
141. Akadályoktól mentesen
„Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!
Az imádság beszélgetés a mindenható, a jóságos, igazságos, szerető Istennel.
Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megfogalmazni mindazt a bennünk van. Ebben szeretne segíteni az Imakönyv.
Az imádságok megfogalmazására baptista lelkipásztorokat kértünk fel, de megtalálhatók majd olyan fohászok, imádságok is, amelyeket régen vagy ma élő keresztény emberek jegyeztek le.

„Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!

„Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?

„Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak lát Istene, az Úr.

„A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa.

„Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.

„Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.

„Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

„Mert én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek Ura a nevem!

„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.

„Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” (Máté 4,10–11)