Férjem, Mikes Balázs két festményprédikációt tartott, az egyiket Munkácson a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol a helyi magyar ökumenikus közösség hallgathatta meg a Hugo van der Goes által festett Portinari oltár alapján tartott előadást. A másik alkalom Caravaggio Krisztus sírba tétele című festménye alapján zajlott lelkes, figyelmes nézők előtt a Beregszászi Magyar Baptista Gyülekezet imaházában.
A beregszászi gyülekezeti épület jelenleg átépítés alatt áll. Az emelet szinte készen van, az alsó szint, ami egy közösségi tér is egyben, valamint a nagyterem még befejezés előtt van. A beregszászi gyülekezetbe a környék három-négy településéről is bejárnak testvérek, s ez jót tesz a missziónak.
A hamarosan harmadik évébe lépő háború megnehezítette a gyülekezet életét.
A háború kitörését hallva sok fiatal család emigrált, félve attól, hogy a családok férfi tagjait besorozzák. A helyben maradt családoknak rengeteg nehézséggel kell szembenézniük. A férfiak besorozása napirenden van, az utakon rendszeres az ellenőrzés, behívót kapó férfiakat keresnek, igazolnia kell magát mindenkinek, a gépkocsik utastereiben is. A városokban, falvakban is éles fegyverekkel járőröző katonákkal, határőrökkel találkozhatunk. A külföldi állampolgársággal rendelkező férfiak – akiknek nincs ukrán állampolgárságuk is – kivételt képeznek, ők szabadon mozoghatnak.
A térségben több nemzetiség is megtalálható, ez a terület az évszázadok során sokszor cserélt gazdát: csehek, ruszinok, ukránok, zsidók, magyarok lakták és lakják ma is. Az idők során megtanulták egymás nyelvét, ételeit, szokásait, vallását, békében tudnának élni, de a döntések nem a polgárok kezében vannak, a politika dönt háború és béke, élet és halál felett.
Habár Kárpátalján jelenleg nem folyik harc, de a háború mégis kézzelfogható.
Szinte minden nap két-három órára nincs áram, rendszeresen megszólalnak a légvédelmi szirénák, a lakosok látják a házuk felett repülő drónokat. A férfiak félnek, akik nem akarnak harcolni, azok elbújnak vagy külföldre szöktek. Az asszonyok egyedül maradtak a családok fenntartásával, sokan két-három állást is vállalnak, hogy ki tudják fizetni a számlákat, enni tudjanak adni a gyerekeiknek.
A Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány egyik vállalása, hogy azoknak a családoknak segít, ahol egyedülálló szülő küzd a család eltartásáért. A rendszer úgy működik, hogy egy magánszemély vagy gyülekezet vállal egy segítségre szoruló családot, és támogatja hat hónapig.
A folyamatos igazoltatások miatt a férfiak nagyon meggondolják, hogy utazzanak, így a lelkészekre még nagyobb nyomás nehezedik. Sokszor házhoz kell menni az evangéliummal, hogy azok is töltődjenek lelkileg, akik nem tudnak elmenni közösségbe. Nehéz helyzetben az evangélium még nagyobb erővel szól, az emberek még jobban odafigyelnek, erőt próbálnak meríteni a mindennapok elviseléséhez, biztos alapba akarnak kapaszkodni a bizonytalan helyzetben.
Utazásunk során egy pszichológussal beszélgettem, aki elmondta, hogy nyáron kiégés miatt munkahelyet változtatott. A háború kitörése óta menekültekkel foglalkozott, akik elvesztették szeretteiket, földönfutókká lettek. Annyi szenvedést látott, hogy két és fél év múlva nem bírta tovább a terhelést.
A kárpátaljai magyarok terheit még tetézi a kisebbségi létből fakadó nehézség.
Vendéglátóink, Nagy-Kasza Dániel és felesége, Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona négy gyülekezetet pásztorolnak (Zápszony, Beregszász, Kisdobrony és Ungvár), de a térségben 12 kis magyar gyülekezet van még. A Dánielék által pásztorolt beregszászi gyülekezet jelenleg kb. 30 fős, Zápszonyban 35-40 fő, Kisdobronyban 17 fő (mind nő), Ungváron pedig 8 idősebb testvér látogatja a gyülekezetet. Az ungváriakhoz még tartozik egy roma közösség is, de ők a háború óta nem utaznak, így az otthonaikba kell vinni az Ige üzenetét.
Ezek a magyar közösségek a legkeletibb területen élő rokonaink. Őrzik a hitet, őrzik a magyarságukat, és próbálnak megmaradni, növekedni, építkezni.
Dániel feleségét, Lonát kérdeztem:
– Hogyan kerültetek Kárpátaljára, milyen munkát végeztek jelenleg, és mik a terveitek?
– 2007-ben érkeztünk a férjemmel és egyéves fiunkkal Kárpátaljára. A korábbi missziós látogatások során az elhívás olyan erős volt, hogy éreztük, itt kell teljes szívvel dolgoznunk Isten ügyéért. Befogadó és nagyon vendégszerető közösséget találtunk. Nyelvi akadály nem volt, mindenki beszélt magyarul.
Zápszonyban kezdtük a szolgálatunkat, de a következő évben a szomszédos rafajnaújfalui gyülekezetet is megkaptuk szolgálati területnek, ahova közel tíz évig ki is jártunk.
Építkezésbe fogtunk Zápszonyban, amit nagyjából sikerült is befejezni. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mások számára is sok áldást fog tartogatni. 2016-tól hat éven keresztül közel ötven diák részesülhetett teológiai képzésben a zápszonyi épületben. Áldott és kegyelmi időszak volt ez.
Az a reménység élt bennünk, hogy a végzett hallgatók szolgálatba állhatnak egy-egy gyülekezet élén, de sajnos a háború közbeszólt.
Sokan elköltöztek, ki tudja, hogy hazajönnek-e vagy végleg gyökeret eresztenek Hollandiában, Németországban vagy éppen Magyarországon.
Mivel a kárpátaljai magyar baptista közösségnek akkoriban még nem volt egy alapítvány a háta mögött, 2017-ben lelkes fiatalokkal megalapítottuk a Kárpátaljai Második Estély Jótékonysági Alapítványt. Az alapítványon keresztül pályázunk, így jut pénz a táborainkra, előadásainkra, eszközökre. Így lettek hangszereink és más szükséges eszközök a magyar gyülekezetekben.
Beregszászban 2021-ben kezdtük el az imaház építését, ami még folyamatban van. Ez az épület nemcsak az alapítványnak és gyülekezetnek ad otthont, hanem itt rendeztük be a Kárpátaljai Magyar Baptista Levéltárat is.
Folyamatosan gyűjtjük a még fellelhető iratanyagokat, emlékeket, hogy megőrizzük a jövő generációinak.
A nagyterem, amit még nem sikerült teljesen befejezni, majd kétszáz férőhelyes lesz, ami alkalmas lesz arra, hogy nagyobb közösségi rendezvényeknek helyet adjon. Ez lesz a legnagyobb befogadóképességű helye a baptista közösségnek itt, Kárpátalján. Az a vágyunk, hogy ez a hely találkozási pont lehessen.
Dániel egy vasárnap négy-öt helyen prédikál, én pedig hét közben pásztorlom a gyülekezeti tagok női csoportjait. Nyaranta gyerektáborokat szervezünk. Az alapítványnak van egy lelkes önkéntes csapata, akikkel szervezzük a segélyek – élelmiszer és egyéb adományok – elosztását. Az OM (Operation Mobilisation Christian Mission) az érdi baptista gyülekezet segítségével rendszeresen biztosítja, hogy kb. 100-120 doboz élelmiszersegélyt tudjunk adni a körzetünkben élő baptista gyülekezetekbe. Volt már olyan projektünk is, ahol a támogató kifejezetten a roma közösségeket célozta meg élelmiszer-adománnyal. Ebben a projektben másfél év alatt kb. 3500 élelmiszercsomagot pakoltunk össze és osztottunk szét.
Az egyedülálló anyákat is támogatjuk lehetőségünk szerint.
Szervezünk női hétvégéket, mivel a nőkre nagy nyomás nehezedik. A háború miatt a családok irányítását a nők vették át, lelki és testi terheik óriásira nőttek. Próbáljuk őket erősíteni és támogatni. Ősszel 30 testvérnő vett részt a számukra szervezett hétvégén. Megfáradtan és csüggedten érkeztek, és felüdülve, megerősödve mehettek haza, jó volt ezt látni.
Az építkezés is gyülekezetek és magánszemélyek adományaiból lehetséges. Mindenkiért nagyon hálás a szívünk, aki vagy adományokkal, vagy személyes jelenléttel hozzátett vagy jelenleg is hozzátesz nemcsak az itt zajló építkezéshez, adományosztáshoz, hanem azért is, hogy a mi családunk továbbra is tudjon itt szolgálni, élni. Nem is szeretnék kiemelni senkit, mert olyan sokan voltak az évek során, hogy attól tartok, kihagynék valakit.
Az Úr számontartja és meg vagyok győződve arról, hogy megjutalmazza azokat, akik az ő ügyéért áldozatot hoztak.
Hogy mik a terveink? Aki a térség történelmét ismeri, az tisztában van azzal, hogy az itt élők sokszor szenvedtek el háborúságot, bizonytalanságot. 2025-ben szeretnénk megemlékezni arról, hogy 125 éve annak, hogy elindult Kárpátalján a magyar misszió. Levéltárakban kutatunk és próbáljuk rekonstruálni a történteket, pontosítani az időrendi sorrendet a misszió alakulásában. Nem könnyű feladat, mert még sok a fehér folt. Az elmúlt évszázadban nagy nehézségeket éltek meg a testvérek. Megfigyelés alatt tartották őket, a KGB emberei beépültek és jelentéseket írtak a gyülekezetekről, el akarták lehetetleníteni a hívőket. Nem engedték, hogy a keresztény fiatalokból értelmiségiek váljanak, nem járhattak egyetemre. Ennek ellenére a korabeli hivatalos statisztikák szerint majdnem 700 baptista tag volt Kárpátalján, aminek 80%-a volt magyar nemzetiségű.
Úgy érezzük, hogy be kell mutatnunk azt, hogy az elmúlt 125 évben mindig voltak olyanok, akik hűségesen szolgálták Isten országának ügyét, még a legnehezebb időkben is. Ennek a fontos évfordulónak kapcsán szeretnénk meghívni a Kárpátalján rövidebb vagy hosszabb ideig szolgáló prédikátorokat, misszionáriusokat. Több programot is tervezünk, ami a jubileumi év kapcsán hálára ösztönöz majd bennünket. A múlt ismerete segíti a jelen és a jövő jobb megértését, építését is. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy mindeddig megőrizte a kárpátaljai magyar baptista közösséget, és reményünk van arra, hogy van még terve az itteni magyarsággal.
– Miben tudnánk nektek segítséget adni?
– Megköszönjük az imákat.
Imádkozzanak értünk, a szolgáló testvérekért, hogy erősítse őket az Úr, és tegye gyümölcsözővé a szolgálatukat!
Mindig nagy segítség, ha egy gyülekezet vagy akár magánszemély megtámogat egy-egy programot, amivel a helyi misszióba fektet be, mint ahogyan most a Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet is tette. Az Úr csodálatosan használt már eddig is embereket, és hisszük, hogy ezután is megteszi. Nélküle semmit sem tudunk cselekedni. A már fent említett jubileumi év programsorozatának a finanszírozása is támogatható, amire örömmel fogadunk felajánlásokat. Akkor tudunk segítséget adni másoknak, ha a testvériség az Úr indítására megmozdul. A külmisszióban így működik Isten országa. Arra is szeretnék bátorítani szolgáló testvéreket, hogy jöjjenek és látogassanak el Kárpátaljára, noha messze esünk Budapesttől, háborús helyzetben élünk, de hadd tapasztaljuk meg, hogy nem vagyunk egyedül!
– Köszönjük kitartó munkátokat, és sok erőt kívánok a folytatáshoz!
Mikes Kriszta
