A körülmények rosszra fordulása mint a személyes fejlődés eszköze

Elolvasási idő: 9 perc
Elolvasási idő: 9 perc
„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24,6–7.10.12–13) Jézus itt arról is beszél, hogy bizonyos embereket az élet nehézségei eredménytelenné vagy akár embertelenné tesznek, míg mások élete gyümölcsöző lesz még akkor is.

MIÉRT VÁLASZOLUNK A BAJOKRA KÉTFÉLEKÉPPEN?

  • Miért van az, hogy egyik embert az élet nehézségei tönkretesznek vagy akár rosszabbá, míg a másikat erőssé és jobbá?
  • Miért van az, hogy míg az erőszak áldozatai közül egyik a többi áldozatért küzd élete során, a másik csak a bosszút keresi vagy föladja az életét?
  • Miért van az, hogy az egyik kórházi beteg – mint volt munkatársam – minden ápolót angyalnak lát, a másik úgy érzi, hogy ördögökkel van körülvéve?
  • Miért van az, hogy az ügyintézések rengetegében az egyik ember mosollyal az arcán kérdezget és várakozik, a másik jól kiosztja az ügyintézőt?
  • Miért van az, hogy az egyik szülő úgy tapasztalja, hogy gyermeke pedagógusai nagyszerű eszközök a gyermek fejlődéséhez, a másik szülő örök haragban él ugyanazokkal a pedagógusokkal?

Mit lehet az említett példákból tanulni? Egyáltalán hogyan segítheti a fejlődésünket a körülmények rosszra fordulása?

A válasz megkeresése előtt nagyon fontos a következőkön elgondolkodni: Melyek voltak életem legnehezebb, legnyomorúságosabb, legdrámaibb, leglesújtóbb helyzetei? Ha tudni szeretnénk, hogy azokat mennyire voltunk képesek saját fejlődésünkre fordítani, meg kell kérdeznünk az őszinte családtagjainkat, hogy ők hogyan láttak azokban a helyzetekben minket.

A DOLGOK HOGYAN FORDULNAK ROSSZRA?

Például olyasmik történnek velünk, mint megszégyenítés, üldözés, hátrányos helyzet, szegénység, betegség, veszteség, tragédia, kudarc, bántás (abúzus), elhanyagolás, lefokozás, elvonás, elbocsátás, semmibevevés, erőszak, kihasználás, kizsákmányolás, javak ellopása, baleset, szerződésszegés, ígéretszegés, hűtlenség, megcsalás, szakítás, szolgaságban tartás, megbélyegzés, zsarolás, rossz hírbe hozás…

Ha folytatnánk a sort, már önmagában az a rosszra fordulás érzetét keltené. Talán már ennyi is.

Bizonyára ismerünk olyan embert, aki kapásból tud néhány esetet felsorolni, amit képtelenség feldolgozni. Vannak, akik ebben még versenyezni is szeretnek: Ki tud több nehézséget, bajt, nyomorúságot, tragédiát felsorolni az életéből? Őket szinte képtelenség legyőzni.

AKIK VÁLASZT TALÁLTAK

Miért vált ki belőlünk ellentétes eredményeket az élet rosszra fordulása? Régóta foglalkoztat sokakat ez a kérdés, és voltak, akik a végére is jártak.

Ott van például Viktor Frankl neurológus, aki rabként került a második világháborúban az egyik német haláltáborba. Ott figyelte meg, hogy a tábort miért éli túl az egyik ember, míg a másik belehal.

Arra a felismerésre jutott, hogy azok, akiknek a táboron túli célja volt, nagy többséggel túlélték a borzalmakat.

Tapasztalatait, felismeréseit le is írta a Mégis mondj igent az életre című könyvében. Egy évvel a haláltáborból való szabadulása után, 1946-ban mutatta be a felismeréseire épülő, később világhírűvé vált terápiás módszerét, a logoterápiát, amelynek középpontjában az élet alapvető értékei állnak.

Viktor Frankl rövid válasza tehát arra a kérdésre, hogy miért éli túl az egyik ember a haláltábort, míg a másik belehal, a következő: az éli túl a haláltábort, aki már a táborban elkezd a szabadulás utáni életével foglalkozni, és az hal bele, aki csak az ottani borzalmakkal és a mindennapi félelemmel foglalkozik.

Aztán ott van az a nagyapa, akiről Gyökössy Bandi bácsi írt. Egyik nap kórházba került, ahol napról napra egyre rosszabb lett az állapota. Végül már fel sem kelt. A kezelőorvosa üzent a családnak, hogy ha még találkozni szeretnének a nagypapával, jöjjenek. A látogatás végén az unoka odahajolt a papához, és valamit súgott a fülébe. A délutáni vizitkor a főorvos már felöltözve találta a papát. Maga meg hova készül? – kérdezte tőle. – Most már mennem kell, hogy megjavítsam a kisunokám kerékpárját.

Egy másik példa Brene Brown felismerése, aki szociális munkásként akart arra a kérdésre választ kapni, hogy nehéz sorsú kliensei közül miért él boldog életet az egyik, míg a másik hasonló körülménytől csak szenvedni tud.

Abból a feltételezésből indult ki, hogy emberként mindannyian nagyon sebezhetők és kiszolgáltatottak vagyunk, és azt kutatta, hogy ki mit kezd ezzel a sebezhetőségével.

