad az ember életébe, és ez a szeretet mély megéléséhez vezethet el Istennel és emberekkel való kapcsolatainkban is. (Egyébként hasonló tematika figyelhető meg a Zsidókhoz írt levélben is, lásd a 10–13. részek.)
Efezusi, Kolosséi, Thesszalonikai és Galata levelek
Pál több levelében megtalálható a hit, remény, szeretet hármasa a levelek elején, a bevezető köszöntések között.
„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek… és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el minket…” (Efezus 1,15–23)
„Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben…” (Kolossé 1,3–5)
„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát…” (1Thesszalonika 1,2–4)
Ami számomra különösen érdekes ezekben a versekben, hogy mind a három eset köszöntés: Pál alapokat fektet le ezekkel a gondolatokkal. Tehát a hit, remény, szeretet hármasa alapvető fontosságú a keresztény ember és gyülekezet életében. Ugyanakkor mindhárom esetben Pál abban a kontextusban utal ezekre az alapokra, hogy ezekért a dolgokért sűrűn imádkozik a címzett gyülekezetek kapcsán. Ez egyrészt önvizsgálatra késztet: vajon a saját gyülekezetünkben alapvető dolog a hit, remény és szeretet? Másoknak is ez a három dolog jut eszébe, amikor a gyülekezetünkre gondol, mint ahogy Pálnak is ezek jutottak eszébe a címzett gyülekezetekről? Másrészt példa: amikor egy gyülekezetért imádkozunk, akár a sajátunkért, akár másokért, imádkozzunk rendszeresen azért, hogy ez a három dolog meghatározó legyen a gyülekezet életében!
A Galatákhoz írt levélben ezt olvassuk: „Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Galata 5,5–6)
Az első thesszalonikai levelet pedig többek között ezzel a gondolattal zárja: „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (1Thesszalonika 5,8)
Más igehelyeket is lehetne még sorolni, ahol a három közül kettő van párban említve, vagy rokon értelmű szavak formájában megjelenik mindhárom fogalom (2Thesszalonika, 1Timóteus, Titusz, Filemon). Így Pálnak szinte minden levelében megjelenik ez a téma. Azt láthatjuk meg ebből, hogy az apostol nemcsak egyszer írta le ezeket a szavakat a szeretet himnuszában, hanem mélyen áthatotta a hit, remény és szeretet koncepciója az ő gondolkodását, megértését Istenről és a keresztény életről. Izgalmas bibliatanulmányozás lehet ezzel a szemüveggel olvasni Pál leveleit. Többféle tanulságot vonhatunk le ezekből az igékből. A hit, remény és szeretet forrása maga a Szentlélek: ő táplálja ezeket a hívő ember szívében. A megtérés és az Istenhez tartozás jelei, ha ezek jelen vannak egy ember vagy egy egész gyülekezet életében. Másrészt figyeljük meg, milyen szavakat társít az apostol a hit, remény, szeretet fogalmakhoz: munkálkodó, igazság, fáradozás, állhatatosság, élő, előkészített, megnyilvánuló, vegyük magunkra, páncél, sisak, üdvösség… Láthatjuk, hogy ezek nemcsak fennkölt szavak, hanem dinamikus, aktív, pezsgő és cselekvő elemei Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunknak. Kívánom, hogy a mi személyes életünket és gyülekezeteinket is így hassa át a hit, remény és a szeretet!
