E kapcsán szeretnék három fogalmat tisztázni, majd három főbb protestáns felekezet közös beszélgetését bemutatni.
Az ismert és protestáns körökben használt sola Scriptura (egyedül a Szentírás) mellett fontos megemlítenünk a tota Scriptura reformátori alapelvét. Tehát nemcsak kizárólag a Szentírás a hiteles zsinórmértékünk, hanem a teljes Szentírás (lásd 2Timóteus 3,16) az! „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos…” Vagyis minden Bibliánkba bekerült Írás (πᾶσα γραφῆ) – így egy ószövetségi vagy „kívülről jövő” idézet is – ihletett, a Lélek által kilehelt, tehát magának Istennek a szava.
Továbbá az analogia Scriptura mint bibliamagyarázó elv kiemelendő ebből az időszakból, a szöveg párhuzamosságára utaló jelentése a „Biblia magyarázza a Bibliát” elvet hordozza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a homályosabb jelentésű igeverseket az egyértelműbbekkel érdemes magyarázni, illetve hogy nem célszerű levezetnünk teológiai igazságokat pusztán egy-egy ilyen „önmagában álló” textusból. A hermeneutica sacra pedig olyan protestáns ébredési mozgalmak írásértelmezési módszere, melyek bírálták a „modern” történeti-kritikai módszereket, és a hitet elengedhetetlennek tartották a Szentírás helyes megértéséhez.
Hatvanhat könyvből álló Bibliánk tehát megbízható, örök és időtlen – olyan értelemben, hogy nem szorul revízióra vagy más könyveknél gyakran előforduló javított kiadásra.
A Biblia minden földi időszakra a Könyv. Hatása felbecsülhetetlen az emberiségre nézve (gondoljunk csak arra, mi történne, ha kivennénk modern civilizációnk jogrendjéből a tízparancsolat vagy a hegyi beszéd útmutatásait)! Adjunk hálát, hogy ma is kezünkben tarthatjuk és olvashatjuk Isten örök üzenetét, melyben megváltó szeretete érkezik el hozzánk!
Reformáció alkalmából ajánljuk a kedves olvasók figyelmébe az alábbi élő beszélgetést, melyben egy baptista, egy református és egy evangélikus lelkipásztor osztja meg gondolatait az ünnep kapcsán. Egyházunkat Boros Dávid kommunikációs szaktitkár képviselte:
