134. Ígéret a gondviselésről
„Mert én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek Ura a nevem!
Az imádság beszélgetés a mindenható, a jóságos, igazságos, szerető Istennel.
Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megfogalmazni mindazt a bennünk van. Ebben szeretne segíteni az Imakönyv.
Az imádságok megfogalmazására baptista lelkipásztorokat kértünk fel, de megtalálhatók majd olyan fohászok, imádságok is, amelyeket régen vagy ma élő keresztény emberek jegyeztek le.
„Mert én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek Ura a nevem!
„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.
„Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” (Máté 4,10–11)
„Ó, Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?
„Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.
„Nem lesznek bekötve a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell. A meggondolatlanok ismerni fognak és szívükkel érteni, a dadogó nyelvűek pedig majd folyékonyan, világosan beszélnek.” (Ézsaiás 32,3–4)
„Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel:
„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt.
„Téged illet a dicséret, ó, Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.” (Zsoltárok 65,2–3)
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsoltárok 91,1–2)