Az „eleos” szó az ógörögben könyörületességet, irgalmasságot, együttérzést jelent. Mindez Istenből kiinduló és rá jellemző tulajdonság. Isten azért ajándékozza nekünk a könyörületet, hogy embertársainknak testi, lelki és szellemi gondjaiban segítsünk. Az Eleos-Education azért jött létre és azért munkálkodik, hogy képzésekkel segítse a magyarországi egyházat a lelkigondozás, a pasztoráció, a segítő szolgálat területén.
Kérlek, Márti, röviden mutatkozz be, és mutasd be az Eleos-Education történetét.
A saját lelkigondozói képzésem több szinten zajlott Németországban. Az alapszakmám védőnő, így az egészségügyben és a tanácsadásban jártas voltam, voltak pszichológiai alapismereteim. Felfedeztem, hogy a lelkigondozásnak vannak lépcsőfokai, és így tanulni kezdetem. Pasztorálpszichológus lettem, pszichoterápiás vizsgát tettem, amivel jelenleg is praktizálok Németországban. A pszichopatológiában is otthon vagyok. Már az egyetemi képzésem alatt sokan felkerestek a gyülekezetünkből. Lelkipásztorunk nyitott volt arra, hogy hozzám irányítson nagyobb gonddal küszködő az embereket, és így nagyon hamar gyakorlatot is szereztem. Az egyik tanárom hívta fel a figyelmemet arra, hogy rendelkezem a tanítás ajándékával, amit akkor én magam elképzelni sem tudtam.
2012-től egyre több felkérés érkezett felém magyar baptista gyülekezetektől. Egyéni beszélgetéseket kértek, majd több gyülekezetbe is hívtak tanítani. A diplomám megszerzése után egy konkrét felkérést kaptam az akkori baptista családsegítő szolgálattól, hogy Magyarországon indítsak egy lelkigondozói képzést gyülekezeti szolgálók, laikusok számára. Elkezdtem imádkozni, forgattam magamban a kérdést. Kerestem munkatársakat. Abban az időben nagyon kevés embernek volt megfelelő végzettsége ezen a területen baptista körökben. Egy év múlva elindítottuk felekezetközi alapképzésünket a hitüket megélő és embertársaik felé szolgáló keresztények számára.
Célunk a lelkigondozói kompetencia fejlesztése volt és maradt. 2013 óta minden évben van egy ilyen alapképzés húsz körüli létszámmal, amely minden évben megtelik.
A 2021. szeptemberben kezdődő képzésünkön hat Erdélyből csatlakozó testvér is jelen lesz. A képzés nem akkreditált, egy tanúsítványt kapnak a résztvevők. Érdekes, hogy minden évben vannak a csoportban olyanok, akik az egyéves Eleos-alapképzés után továbbtanulnak a felsőoktatásban segítő területeken például coachnak, pszichológusnak, mentornak, pasztorálpszichológusnak vagy mentálhigiénés szakembernek. Ezt motiválónak és nagyon jó eredménynek tartom. Szükség van multiplikátorokra, amit a képzéssel tudunk elérni. Nagyon sok pozitív tapasztalatom van azóta, amióta elkezdtük a szolgálatot. Kialakultak struktúrák, át tudom adni a feladatokat magyar munkatársaknak. Jövőre lesz a tízéves jubileumunk. Örülök, hogy egyfajta folytonosság jellemzi a szolgálatot.
Gyakorló lelkigondozóként fontosnak tartom a lelkipásztorok támogatását ebben a munkában. Hogy látod a lelkészek hozzáállását, ismeretét ezen a területen?
A „lelkészek” így egy tág fogalom, mert néhány egyháznak a saját gyakorlati teológia diszciplínán belül pasztorálpszichológiai képzése van. A lelkészeik ott képződnek, és lélektani ismeretekkel bővülve nagyon áldásos lelkigondozói, támogató szolgálatot végeznek. A baptista lelkészek közül is sokan képzik magukat tovább ezen a területen. Én úgy gondolom, hogy az imádság és a bibliaismeret mellett szükség van lélektani, pszichológiai ismeretekre és különböző módszerek elsajátítására is.
