• Rólunk
  • Kapcsolat
  • En

Magyarok külmisszióban – interjú Zentai Zsuzsával

Elolvasási idő: 10 perc
Elolvasási idő: 10 perc
Gondoltuk volna, hogy számos magyar testvérünk dolgozik, szolgál nap mint nap azért, hogy a világ minden tájára eljusson Jézus Krisztus evangéliuma?

A Wycliffe Bibliafordítóknál dolgozol. Röviden bemutatnád a küldetéseteket?

A Wycliffe Bibliafordítók egy nagy, globális missziós szövetség tagja több mint száz szervezettel és több mint nyolcvanéves múlttal. Magyarországon 23 évvel ezelőtt indult ez a munka. Célunk az, hogy az Ige olyan nyelveken is eljusson emberekhez, amelyeken még nem létezik. Szeretnénk a világon minden embernek megadni a lehetőséget arra, hogy azon a nyelven, amelyen beszél, álmodik, amelynek a használatával éli az életét, amely a szívéhez szól, azon a nyelven Isten is szólhasson hozzá.

Ma a világon közel kétezer olyan népcsoport él, akiknek szükségük van a Bibliára. Mi ezért dolgozunk.

Aztán hogy ez a szervezet pontosan mivel foglalkozik? Ezerféle dologgal. Nemcsak a Biblia fordításával foglalkoznak munkatársaink, hanem vannak köztünk írás-olvasás oktatási szakemberek, vannak, akik technikai segítséget nyújtanak, mások képzéssel foglalkoznak, és még sorolhatnánk…

Ez a szervezet két évtizede kapott egy látást: ez a Vision 2025, amelynek a lényege, hogy 2025-ig minden olyan nyelven elindulhasson a bibliafordítás, amelyen még szükség van rá.

Te hogyan kerültél bele a misszióba? Mondanál néhány szót az elhívásodról?

Lelkészgyerek vagyok. Világéletemben mindig hallottam misszionáriusokról, találkoztam velük. Engem sosem vonzott igazán ez a munka, sokáig nem tartottam magamat erre képesnek. Később jött egy fordulópont az életemben: egyik napról a másikra munkanélküli lettem. Ebben az időszakban találkoztam a wycliffe-esekkel, akikről már tudtam, de eddig mindig csak érdekességként tekintettem rájuk. Én egri vagyok, és éppen Egerben volt az irodájuk. Az ismerősi körömben szinte senki nem tudott arról a helyzetről, hogy elvesztettem a munkámat.

Ebben az időben futottam össze egy wycliffe-es ismerősömmel, akinek szintén nem beszéltem a helyzetemről. Egy másfél órás beszélgetés után azonban ő adott elém egy kihívást: „Figyelj, Zsuzsi, ilyen emberekre van szükség a Wycliffe-nél. Nem gondolkoznál-e azon, hogy itt van-e a helyed?” Akkor nevettem magamban egyet, de megígértem, hogy persze, imádkozni fogok. Aztán az Úr elkezdte a munkát bennem, és két hét múlva meg is volt a pozitív válasz, mert az Úr kimunkálta bennem.

Visszatekintve azt látom, hogy Isten már régóta készített erre a feladatra.

Aztán ahogy egyre jobban megismertem a szolgálatot, hogy mennyire nagy hiány van az Igéből, mennyire fontos a bibliafordítás munkája, úgy vált egyre fontosabbá számomra. Tehát ez a személyes érintettség egy lassan megjött szerelem volt, de egy hosszú távú dolog lett, mert most már közel 19 éve szolgálok a Wycliffe-nél.

Említetted, hogy sohasem készültél igazán a misszióba, de mégis ez lett az utad. Mit javasolsz azoknak, akiket érdekelne a misszió, de nem tudják, hogyan induljanak el, mit kellene tenniük?

Az egyik dolog az, hogy ismerd meg önmagad. Ahogy egyre jobban megismertem önmagam, rájöttem, Isten milyen ajándékokat adott nekem, és azokat hol akarja használni. A másik, hogy ismerd meg Istent. Ez egy nagy kaland. A bibliaiskolában, ahova jártam, azt tanultam, hogy ha tényleg az Úrra bízom a jövőmet, akkor ő tudja, hogyan gondoskodjon rólam. Nekem sokszor ez volt a kérdésem: bízom-e Istenben annyira, hogy ha igent mondok a hívására, és kilépek a komfortzónámból, akkor gondoskodni fog rólam? És igen, ő megteszi, nekem erről szól igazából az életem.

Ezen kívül: próbáld ki magad! Szolgálj különféle területeken! Ne félj! Tanulj nyelveket! Ami érdekel, azt érdemes megtanulni!

Érdemes követni különböző missziók, missziómunkások életét. Ami még fontos, hogy a saját gyülekezetedben legyél egy szolgáló, stabil pont, aki a helyén van, mert minden misszionárius egy komoly szolgálati múlttal rendelkezik már a saját közösségében, és ez a közösség küldi majd ki a szolgálatra.

Te magyarként veszel részt a misszióban. Én úgy veszem észre, itthon gyakran úgy látjuk, hogy a misszionáriusok amerikaiak vagy nyugat-európaiak. Mintha mi itthon úgy gondolkodnánk, hogy erre nekünk nincs annyi lehetőségünk, vagy egyáltalán miért kellene nekünk misszióba mennünk. Mondanál néhány szót bátorításképpen, hogy igenis magyarként is részt lehet venni a misszióban? Mit csinálnak most magyarok a külmisszióban?

Az egyik munkatársam jutott eszembe, aki nagyon fiatalon érdeklődött a misszió iránt, de nem tudta, hogyan induljon el. Egyetemista volt, amikor találkozott velünk az egyik misszió expón. Odajött és szótlanul körülnézett, majd elment. Pár héttel később egy másik rendezvényen találkoztunk vele, és elkezdett érdeklődni. Izgalmas volt látni, hogyan bontakozik ki benne Isten munkája. Önkéntesként elment egy külföldi missziós útra, majd amikor hazajött, jelezte, hogy szeretne velünk szolgálni. Van egy alapos felvételi folyamatunk, amelyen keresztülment. Ebben az időszakban megtalálta a párját is, aki csodák csodája egy wycliffe-es misszionárius házaspár fia… Ez is egy megerősítés volt a számukra. Azóta Afrikában szolgálnak, nyelvészeti munka után most már vezetői feladatokat látnak el, és az afrikai helyi munkatársak oktatását szervezik.

De mondhatnám annak a hölgynek a példáját, aki a harmincas éveiben járt, amikor megérintette a misszió, és szeretett volna elindulni a szolgálatban, de nem volt elég bátor. Hét évet várt, mire el mert indulni a szolgálatban, de azóta is velünk van már több mint húsz éve, nem is könnyű feladatban: dél-ázsiai területen végez írás-olvasás oktatói szolgálatot hűségesen.

Vannak olyanok is, akik rövid távon szolgáltak velünk. Volt egy fiatalember, aki egy évet odaszánt az idejéből, és IT területen dolgozik. Egy éven keresztül Ghánában szolgált, és segített az ottani irodák számítástechnikai rendszereit felépíteni és karbantartani.

Úgyhogy rengetegféle terület van, ahol be lehet kapcsolódni! Azt szoktuk mondani, hogy ha valaki keresi a helyét, akkor nyugodtan jöjjön hozzánk, és elbeszélgetünk és meglátjuk, hogy tényleg itt van-e a helye. Ha az embert Isten indítja és nyitott, kész odaszánni az életét, akkor érdemes elindulni!

Eddig olyanokról beszéltünk, akik szeretnének külmisszióba menni. De ez nemcsak egyéneknek a feladata, hanem a keresztény közösségé is, hogy a missziót végezzük együtt. Hogyan lehetséges átlagos magyar keresztényként, gyülekezetként bekapcsolódni a misszióba, ha nem érzünk arra elhívást, hogy mi magunk menjünk más országokba? Milyen más lehetőségek vannak?

Óriási szükség van azokra az emberekre is, akik itthon vannak, itthonról szolgálnak. Óriási szükség van például irodai munkásokra. Mi most hárman vagyunk a magyar irodában, akik a háttérszolgálatot látjuk el. Ez egy „polihisztornak” szóló feladat, mert nagyon sok mindenhez kell értened: vannak munkatársaink, akik kommunikációban dolgoznak, imamozgalmat szerveznek, személyzeti munkát végeznek, gyermekeknek készítenek anyagokat, fordítanak, önkénteseket koordinálnak, gyülekezetekkel tartanak kapcsolatot, vannak pénzügyi, HR-es munkafeladatok, és persze ott van a rendszeres bemutatók tartása is… Ezek is mind fontos részei a szolgálatnak. Ami itt a háttérben folyik, ez is missziómunka.

Lehet nálunk önkénteskedni is, ha valaki szeretné kipróbálni magát.

Például keresünk angol–magyar fordítókat, akik szívesen fordítanának nekünk cikkeket. De más önkéntes lehetőségek is vannak a grafikai tervezéstől kezdve rendezvényeken való részvétel, szállítás, kiállítások installációja… Tehát sokféle lehetőség van, ahol tudod használni az ajándékaidat.

Amit pedig még bárki bármikor megtehet: támogathatsz bennünket. Vannak anyagi szükségleteink: az összes munkatársunk, az iroda, én magam is, de a rendezvényeink is támogatásból állnak össze. Így te is ugyanúgy része vagy ennek a munkának, ha bekapcsolódsz. A munkatársaink küldenek beszámolókat a munkájukról, és lehet követni ebben az előrehaladást.

A támogatás másik nagy területe az imádság, hogy imádságban támogatjátok a szolgálatot.

Sokféleképpen be lehet tehát kapcsolódni a misszióba. Mondanál egy példát arra, hogy miért éri meg?

Miért éri meg? Azokért az arcokért, azokért az emberekért, akik alig várják és végre megkapják a Szentírást! Akiknek halljuk a bizonyságtételét: eddig olyan volt a Bibliát más nyelven olvasni, mintha héjastul ették volna a banánt. Most viszont már ízlelik és érzik az ízét a gyümölcsnek. Mintha eddig holdfénynél olvasták volna, de most már ragyogó napsütésnél látják. Eddig gyakran tévtanításokban voltak, mert rosszul tanították a Bibliát még a lelkészek is, mert nem értették teljesen.

De az anyanyelvű Szentírás miatt teljesen értik és szól hozzájuk, gyümölcsöt terem!

Olyan emberek, akik korábban megkötözöttségekben éltek, más vallások kötöttségeiben, tévtanításokban voltak, prostitúcióban vagy egyéb körülmények között éltek: megszabadulnak. Egész közösségek megszabadulnak! Ez a legfőbb jutalom, amikor látom azt, hogy egy-egy bibliafordítás elkészül. Amikor van egy Biblia-átadási ünnepség, és látom azt, hogy milyen örömmel fogadja egy közösség Isten szavát. Várják, áldoznak érte, sőt, önmaguk is beleteszik az életüket ebbe a munkába… Vannak ilyen barátaim, akiknek a személyes beszámolóit láthattam és követhettem a munkájukat. Ez mind-mind gyümölcse ennek a szolgálatnak, amit végzek, és nem cserélném el semmivel.

Látva azt, hogy Isten amiatt, amiért léptem és mertem igent mondani a hívására, milyen területeken használ és milyen emberekkel kötött össze – én soha nem álmodtam volna magamnak ezt az életet! Soha nem álmodtam volna arról, hogy Isten ennyi mindent ad nekem: ennyiféle élménnyel, emberi kapcsolattal gazdagodhatok.

Mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy ha Isten hívja, merjen lépni, és induljon el, mert ő olyan terveket sző a számunkra, amiket mi el sem tudunk képzelni.

Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp