„Derék asszonyt kicsoda találhat?

Elolvasási idő: 6 perc
Elolvasási idő: 6 perc
Az igevers ekképpen folytatódik: „Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.” Gondolatok a Példabeszédek 31. része alapján.

Babagügyögésre ébredek. „Jaj ne! Mennyi az idő? Sámuel! Igazán aludhatnál még egy kicsit – gondolom magamban. – Végül is 6.45 – egy babánál ez nagyon jó ébredési idő. Csakhogy én alig aludtam valamit az éjszaka, most pedig olyan jó lenne!” – ábrándozom. Nincs mit tenni, határozottan kikelek az ágyból. A szemem megakad a kanapén tornyosuló vasalnivalón. Ja igen! Tegnap háromszor ment a mosógép, de én egyszer sem vasaltam… Kimegyek a konyhába, hogy amíg Sámuel reggelije készül, megfőzzem a frissítő kávét. A mosogatóban ott maradt néhány mosatlan edény tegnap estéről. Sóhajtok egyet, de nem bánom: tegnap délután a fiainkkal voltunk a Balatonon jól éreztük magunkat, és későn értünk haza – majd délelőtt elmosogatok.

Az elmúlt nyáron sokszor szaladt velem a háztartás, a három gyerek, a fáradtság, a szolgálat, a vendégek és a kert.

Gyakran eszembe jutott a Példabeszédek 31. részének asszonya, és a rohanó mindennapjaimban sokat meditáltam róla, gyakran összehasonlítottam magamat vele. Tudom, hogy sokan úgy néznek az itt szereplő feleségre és anyára, mint valami szuper asszonyra, aki mindig mindent jól csinált. A sok gondolkozás után én úgy látom, hogy míg dicséretet érdemelt ez az asszony – „ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés” (27. vers), ő sem volt tökéletes.

Bizonyára néha-néha az ő mosogatójában is összegyűlt a mosogatnivaló, és nem mindig, azonnal hajtogatta élére a megszáradt ruhát. Mivel nem volt tökéletes, ezek a dicséretek nem azon alapultak elsősorban, hogy milyen tiszta és rendes volt a háztartása, hogy milyen szuper feleség és anya volt, hanem azokon a prioritásokon, amelyek szerint élt, és ahogyan beosztotta az idejét. Mivel ezek a helyükön voltak, mások által is észrevett, sőt dicsért eredményeket hozott az élete.

Lassan tizennégy éve vagyok feleség, és tizenegy éve édesanya, és az évek során megtanultam, hogy tudnom kell: mi a fontos az életemben, és milyen fontossági sorrend határozza meg a mindennapjaimat. Megtanultam azt, hogy ha a napi beosztásom és a feladataim nem hagynak időt arra, hogy Istennél lecsendesedjek, hogy tőle vegyek erőt, akkor újra kell gondolnom a fontossági sorrendet és a napi beosztásomat. Prioritásainkat az határozza meg, hogy a különböző személyek, dolgok, feladatok és felelősségek hol foglalnak helyet a szívünkben. Sokszor érzem úgy, hogy nincs időm és energiám a férjemet, majd a gyermekeimet az első helyre tenni, mégis igyekszem, mert úgy érzem, ez helyes az életemben. Próbálok időt tölteni a férjemmel, egy kis időre csak rá figyelni mindennap, hogy tudja, mennyire szeretem és mennyire fontos nekem.

Gyakran eszembe jut az az élményem is, amit egy konyhai felmosás alatt éltem át. Nimród fiunk akkor lehetett kétéves, és már élvezte és megértette az egyszerűbb rajzfilmeket. Miután bekapcsoltam neki a „Kisvakond a városban” című videót, én gyorsan elmosogattam és felmostam a konyhát. Hálás voltam a nyugodt munkakörülményekért. Már a harmadik nap gyakoroltuk ezt, mikor megálltam a felmosás közben, és rádöbbentem arra: nem helyes, hogy azért ültetem Nimit a tévé elé, hogy felmoshassam a konyhát.

Azóta igyekszem a gyerekeimmel kihasználni az alkalmas időket, és mérlegelni azt, hogy mikor végezzem a háztartási munkát.  Van, amikor a hűtőt ki kellene takarítani, a szőnyeget ki kéne porszívózni.

A szaladó ház, a sok tennivaló között bölcsességre van szükségem ahhoz, hogy meglássam, mit mikor végezzek el.

Ráadásul az időbeosztás művészete számomra egy nagy kihívást jelent. Szinte mindennap felteszem magamnak a kérdést: mi a kedves Isten előtt? Mi a fontos a férjemnek, a gyerekeimnek, hogyan tudom betöltetni azokat a feladatokat, szolgálatokat, melyeket az Úr Jézus bízott rám? A gyerekekkel kapcsolatban gyakran elgondolkozom: mi fog számítani nekik 10–15 év múlva? Mire fognak leginkább emlékezni rólam? Az a vágyam, hogy a szeretetemre és istenfélő életemre emlékezzenek, arra, amivel a mindennapokban példát adok nekik a hitről, a Krisztus-követésről, arról, hogy fontosabb az ember, a kapcsolat, mint a dolgok, a tevékenységek. Gyakran elbukok mindebben: szeretetlen és goromba vagyok, és van, amikor nem fejezem ki tiszteletemet a férjem felé. Ezekkel a bűneimmel és gyengeségeimmel együtt szeretnék olyan feleség és édesanya lenni, aki kedves Isten előtt. Bátorítást ad, hogy tudom, Laci imádkozik értem, és ő is támogat és segít engem. A gyakorlatban segít az, hogy órarendet készítek magamnak a napi feladataimról, felelősségeimről.

Azt kell mondanom, hogy a nyár folyamán megszerettem a Példabeszédek 31. részének asszonyát. Hálás vagyok ezért az igerészért, mindazért, amit megtanultam belőle, hogy tudhatom: „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” Jó, hogy a hűségesen végzett munkának élvezhetem gyümölcsét: a házasságomat, a gyermekeimet, az otthonomat, a testvéri és baráti közösségeket (30–31. versek). Jó, hogy feleség és édesanya lehetek. Jó, hogy tudhatom: értékes vagyok.

 

A szerző egy korábbi írása.

Fotók: pexels.com; unsplash.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp