HOGYAN VÁLTOZTATTA A TÖRTÉNELEM HIMNUSZÉNEKLÉSÜNKET?
Előbb lássuk meg a himnusz történetének társadalmi hagyományát! Himnuszunk nem tartozott az 1844-es kezdetétől fogva a könnyen énekelhető himnuszok közé, de éneklését döntően befolyásolta a mindenkori történelmi helyzet, az európai és a magyarországi politikai és társadalmi történések fordulatai. Ez a társadalmilag is szubjektív jelleg okozta és okozza azt, hogy a történelmi helyzetek értelmezési változásokat hoztak himnuszunk éneklésekor.
Kezdetben az osztrák Habsburg elnyomással szemben énekeltük ellenzékként, később a függetlenedés Magyarországaként zúgott bátran a gyors és indulószerű ritmusú ének. Majd a millennium utáni öntudatra ébredő lélek olykor nem tartotta alkalmasnak, dicső nemzeti himnusznak panaszáradata és siránkozása miatt, mint ahogy Eötvös Károly tette egy parlamenti felszólalásában. Az 1920 nyarán véglegessé váló trianoni béke, ami bennünket diktátumként kényszerített végleges veszteségekbe, újabb fordulatra kényszerített himnuszunk éneklésében.
Ettől kezdve lett sokkal lassabb, ekkor vált gyászzeneszerűvé éneklése.
Ezt Dohnányi Ernő átdolgozása rögzítette 1938-ban, amit mind a mai napig hivatalosan használunk. A szocializmus évei alatt hallgatólagos ránk erőszakolásként kizárólag a szöveg éneklése nélkül, zenekari előadásban szólalhatott meg. Majd az 1956-os forradalom újra követelte a hangos eléneklését mint a szovjet megszállókkal szembeni protestálás módját. Végül 2013-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a MOB-on keresztül kérte, hogy egy gyorsabb tempójú változat szülessen, amivel himnuszunk az olimpiákon hasonló hosszúságú lett, mint a többieké. Somogyváry Ákos, Erkel ükunokája, az Erkel Ferenc Társaság elnöke dolgozik azon, hogy az eredeti erkeli zenei elképzelések visszatérjenek és beépüljenek a köztudatba.
A HIMNUSZÉNEKLÉST MIRE HASZNÁLOM?
A himnusz éneklése mindig azt kérdezi: Te hogy gondolkodsz a nemzetről? Hogy érzel néped iránt? Milyen jövőt szeretnél neki? Mit akarsz tenni ezért? A hívőktől még ezt is: Mit akarsz néped iránt Istennel együtt? Ezekre a kérdésekre kell válaszolnunk mindig, mikor felcsendül a himnusz bevezető zenéje.
Himnuszunk éneklésében részt venni mindig rendkívüli.
Hiszen átélhetem a közösségemhez, a hazámhoz, a nemzetemhez tartozásomat, és én határozhatom meg, hogyan akarok tartozni hozzá. Hiszen így énekeljük mindannyian.
Hogyan tehetem? Szomorúan és panaszkodón a múltbeli vagy jelenbeli történések miatt? Keserűen bizonyos dolgok megváltoztathatatlansága miatt? Büszkén kiragadott történelmi szempontok vagy egy-egy siker miatt? Örömteli bizalommal Isten iránt, hogy ő társa a népemnek? Teljes szívvel vágyva az ő áldására? Átélve, hogy nem egyedül élem a napokat, hanem a többiekkel végleg összekötve?
Olyan lehet a hatása rám és rád, mint a Miatyánknak. Mondhatod megszokott gyakorlattal, türelmetlenül várva a végét, vallási kötelességből, belekeseredve az életbe, vagy pedig vágyva az ő országára, gyermekként bízva Istenben, örülve, hogy másokhoz is kötődsz.
Himnuszunk nem tartozik a könnyen énekelhető és önmagában lelkesítő himnuszok közé. De épp imajellege talál utat a szívünkhöz, hogy kénytelenek legyünk a többiekkel és Istennel együtt a holnapunkért a legtöbbet tenni. Imádkozni egy jobb világunkért, vágyni igazabb közösségre, tenni az élet kibontakozásáért. Ennek lelkigyakorlatára vár és hív himnuszunk, amikor csak énekeljük.
Háló Gyula
A himnusz éneklése mindig ezt kérdezi:
Te hogy gondolkodsz a nemzetről?
Hogy érzel néped iránt?
Milyen jövőt szeretnél neki?
Mit akarsz tenni ezért?
Mit akarsz néped iránt Istennel?
A HIMNUSZ ÉNEKLÉSE MINDIG EZT KÉRDEZI:
TE HOGY GONDOLKODSZ A NEMZETRŐL?
HOGY ÉRZEL NÉPED IRÁNT?
MILYEN JÖVŐT SZERETNÉL NEKI?
MIT AKARSZ TENNI EZÉRT?
MIT AKARSZ NÉPED IRÁNT ISTENNEL?
