De mi van akkor, ha a másik feledtől, az Istentől rendelt társadtól, azaz a házastársad részéről tapasztalod meg a megnyomorító, megalázó vagy fizikailag is bántalmazó viselkedést?
„– De ha bántalmazott, tönkretett,
erőszakoskodott velem, meggyalázott,
mások előtt meg röhögve letagadta,
s még engem kiáltott ki hisztérikusnak,
akkor mit kell tennem?
– Meg kell bocsátanod.
– Hé, Uram, te is olyan vagy, mint a rendőrség?…
Akkor hívjon minket, asszonyom,
ha már történt valami, ha felnégyelték,
kifilézték, ledarálták tatárbifszteknek,
addig sajnos nem tudunk vádat emelni…
Aztán ha majd jól rám gyújtotta a házat,
akkor kiszáll az összes villogó piros-kék fény,
megmentenek, pokrócba takarnak,
sopánkodnak, ez de borzasztó,
pedig előre tudni lehetett,
csak akkor senkit sem érdekelt.
Ha mindezek megtörténnek, mit tegyek?
– Meg kell bocsátanod.
– Szóval rostokoljak itt mellette,
netán még imádkozzam is érte,
várjam meg, míg a gyerekeknek is baja esik,
és vágjak jó képet az egészhez?
– Sosem mondtam, hogy egy szörnyeteg
mellett ki kell tartani tűzön-vízen át.
Sem azt, hogy meg kell osztani vele
az életed, eltűrni a bántalmazást.
Sem azt, hogy tégy úgy,
mintha semmi se történt volna.
Bárki ilyesmit vár el
a nevemben, az nem én voltam.
Ha veszélyben vagy, menekülj,
és menekítsd, akit szeretsz.
Azt viszont megismétlem,
nem lelsz békét addig,
míg meg nem bocsátasz neki.
– Jaj, Uram, mindig ugyanazt válaszolod?
– Nem, csak ha ugyanazt kérdezed.”
Lackfi János: Hetvenhétszer, részlet
Sorozatom első részében arról írtam, hogy a családon belüli erőszak keresztény otthonokat is érint, és nagy valószínűséggel a gyülekezeteinkben ma is vannak tagok, akik elszenvedői a bántalmazásnak. Hiszem, hogy a kérdéssel foglalkoznunk kell, mert felelősek vagyunk az érintettekért, és segítenünk kell nekik. Mit tehetünk?
Edukáció és felvilágosítás
Az edukáció a családon belüli erőszakról nagyon fontos. Ahogy a cikkíráshoz forrásokat kutattam, döbbenten tapasztaltam, hogy magyar nyelven minimális keresztény irodalom létezik a témával kapcsolatban, míg angol nyelven számtalan kiadvány, videó elérhető. Hálás vagyok Istennek azokért a keresztény kezdeményezésekért, konferenciákért, amelyek idehaza igyekeznek felhívni a figyelmet erre az égető problémára és ennek hiányára.
Az előző részben említettem, hogy a bölcstelen reagálásnak katasztrofális következményei lehetnek. Sajnos sok lelkész nem kap(ott) képzést a családon belüli erőszak természetéről, és ezért a házassággondozás általános javaslataival próbál segíteni. Ahhoz, hogy felkészültek legyenek az áldozatok védelmére, hogy fel tudják ismerni a bántalmazás jeleit a közösségeken belül, hogy felismerjék: a normális esetekben adott tanácsok ilyenkor nem segítenek: képzésre van szükség.
Egy érintett így fogalmazza meg a tanítás hiányával kapcsolatos tapasztalatait:
„A gyülekezetben a bántalmazás témája tabu, nincs nyelvezete, nem lehet rá utalni, nem lehet róla beszélni, nincs kapcsolódási pont. A Biblia csodálatosan tanít a családi életről: »Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte… Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket… az asszony pedig tisztelje a férjét.« (Efezus 5,25; 6,4; 5,33) A gyülekezetben természetesnek veszik, hogy a bibliai családmodell egyértelmű. Ezek alapján mindenkinek magától érthetődő kellene hogy legyen: nem verjük a feleségünket és a gyermekeinket, de sajnos nem az. Ha valaki benne van egy olyan élethelyzetben, ami a közösség számára egész egyszerűen nem létezik, akkor nem fog tudni segítséget kérni az adott közösségen belül. Hiszen amit megél, az a többség számára nem elfogadható verziója a valóságnak, nem lehet szóba hozni. Az érintettek gyakran otthagyják a gyülekezetet, vagy hallgatnak – nem mondják el tapasztalataikat. Ugyanakkor a teljes némaság és hallgatás a legrosszabb, amit tehetünk.”*
„A családról, házasságról szóló könyvek nagy része arról szól, hogy miként tiszteld a férjed, járj a kedvében, soha senkinek se beszélj a gyengeségeiről, a bűneiről, az otthon történtekről. Egy olyan könyvet sem olvastam, amiben akár egy mondat erejéig megemlítik, hogy vannak olyan férfiak, akiknek nem lehet a kedvében járni, és ez nem a te hibád. Hány évig takargattam a bántalmazást, mert jó feleség akartam lenni, és ezért nem beszéltem senkinek sem az otthon történtekről!…”*
Tény, hogy eszünkbe sem jut, fel sem merül bennünk, hogy egy hívő, gyülekezetben szolgáló, rendszeresen úrvacsorát vevő és Bibliát olvasó, tanító ember bántalmazó lehet.
