Az imádság beszélgetés a mindenható, a jóságos, igazságos, szerető Istennel.
Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megfogalmazni mindazt a bennünk van. Ebben szeretne segíteni az Imakönyv.
Az imádságok megfogalmazására baptista lelkipásztorokat kértünk fel, de megtalálhatók majd olyan fohászok, imádságok is, amelyeket régen vagy ma élő keresztény emberek jegyeztek le.
„Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, mint hőség a szikkadt földön.
„Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle?
„Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsoltárok 94,18–19)
„Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet.
„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.” (Zsoltárok 34,8–10)
„Tudom én, hogy milyen nagy az Úr, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.” (Zsoltárok 135,5–7)
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsoltárok 130,5–7)
„Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem!
„Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33,20-22)
„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
