

Minden jó az Isten közelében
„Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” (Zsoltárok 16,1–2)
Az imádság beszélgetés a mindenható, a jóságos, igazságos, szerető Istennel.
Az imádságban megfogalmazhatjuk kéréseinket, bocsánatkérésünket, összetörtségünket, örömeinket, hálánkat, köszönetünket. Szüntelen párbeszédben lehetünk a mi Atyánkkal.
Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, nem tudjuk megfogalmazni mindazt a bennünk van. Ebben szeretne segíteni az Imakönyv.
Az imádságok megfogalmazására baptista lelkipásztorokat kértünk fel, de megtalálhatók majd olyan fohászok, imádságok is, amelyeket régen vagy ma élő keresztény emberek jegyeztek le.
„Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” (Zsoltárok 16,1–2)
„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézsaiás 43,1–2)
„Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsolt 29,10–11)
„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
„Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
„Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.
„Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.
„Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.” (Jób 14:7-9)
„Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.
„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.” (Zsolt 89:16-19)