Társadalmunkban – mint közösségben – sokféle ember és embercsoport van jelen, de ezek nem mindegyikét fogadja el közösségi normaként maga a társadalom, így például a rasszista, a pedofil, a korrupt, a náci, a tolvaj csoportok, egyének szemléletét, felfogását, viselkedését sem. Habár ők is jelen vannak, csupán a sokféleségünkhöz tartoznak, nem a sokszínűségünkhöz, mert utóbbi csak az egységen belül létezik. Ahol tehát az egységen túl van sok szín, az már sokféleség, mivel ezek nem alkotnak, nem alkothatnak egységet.
Lehet sokszínű egy madár, de nem mondhatjuk, hogy sokszínű az erdő-ruha-telefon-autóülés-zsebkendő kavalkádja, mert ezek már sokfélék.
Ugyanígy a társadalmi sokszínűségnek is csak azok lehetnek a részei, akik szemlélete, felfogása, viselkedése a közösségi norma elfogadott részét képezik: vagyis az egész társadalom a saját normarészének tekinti őket. Lehet, hogy akik most még nem tartoznak bele a társadalmi sokszínűségbe, azok egyszer majd benne lesznek, és akik most benne vannak, egyszer kikerülnek – hiszen a társadalom változik.
De ki tudja? Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a szemléletükkel, a felfogásukkal és a viselkedésükkel együtt magukat ez embereket is kirekesztjük. A társadalom sokféleségébe mindenki beletartozik, aki velünk él, de a társadalmi sokszínűségbe csak azok, akik a közösségi normán belül élik a mindennapokat.
Ilyen értelemben tehát nem mondhatjuk, hogy a társadalom által nem elfogadott politikai, ideológiai, szexuális, pedagógiai, vallási és más nézetek színesítik a társadalmat. Nem. Ezek csak a sokféleséget növelik – sajnos legtöbb esetben – a közösség összetartozását gyengítve.
Szégyelljék magukat tehát azok, akik – a társadalmi sokszínűségre hivatkozva – olyan „értékkel” akarják a közösséget becsapni, amely tőle idegen, amely nem színesít, hanem bomlaszt.
Háló Gyula
Fotó: pexels.com