A prevenció és a felvilágosítás az erőszak elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze. Tudatosítani kellene a fiatalokban (és az idősebbekben is), akár a jegyesoktatás keretén belül, hogy bizonyos elvárásoknak ne engedjenek. Meg kell tanítani meghúzni a határokat. Mert aki pontosan ismeri a határait, az meg is tudja azokat védeni. Aki pontosan tudja, milyen egy egészségesen működő keresztény család, és akinek megtanítják, hogy melyik nem az, az kevésbé kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Ha a társuk rendszeresen túllép ezeken a határokon, akkor merjék kimondani: „Eddig tartott, megszakítom veled a kapcsolatot.” Ilyen határ lehet például, amikor megütnek vagy kontroll alatt tartanak, vagyis alá-fölé rendeltségbe kerülünk. (A párkapcsolati erőszak korai figyelmeztető jeleit szemlélteti ez a rövid videó: https://www.youtube.com/watch?v=3fzAOhwIaz8). Az edukáció része az is, hogy az érintettekhez eljuttatjuk a szükséges információt. Tudniuk kell, hogy léteznek olyan telefonszámok, ahol be lehet jelenteni az erőszakot, és ahol segítséget lehet kérni. Lelkészek, gyülekezeti vezetők jó, ha tudnak helyi szervezetekről, akikhez gyakorlati segítségért lehet fordulni. Hasznos, ha a gyülekezetben rövid ismertetőt helyezünk ki ezekről a szervezetekről vagy a családon belüli erőszak témájáról.
Felszólalás az erőszak ellen
A Biblia világosan tanít arról, hogy Isten gyűlöli az erőszakot és az elnyomást, éppen ezért a gyülekezetnek is világosan állást kell foglalnia a családon belüli erőszak ellen.
Ha ez megtörténik, akkor a bántalmazókhoz egyértelműen eljut az üzenet: az erőszak elfogadhatatlan, az áldozatok pedig tudhatják, hogy a gyülekezet egy biztonságos hely, ahol bátran előléphetnek a problémájukkal. A családon belüli erőszakról nehéz beszélni, de nagyon fontos. Nemcsak az érintettek érdekében, hanem Isten miatt is.
A Biblia azt tanítja, hogy a házasság Krisztus és az egyház kapcsolatát ábrázolja ki. A házasságon belüli erőszak ezt a képet eltorzítja, meghamisítja Isten és az ő népének kapcsolatáról. Amikor felszólalunk ellene, Isten nevét tiszteljük meg.
Az, hogy mit prédikál a lelkész, vagy miről posztol a közösségi médiában, nagyban befolyásolja a gyülekezet tagjainak gondolkodásmódját. Időről időre érdemes tanítani a párkapcsolati erőszak témájáról, illetve utalni arra, amikor az igehirdetés textusa helytelen bánásmódról, erőszakosságról tanít.
Mit tehetünk, ha családon belüli erőszakról hallunk?
Higgyünk az áldozatnak!
A családon belüli erőszak egy folyamatos leuralása, kontrollálása és megfélemlítése az egyik félnek. Statisztikailag nagyon kevés az esélye annak, hogy valaki hazugságot, valótlan dolgokat állítson erről a helyzetéről. A párkapcsolati erőszak jeleit nagyon nehéz felismerni. A legjobb, ha meghallgatjuk az áldozatot, és hiszünk neki, és egy, a területen képzett szakemberhez irányítjuk (ő azokat a kérdéseket is tisztázni tudja, amelyek esetleg számunkra valótlanságnak tűnnek).
Az áldozat és a gyermekek biztonsága a legfontosabb
Biztosítsuk az áldozatot arról, hogy van lehetősége kilépni a kapcsolatból! Lássuk el szükséges információkkal (telefonszámok, weboldalcímek)!
A családon belüli erőszak áldozatainak gyakran helytelen a gondolkodása Isten jelleméről és arról, mit vár tőlük Isten. Gyakran hiszik, hogy az istenfélő nőnek még egy abuzáló, bűnös viselkedésnek is engedelmeskednie kell. Az is előfordul, hogy az érintett meg van győződve arról, hogy Isten egy szenvedéssel teli életre hívta, hogy alázatosan hordozza ezt a keresztet, vagy éppen arra hívattatott, hogy mentse meg a házasságát.
Lehetséges, hogy az illető nincs tudatában annak, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Az erőszak minden esetben rombol és sérüléseket okoz. Van, amikor életeket veszélyeztet, ezért az áldozatok biztonsága a legfontosabb. Nem biztos, hogy a bántalmazott kész kilépni a kapcsolatból. Ilyenkor hallgassuk meg, és ne akarjuk átvenni az irányítást! Ne erőltessük a döntést, de bátorítsuk arra, hogy legyen egy terve, és ha készen áll, merjen lépni, kérjen segítséget!
Ha a bántalmazás gyermekeket is érint, amit LÁTUNK és TAPASZTALUNK (nem pedig feltételezünk!), akkor jelezni kell a hatóságoknak (lásd https://hintalovon.hu/2021/11/20/mi-a-bantalmazas-hova-jelezzek-alapfogalmak/).
Keresztény emberként, házasgondozóként hiszek a házasságok megmentésében, az arra való törekvésben. Családon belüli erőszak esetén azonban Istentől engedélyezett válólevélre van szükség. A traumatizáló környezetből ki kell szakadni, meg kell szüntetni a kapcsolatot a bántalmazóval. Ez az életben maradás, felépülés, gyógyulás, helyreállás szempontjából kulcsfontosságú első lépés.
A Máté 12,1–13 igeversek határozott üzenete emlékeztet minket arra, hogy Isten jobban szereti az embereket, mint a törvényeket és az intézményeket. Ez nem meglepő, hiszen a Szentírás azt tanítja, hogy Isten az „árváknak atyja, özvegyek védője” (Zsoltárok 68,6), hogy Jézus igazságot szolgáltat, de „a megrepedt nádszálat nem töri össze” (Ézsaiás 42,3). Krisztus azért jött, hogy hirdesse a kegyelem esztendejét, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, bekötözze a megtört szíveket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat (Lukács 4,18).
Családon belüli erőszak esetén a szabadulás útja a különválás. Leslie Vernick, a családon belüli erőszak szakembere szerint „a gyülekezetvezetők néha azzal a fájdalmas ténnyel kell hogy szembesüljenek, hogy néhány házasságot nem lehet megmenteni. Nem azért, mert Isten nem tudná azokat meggyógyítani, hanem mert az emberek nem térnek meg vagy nem hajlandók keményen megdolgozni a változásokért.” A lelkésznek, a gyülekezet vezetőségének, az egész közösségnek el kell fogadnia ezt a tényt, és nem hibáztatni az érintetteket.
„Amikor valaki védelmet szeretne, az nem azt jelenti, hogy nem bocsátott meg, hanem azt, hogy többé nem akarja újból és újból kitenni magát annak, ami történt. Az, hogy elváltam, nem azt jelenti, hogy nem bocsátottam meg. A volt férjem soha nem ismert el semmit, soha semmiért nem kért bocsánatot. Én megbocsátottam neki. A mai napig meg kell küzdenem a hibáztatásával és a zsarolásával, miszerint engedetlen feleség voltam, akit megszállt az ördög és Jézabel szelleme. Sokat segít, hogy gyülekezetem vezetősége és közössége mellém állt, ezért nagyon hálás vagyok.”*
Emlékeztessük az áldozatot Isten hatalmas szeretetére!
(Lásd Efezus 3,18.) És arra, hogy attól semmi sem tudja őt elválasztani (Róm 8,38–39). Bátorítsuk, hogy reménykedjen az Úrban, imádkozzunk érte, legyünk elérhetőek számára!
Ne éljünk vissza a bizalmával!
Bátorítsuk, hogy dokumentálja a bántalmazást!
Járjunk közben érte imádságban!
Mindenféle erőszak és bántalmazás gonoszság. Az embergyilkos, aki fel-alá jár, azt keresve, kit nyelhet el, családon belüli erőszak esetén tombol. A bántalmazás titokban történik. Félelmetes felismerés, hogy az áldozatok nagyon hasonló bántalmazásokat szenvednek el.