A képzéseinkre minden évben jelentkeznek lelkészek.
Azt tapasztalom, hogy egyre nyitottabbak arra, hogy új ismereteket szerezzenek és szakembereket keressenek maguk mellé. A képzéseinkben vannak olyan modulok, amelyek kifejezetten arra tanítanak, hogy mikor melyikfajta lelkigondozást használjuk (pl. a bátorítást, intést, figyelmeztetést). Tehát – a lelkigondozás formáin kívül – a személyiség-lélektan, személyiségzavarok, a beszélgetésvezetés, pszichoterápiás módszerek, a pszichopatológia stb. lényeges elemei az oktatásunknak. A biblikus lelkigondozást, a pszichológiát és néhány módszertani ismeretet igyekszünk jól összekapcsolni.
Több lelkész jelezte felénk, hogy az önismeretben, a személyiségfejlődésben szükségük van segítségre. A képzésünkben erre nagy hangsúlyt fektetünk. A csoportos órák mellett vannak egyéni óráink is, az úgynevezett „életstílus-analízis”, amely egy nagyon mély önismereti óra.
Érdekes, amit mondasz. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy sok kereszténynek nincs helyes önismerete, vagy éppen identitászavarral küszködik?
Az egyik oka ennek az lehet, hogy nem mondták el nekünk, hogy az önismeret sokféleképpen történhet. Egyfajta „egysávos” keresztény életre, „lelki higiéniai módszerre” állítottak be. Eszerint magadról mindent megtudsz a Bibliából, abban minden benne van arról, hogy ki vagy és miként kell magadat korrigálni. Ha mindent megteszel szellemi életed fejlődéséért, olvasod a Bibliát, elég sokat imádkozol… személyiségedben és lelki életedben fejlődni fogsz és érettebb szellemi nagykorúság fog jellemezni. Ez a gondolkodás kizárja az ember pszichéjét, ami ugyanúgy megbetegedhet, mint a test.
A lélek gyógyulása, gondolkodásunk és viselkedésünk pozitív átformálódása egy folyamat is lehet.
Ebben segíthet egy beszélgetés egy pszichológussal vagy egy lelkigondozóval. Nem lenne jó kétségbeesni azon, hogy akkor nekem mégsem elég Krisztus? Mégsem elég a Biblia? Nem jól imádkoztam? Mivel a lelki gyógyulásunk és a fejlődésünk és az önismeretünk le van szűkítve egy sávra, ezért bűntudatunk lesz, amikor elkezdünk egy másfajta önismeretet. De ahogy egy epegörcs vagy egy vesekő miatt orvoshoz fordulsz, a pszichés gyógyulás érdekében is segítséget kell kérni. Jó felismerni azt, hogy van a fővonal, az ige, ami szól hozzám, de van, amikor egy barát, közösségélmény, egy pszichológus stb. segít. Ez felszabadító!
A mi Istenünk annyira kreatív, hogy tudja, számunkra mi a legjobb segítség.
Mennyire jellemző, hogy a lelkészek átengedik ezt a szolgálati területet a nálatok végzetteknek?
A képzésre jelentkezőktől lelkipásztori ajánlást kérünk – tehát a lelkész tudja, hogy a gyülekezetéből valaki lelkigondozást tanul. A képzési év végén visszajelzünk a lelkésznek, bátorítjuk arra, hogy vegye fel az illetővel a kapcsolatot. Egyébként már a jelentkezésnél, a motivációs levélből látjuk, hogy a jelentkező gyógyulni jön-e a lelki sebeiből, vagy azért, hogy másoknak tudjon segíteni. Tehát nagyon különböző és lelkésze válogatja, hogy elfogad-e lelkigondozói segítséget a szolgálatra kész eleosos testvértől.
Beszéljünk egy kicsit a gyülekezetek mentális állapotáról! Úgy tűnik, hogy egyre több a probléma. Mit gondolsz, mi ennek a háttere? A korjelenség vagy a kiégés? Valami más?
Mindig is voltak problémák a gyülekezeteken belül. Mivel szégyenorientált társadalomban élünk, azt szívtuk magunkba gyülekezeti szinten is, hogy mindig JÓL vagyunk! Én ebben a takargatási, nem őszinte hajlamban látom a problémát. Mindig is voltak nehéz házasságok, félrelépések, diszfunkcionális családok, de nem voltak tematizálva. Személyes sebek, traumatizáltság is léteztek, de azok sem voltak úgy kezelve, hogy segítőkhöz, pszichológushoz küldték a keresztény embereket. Gondolták, az ige, ima, Biblia, közösség minden emberi problémát megold. Képzésünkben mi az őszinte, autentikus légkörre törekszünk, melyben emberek lehetünk. Erre az egyik irányvonalunk a tanulók titoktartásra kötelezettsége.
Ami a korjelenséget illeti: az emberi kapcsolatok labilisabbak, magányosabbak vagyunk. Sok minden a pénz körül forog, bár az anyagi jólét nem járul hozzá gyermekeink érzelmi stabilitásához. Kapcsolódási sérüléseink vannak, melyek eredményét a sok egyedülállóban, a válásokban, a mozaikcsaládokban láthatjuk.
A korjelenség egyik aktuális ténye a Covid-járvány és annak hatásai. A bezártság, a betegségtől való félelem, a gyász, a munkahelyek elveszítése, a családon belüli feszültség stb. mind-mind azt eredményezik, hogy sokaknak kell segítséget nyújtani. Mik a személyes tapasztalataid?
Három konkrét dolgot tudok kiemelni a praxisomból: az elmúlt másfél évben sokan megkerestek olyanok, akik gyászt szenvedtek el. A gyászfeldolgozás, annak hogyanja és miértkérdései nagyon aktuálisak lettek. Még stabil keresztényeknek is meglazult az istenképük emiatt. Nem távolodtak el Istentől, de a sok megválaszolatlan kérdés befolyásolta azt, segíteni kellett nekik helyesen látni.
A másik dolog, amiből több lett: a magányosság.
Olyan egyedülállók kértek beszélgetést, akik a munka világában elzárva, hónapokig egyedül ülnek. Az elmagányosodás nagyon nagy téma volt. A harmadik terület, amit én észrevettem, az a verbális erőszak. A családokban olyan szintet ért el a frusztráció, amiben már nem tudták egyedül elrendezni a konfliktusaikat.
Az Eleos-Educationon belül hogy tudjátok lekövetni ezeket az igényeket?
Leginkább a programjainkkal tudunk reagálni. Úgy éreztük, hogy a testvéreket fel kell készítenünk a házasok támogatására, ezért 2021 tavaszán indítottunk egy házasgondozói tréninget. Iván Imréékkel visszük tovább a Lachtáli hétvégéket, illetve házasoknak is tartunk disc persolog trainingeket a „A házastársaddal gyere!” felhívással. Meg vagyok győződve arról, hogy egy házaspárnak együtt kell haladnia az önismeret útján. A harmadik programunk a minden év novemberében megrendezésre kerülő „Lelki egészségünkre!” konferencia. A H-vitamin csapat és az Eleos-iskola közös rendezvénye ez.
A tavalyi témánk a reziliencia volt (lelki ellenálló képesség), mely előadásaival és szemináriumi témáival sok embernek adott erőt és új megküzdési tippet a 2020-ban kialakult nehéz helyzetre. Pécsi Rita, Tapolyai Emőke és jómagam tanítottunk. Az idei „Lelki egészségünkre!” konferencia szervezés alatt van. Időpontja 2021. november 20. (szombat) lesz a következő alcímmel: A megrendült lélek, a rendíthetetlen Isten. Előadók: Groma Géza, Pál Feri atya, Reimer Márta. Az előadások mellett délután sok és érdekes szemináriumi ajánlatunk lesz.
A társadalmat meghatározó másik korjelenség a genderideológia. Lelkigondozóként én azt tapasztalatom, hogy az egyház nincs felkészülve az érintettek segítésére. Neked mi a véleményed?
