Figyeljünk Jézusra a próbák során
„Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.”
„Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.”
„Ne féljetek, álljatok helyt… Az Úr harcol értetek!” (2Mózes 14,13–14)
„Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.” (János 20,18)
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.” (Zsoltárok 23,1–2)
Ábrahám épp egy győztes csatából tér haza. Gazdagsága felülmúlja a környezetéét. Az Úr mégis azt mondja neki: „Ne félj, Ábrahám! Én vagyok a pajzsod.”
Gyermekkorom óta lebilincselő hatással van rám az úrvacsora. Ma is fülembe cseng a karének: „a Megváltó meghalt!” Ma is átélem újra meg újra a fenség érzését, amikor Megváltóm halálára emlékezem.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Az ima beszéd Istennel. Könyörögjünk irgalomért ezen a napon.
Édesanyám református lelkésznő volt, így számunkra a keresztény ünnepek, mint a karácsony és a húsvét, mindig is nagy jelentőséggel bírtak.
A hívő keresztény embert végigkíséri a földi léten Jézus Krisztus társasága. Kilép a Szentírás lapjaiból, és mellé szegődik.