A bántalmazók ugyanazokat a szavakat, módszereket használják, viselkedésük kísértetiesen hasonlít – függetlenül attól, mely világrészen, milyen kultúrában élnek. Számomra mindez azt mutatja, hogy a családon belüli erőszak szellemi háttere démonikus. Egyedüli védelmet csak Jézus tud adni, a szellemi harchoz Isten fegyverzetére van szükségünk.
Az egyháznak, a keresztény embereknek ezért is felelőssége és kötelessége az áldozatok mellé állni, őket segíteni.
Legyünk készek hosszú távon az áldozat mellé állni!
A családon belüli erőszak következményeinek feldolgozása hosszú utat és sok időt vesz igénybe. Vágyunk arra, hogy megtérés, helyreállás, megbékélés legyen a családban – és hisszük, hogy Jézus képes ezt a csodát megtenni –, a valóság azonban az, hogy az erőszakosság megoldása nagyon ritkán végződik happy enddel.
Három–öt év kell ahhoz, hogy a bántalmazó megváltoztassa a hozzáállását és viselkedését, és csak nagyon kevesek hajlandóak ezért tenni. Ráadásul átlagosan egy nő hétszer tér vissza a bántalmazójához, folyamatosan ugyanazt az erőszakos bánásmódot tapasztalja meg, mielőtt képes lesz a kapcsolatból végleg kilépni. Az ilyenfajta önmagát ismétlő körök frusztrálhatják azokat, akik segíteni próbálnak az áldozatnak.
Tudjuk, hogy a bűn elől nehéz elfutni – a családon belüli erőszak elől pláne az. A legjobb, amit tehetünk, hogy imádkozunk az áldozatokért, tudatosítjuk az érintettben, hogy nagyon értékes Isten szemében, és segítünk megértetni vele a választási lehetőségeit. Az erőszak áldozatai sokszor hosszú éveken át kényszerítő kontroll alatt éltek, és ez nagyban megnehezíti számukra azt a felismerést, hogy egyedül is hozhatnak döntéseket. Félnek és rettegnek a következményektől, a bizonytalanságról. Ezért nem menekülnek, lépnek ki azonnal a bántalmazó kapcsolatból – még akkor sem, ha gyermekek is érintettek (akiket nehéz megvédeni, ha az anya maga is rettegésben él). Ezért fontos, hogy biztosítsuk őket támogatásunkról, lássuk el őket szükséges információval, legyen egy menekülési tervük, hogy ha lehetőségük adódik, tudjanak lépni.
A családon belüli erőszak hatalmas rombolást végez több ezer nő és gyermek életében. Gyógyulásuk, helyreállásuk hosszú folyamat, amihez elengedhetetlen a krisztusi szeretet, az Úrban való reménység és tőle kapott életcél. Ezért szeretetteljesen, elfogadással kell feléjük fordulnunk.
Folyt. köv.
* A téma érzékenysége miatt a személyes megosztás – amely valós élményt, megtörtént esetet közöl – anonim.
Források:
https://www.bcne.net/news/three-ways-your-church-can-prepare-now-to-help-victims-of-domestic-abuse
https://www.bcne.net/news/three-things-you-can-do-when-a-church-member-talks-to-you-about-domestic-abuse
Érintetteknek ajánlott oldalak:
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában ingyenesen elérhető a következő telefonszámon: +36 80 20 55 20
NANE (NŐK A NŐKÉRT EGYESÜLET) segélyvonala a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök és péntek 18–22, kedd 8–12, és szerda 12–14 óra között)
Magyarországi Baptista Egyház Családi Szolgálat: https://csaszol.hu/segitot-keresek/
https://csalad.hu/cikk/a-kapcsolati-eroszak-nem-maganugy
Vak voltam Hitelesen a szellemi és érzelmi bántalmazásról – a felismeréstől a gyógyulásig. Szabadság Krisztusban: https://vakvoltam.blogspot.com/
Romokból Élet Alapítvány: https://www.romokbolelet.hu/
Szolidaritás a szükségben lévő nőkért: https://www.solwodi.hu/
Helyreállás Támogató Csoport: https://www.helyreallas.hu/
Nyitott Szív Szolgálat: https://nyitottsziv.hu/
Anyák a Gyermekekért Civil Csoport: https://www.facebook.com/agy10
Kamaszoknak: Camp Brownwood Camp, https://www.campbrownwood.com/
Kiemelt kép: pexels.com, RDNE Stock
