A nyár folyamán alkalmam adódott egy mélyreható és életre szóló tanítványi kapcsolatban részt venni, amely során a legfőbb tanulásom azt volt, hogy keresztényként, a megszentelődés útját járva, mennyire fontos, hogy mélyebben és mélyebben megértsem azt, amit Krisztus tett értem, hiszen az evangélium „Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére.” (Róma 1,18) Nem csak a nem hívő emberek megtérésre hatalom, hanem a már megtérteknek is, mert az evangélium önmagunknak való mindennapos hirdetése segít minket abban, hogy egyre jobban megértsük Isten hatalmas szeretetét és munkáját értünk, amit még mindig végez bennünk („aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Filippi 1,6), hogy szentek legyünk, hiszen Ő is szent. (1 Péter 1,16)
A Timothy Lane és Paul David Tripp által írt How People Change (Hogyan változnak az emberek) című könyvet, amit én is olvashattam a nyári hónapokban, évek óta amerikai keresztény lelkigondozói körökben a bibliai tanácsadás alapvető “tankönyvének” tartják, és nem véletlenül.
Ebben a könyvben az írók világos, könnyen érthető és személyesen is alkalmazható nyelven vázolják fel a keresztény ember megszentelődésének folyamatát.
Az elején a könyv bemutatja a nagy képet, amikor egyszerűen kijelentik, hogy “Isten megingathatatlan terve, hogy szentté tegyen minket… Isten nem a mi kényelmünkért és könnyedségünkért dolgozik, hanem a mi növekedésünkért.” (6. o.) Azonban a növekedés hogyan is történik? – ez olvasható a könyv további részében.
Bár a könyv sok szempontból gazdag, a központi téma, amelyet használ, a Jeremiás 17:5-10-ből vett metafora, amely maradandó és egyben a megértéshez hasznos képet ad a változásról. A metaforát négy fő területre bontja: hőség (6., 8. vers.), tövisek (5-6. vers.), kereszt (7. vers.) és gyümölcs (8. vers.). Az írók a “hőséget” a körülményeinkhez hasonlítják, akár jónak, akár rossznak tűnik, amit átélünk. “A Biblia azt mondja, hogy mindig a baj perzselő Hőmérséklete vagy az áldás hűvös Esője alatt élünk. Mindkét esetben mindig arra reagálunk, ami velünk történik” (102. o.). Az, hogy hogyan reagálunk a körülményeinkre, elárulja, mi van a szívünkben, ami aztán megmutatja nekünk azokat a konkrét utakat is, amelyekben szükséges növekednünk a hitben, és megtanulnunk még mélyebben bízni az Istenben.
A “tövisek” a következő kép, amely a fent említett bűnös reakciókat jelképezi, amelyek közé tartozik, hogy megpróbálunk menekülni a körülményeink elől, katasztrofizáljuk azokat, túlérzékennyé válunk, rosszat rosszal viszonozzuk, vagy esetleg önigazzá válunk (130-132. oldal), stb. A könyv rámutat arra, hogy amikor problémákkal találkozunk, először a saját reakciónkban felismerhető bűneinkkel szükséges szembenéznünk, különben soha nem jutunk el a valódi problémához. Az írók segítenek meglátni, hogy hajlamosak vagyunk a bűnre az óemberünk miatt, de emellett segítenek újra felfedezni azt is, hogyan használja fel Isten a körülményeket arra, hogy megváltoztasson minket az Ő Fiának képmására.
A következő kép középpontjában, amely a “kereszt”, az áll, hogyan változhat meg az ember. Csak az evangéliumi igazság megértésével és annak az életünkben való gyakorlati alkalmazásával tudunk a bűnös válaszadásból kilépni és az Istent dicsőítő módon reagálni. Amikor megértjük, majd az “életünket arra alapozzuk, hogy Jézus bennünk él, a helyeset tehetjük vágyainkban, gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben, függetlenül attól, hogy milyen konkrét áldásokkal vagy szenvedésekkel kell szembenéznünk” (159. o.). Ezt a koncepciót kifejtő két fejezet, akárcsak a könyv többi része, egyszerre éleslátó és gyakorlatias. Segítenek meglátni “a bűnt a bűn mögött” (173. o.), majd a bűnbánatot és a változást, amelyet a bennünk lakó Krisztus ereje tesz lehetővé.
Végül pedig a “gyümölcs” képét látjuk, amely a valódi szívbeli változás eredménye, ahol Istent dicsőítjük, bármilyen körülmények között is vagyunk.
Ez a változás nem “Isten parancsainak való sztoikus engedelmességből fakad, hanem egy olyan szívből, amelyet e parancsok Adója megragadott és rabul ejtett” (179. o.).
A könyv tehát szemléletes képet ad a megszentelődés folyamatáról, és segít a tanácskérőknek gyorsan megérteni a szív átalakulásának gondolatát: azt a fő gondolatot, hogy nem a körülmények határozzák meg válaszainkat és hozzáállásunkat, hanem a szívünk. És a jó hír az, hogy Isten folyamatosan arra használja a körülményeinket, hogy Fiának képére formáljon minket.
2024-ben a könyv minden fejezetét egy-egy cikkben fogom összefoglalni. A kiadvány magyarul nem érhető el, de remélem, hogy a jövő évi összefoglalók sok hasznos gondolatot adnak majd az olvasóknak.
Források:
