Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.” (Jób 12,7–10)
Jó Istenem!
Köszönöm, hogy adtál mindenkinek fület meghallani a különböző hangokat, és örülni azoknak. Hála neked az ínyünkért, mellyel kóstolhatjuk az ételt és élvezhetjük annak finom zamatát.
Jó érzés tudni, hogy mindent te alkottál, ami körülvesz bennünket.
Amikor megteremtetted és megáldottad az állatokat az ember javára, azt láttad, ez jó. Bár az állatok nyelvét nem ismerjük, és nehéz őket megkérdezni. De mégis tanítanak bennünket a hozzánk való ragaszkodásukkal. Elmondják, hogy te alkottad őket, és gondot viselsz róluk.
Köszönöm, hogy arra tanít a természet, hogy ott milyen rend van. Segíts észrevenni, milyen gyönyörű a természet, felfigyelni rá és nem elmenni mellette! Annak szépsége milyen felemelő és nyugtató. Fenségesnek és olyan hatalmasnak látjuk, ami alázattal, bizalommal és bátorsággal tanít az istenfélelemre.
Hálát adok az idős emberek bölcs tapasztalataiért, melyeket életük során átéltek. Tied a dicsőség, mert nálad van a bölcsesség és az értelem. Kérlek, adj ebből a tudásból, hogy az életemben mindig helyesen tudjak dönteni. Hozzád jövök, hogy ne tévelyegjek, és ne rontsam el életem dolgait.
Ámen.
Majnár Zsolt