Számtalan emberrel beszélt, interjút készített velük. Azt tapasztalta, hogy az emberek az őket ért sebek vagy ajándékok kapcsán az érdemességről gondolkodnak kétféleképp, és ez osztja őket kétfelé:

1. Az egyik csoportba azokat sorolta, akik azt válaszolták az érdemesség érzésének kérdésére, hogy ők „érdemesek”. Ők úgy érezték, hogy szeretik őket és tartoznak valahová.

2. A másik csoport tagjai viszont mindezért az „érdemességért” csak küzdenek. Nekik sokszor kérdéses, hogy egyáltalán elegek-e.

Egyetlen változó választotta el tehát azokat, akik egyértelműen úgy érezték, hogy szeretik őket, és tartoznak valahová, azoktól, akik csak küzdöttek ugyanezért.

Akik meg is élték a szeretetben levést, a valakihez tartozás érzését, azok hitték, hogy érdemesek is mindkét érzelemre.

A legnehezebben azt fogta fel Brene, hogy az attól való félelem, hogy nem érdemeljük meg a kapcsolatot, nem engedi a kapcsolatok létrejöttét – míg a teljes szívvel élő emberek abban a meggyőződésben élnek, hogy érdemesek a kapcsolatra tökéletlenül is. Utóbbiak teljes mértékben elfogadják azt is, hogy közben megsérülhetnek. Tudják, hogy a sebezhetőség nem kényelmes dolog, de tagadják, hogy csak kínzó tapasztalat. Egyszerűen azt mondják, hogy szükséges. Ezért mernek teljes szívvel élni azzal a kockázattal, hogy vagy sikerül,vagy nem. Velük szemben az első csoport tagjai, akik érdemtelenségük tudatában félnek, a kockázat miatt eleve lemondanak a fejlődésről, a lelki gazdagodásról.

A NEHÉZSÉGEK HOGYAN VÁLNAK SEGÍTŐINKKÉ?

Milyen törvényszerűségek, lelki folyamatok határozzák meg azt, hogy mi is olyanokká váljunk, akiket az élet nehézségei, kihívásai, nyomásai még jobb emberré tesznek, akik az élet rosszra fordulásai által a szellemi fejlődés segítőivé válnak? A következő tudnivalók kihagyhatatlanok a jó eredményhez vezető úton.

  1. Elsődlegessé teszem a magam számára saját lelki-szellemi személyes fejlődésemet, nem tartok semmit ennél fontosabbnak (ahogy Jézus állítja a bolond gazda történetében: a saját lelkünknél, belső életünknél nincs értékesebb dolog számunkra). Tudatosítom magamban, hogy minden nehézség között a legfontosabb eszközöm a lelkem, ezért nem mindegy, hogy az milyen állapotban van. Bármilyen logikátlannak tűnik: előbb kell a lelkemmel foglalkoznom, mint a bajjal, mert ha a bajjal kezdem, nem biztos, hogy a lelkem megfelelő állapotban lesz hozzá.
  2. Elkötelezem magam, hogy befelé figyelek, mélyen magamba nézek tárgyilagosan, büszkeség és szégyen nélkül – ahogy Jakab apostol is ajánlja a szabadság tökéletes törvényének tükrét napi használatra. Nem siettetem az időt, amikor magamban azt keresem, hogy van-e bármi, ami akadálya lehet a bajjal való felkészült foglalkozásra.
  3. Nem magatartást akarok begyakorolni vagy változtatni, hogy elkerüljem a következő nehézségeket, hanem a jellememet, a hozzáállásomat akarom a legjobbá tenni! Jézus nem véletlenül utalt a belső tisztaság elsődlegességére – a külsőség javítgatásával szemben – hívő kortársait leleplező kritikájában. Ha a belsőm tiszta, akkor tisztán kerülök ki minden bajból.
  4. A bajokhoz legjobb és legerősebb jellemet, hozzáállást nem megtervezett gyakorlás, cselekvés útján sajátíthatom el, hanem őszinte és kitartó vágyakozással – mint ahogy a Jézus által tanított imádság kezdőmondatai is csupa vágyak, kívánságok. Az igazi vágyakozás nyitja meg a lelkemet, hogy aztán Isten belém önthesse mindazt a jót, amire szükségem lesz a bajokban.
  5. Mindeközben tudnom kell, hogy bármi megtörténhet velem. Talán ezt a legnehezebb elfogadni, hogy gyarló, törékeny, esendő, sebezhető ember vagyok. Isten azért teremtett ilyennek, mert nem azt akarja, hogy képes legyek kitalálni a jövőt. Ennél nagyszerűbbnek teremtett: bármi is történjék, mindig felkészült legyek. Értem már, amit Jeremiásnak tanított Isten a fazekas műhelyében, hogy a mesterem azt tehet az anyaggal, velem, amit akar. De ha szeretném és akarom, ő mindenre felkészít, ha a belsőm, a lelkem a legfontosabb.
  6. Nem lehet olyan nyomorúság, tragédia, hogy másokról megfeledkezzem, hogy haszontalannak gondoljam magam, aki nem képes adni, másokat gazdagítani, erősíteni, bátorítani.

LEGFONTOSABB KÉRDÉSEK

  • Mindennél fontosabb számomra saját szellemi, lelki, személyes fejlődésem?
  • Minden vágyam és kívánságom az, hogy jellemem, hozzáállásom a legjobbá váljon?
  • Szívből szeretném, hogy a személyem jó változásokat hozzon körülöttem?

„A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő.” (Máté 12,35)

 

Háló Gyula

 

Fotó: unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp