
Ő az erősségem és szabadítóm
„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az imádság beszélgetés a mindenható, a jóságos, igazságos, szerető Istennel.
Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megfogalmazni mindazt a bennünk van. Ebben szeretne segíteni az Imakönyv.
Az imádságok megfogalmazására baptista lelkipásztorokat kértünk fel, de megtalálhatók majd olyan fohászok, imádságok is, amelyeket régen vagy ma élő keresztény emberek jegyeztek le.

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!

„Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.

„Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

„Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.

„Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.” (Jób 14:7-9)

„Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.

„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.” (Zsolt 89:16-19)

„Kicsoda elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek.” (Prédikátor 8,1)

„Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait!” (Zsoltárok 75,2–4)

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Ézsaiás 49,14–15)