Megszerettetni a Bibliát, de hogyan? – 5. rész

Elolvasási idő: 3 perc
Elolvasási idő: 3 perc
A sorozat végén szeretnék egy igét megosztani, mely nagy segítségemre volt, amikor a rengeteg tanácstól, szakirodalomtól, szülői, gyülekezeti elvárástól csak egyik lábamról a másikra álltam, toporogtam, hogyan is szerettessem meg a bibliai történeteket a lányommal.

Jakab levele 1:5-8

„Ha valakinek nincs elég bölcsessége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel és nagylelkűen ad, és nem néz le senkit. De aki kér, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amiket a szél ide-oda dobál.  A kételkedő ember ne remélje, hogy kaphat valamit az Úrtól.

Az ilyen ember lelke kétfelé ingadozik, és állhatatlan minden dolgában.”

Az ilyen hullámzó, hányódó lélek tele van kérdésekkel: ez a jó, vagy az? De ennek ez az előnye, annak meg az, de a testvérem így oldotta meg, de az a másik szülő meg amúgy… jaj, mit tegyek… mi lenne jó nekem, nekünk? Nem tudunk lenyugodni, józanul gondolkodni, megérteni, Isten mit súg nekünk. Ezért nem értjük, mit tanácsol nekünk az Úr, ezért leszünk ingatagok, és hol erre, hol arra megyünk, s egyre jobban kétségbe esünk.

Elég rossz lelkiállapot ez, és nem szükséges hogy belesodródjunk. Próbáljunk meg lehorgonyozni, kikötni a lelkünket ahhoz, amit Isten mondott a hasonló bizonytalan helyzetekben, magáról. Ezt tartsuk szem előtt, hogy ne kezdjen el dobálni a sokféle gondolat, mint egy csónakot a hullámzás.

Bízhatunk abban, hogy nem fogjuk alapvetően elrontani, mikor, mit, hogyan vegyünk elő az igéből, hiszen azért vagyunk mi a szülei a gyermekünknek, mert Isten alkalmasakká tett, és formál erre a szerepre folyamatosan.

Végül igen, nézzünk szembe azzal a ténnyel alázatosan, hogy el fogjuk hibázni némely ponton, nem leszünk tökéletesek. Talán ez fáj az életben a legjobban, – legalábbis nekem – elrontani valamit, aminek az árát az esendő kislányom fizeti meg. Ugyanakkor újra emlékeztetni kell magam, hogy Jézus él, megbocsát, és ha szükség van rá, egy napon a gyerekünk is meg fog bocsátani, még ha nagy kár, fájdalom is érte.

Emellett bízhatunk abban, hogy Isten gondoskodik a gyerekünkről, ha mi nem is tudnánk valamiben helytállni, és elrontunk vele kapcsolatban valamit, hiszen Isten maga szereti a gyerekünket is, éppúgy, ahogy bennünket. A gyülekezet, a barátok, a felnövő gyerek személyes kapcsolata Istennel pótolni fogja a hiányosságokat!

Sok sikert és Isten áldását kívánom ebben mindannyiunknak!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp