

Legelőink, csendes vizeink
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23,2)
„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1,7)
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! (2Thessz 3,16)
Minden kornak szembe kellett néznie a maga kríziseivel. Most elérkezett a mi időnk. A következő hetekben olyan krízishelyzeteket veszünk majd szemügyre a Bibliából, amelyekben az előttünk járóknak kellett helytállniuk, hogy erőt merítsünk ahhoz, amit nekünk kell átélnünk.
Sokan felteszik a kérdést, vajon Isten miért engedi meg a szenvedést. Tényleg az ő akarata lenne a most tomboló vírus? Hogyan kell erről gondolkodnunk?
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.” (Zsoltárok 145,18–19)
Az ima beszélgetés Istennel. Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Az elmúlt néhány napban a koronavírus iránti félelem komolyan növekedett, mivel az esetek száma és a fertőzött országok száma megsokszorozódott.
A könyv épp az ifjúsági konferenciánk szervezésének közepén akadt a kezembe, és nagyon bátorítóan hatottak rám az olvasott gondolatok.
Nem lármázva, hanem a hívő és szolgáló élet csendességét megélve hirdetjük kikiáltóként Isten országát. Heti elmélkedés Pál Timóteushoz írott levele alapján: 1Tim 2,8–15.