Szerintem a gendertémakör most egyfajta társadalmi túlfűtöttséget tükröz. Eddig is voltak homoszexuálisok, bordélyházak, transzok stb. A különbség most az, hogy a liberalitás, a társadalom erkölcsi elhajlása, a dekadencia növekedése ezeket a témákat, nyomással, egész társadalmat érintve propagálja. Korábban a szexuális elhajlással élő kis rétegnek nem volt ekkora szava. Most szabadságuk van arra, hogy ezekből a kérdésekből nagy témák legyenek.
Nyugati országokban a baloldal politikai hátszele szintén adja a téma alá a „lovat”. A különböző rétegeket más-más módon érinti a téma. Segítőként azt kell elsősorban látni, hogy gendert propagáló, gendert elszenvedő, szexuális elhajlásban élő, érintett személy családja… stb. fordul-e hozzánk, és milyen hatáskörrel rendelkezünk a téma irányítása tekintetében. Szerintem azok az emberek, akik személyesen ebbe a helyzetbe kerülnek, segítségre szorulnak.
Az elfogadást mindig éreztetni kell az érintett személlyel.
Keresztény lelkigondozóként pedig azt gondolom, hogy a személyes döntésemtől függ, hogy ha valaki a környezetemben leszbikusként hozzám akar jönni tanácsadásra, azt elvállalom-e vagy sem. Tudom-e végigkísérni ezt a személyt, vagy sem. Nekem nincs elhívásom erre a területre, ezért nem vállalok el ilyen beszélgetéseket. Az érintett személy családjáról is beszélnünk kell. Ez a helyzet szülőket, nagyszülőket, testvéreket is érint, akik szintén szenvednek. Velük is kell foglalkozni, de másképpen. Tehát az érintettet és a holdudvarát külön kell választani, és mindkettőt segíteni kell.
Én úgy gondolom, hogy a keresztény iskoláknak, felsőoktatási képzési helyeknek, főleg ahol poimenikát, pasztorálpszichológiát oktatnak, jó megfogalmazniuk mindazt, amilyen álláspontot képviselnek ezekben a kérdésekben. A gyülekezetekben pedig tanítani kellene mindezt.
De mivel ez még nem alakult ki, mindenki a saját kis gondolatait próbálja összeszedni, és az alapján eldönteni, hogy kell az érintettekkel viselkedni. A bizonytalanság nagyon nagy.
Saját tapasztalatom az, hogy az érintettek között, akik belesodródtak ebbe a helyzetbe, kevés a belátási hajlam, nekik nincs nagy problémájuk: ők eldöntötték, hogy így akarnak élni.
A szoros keresztény környezetükben (a családban, a gyülekezetben) viszont annál nagyobb problémát okoznak a viselkedésükkel. Ezért fontos lenne az érintett családoknak, testvéreknek és a gyülekezetnek teológiai, bibliai szempontból iránymutatást adni, hogy miként tudják az esetleg kialakult kellemetlen helyzetet jól kezelni. A felvilágosítást sem lehet elég korán kezdeni. A gyerekeket érintő hatások nagyon megkavarhatják az identitásukat.
Szeptemberben újraindul a házassággondozói kurzusotok. Kérlek, mutasd be az olvasóknak.
A baptista körökben merült fel erre a képzésre az igény. A kurzus hatnapos. Ebben a hat napban van bibliai tanítás, foglalkozunk az életszakaszokkal, megismerkedünk azokkal a módszerekkel, amelyek segítenek a beszélgetésben. Egy napot szánunk a különböző kérdőívek használatára, a helyzetfelmérésre. Ahhoz, hogy egy párnak hatékonyan tudjunk segíteni, fel kell térképezni a helyzetüket, és be kell azonosítani a problémájukat.
Képzésünkben nagy hangsúlyt fektetünk a tanulók által hozott esetismertetések reflektálására, gyakorlásokra. A kurzuson részt vevőknek szupervízorok segítenek. A tervünk egy országszerte elérhető házasgondozói hálózat, melynek tagjai ismerik egymást, kapcsolatban vannak egymással. A jövőben szeretnénk egy konferenciát is szervezni ezen szolgálóknak.
Hogyan tudják elérni az Eleos munkatársait, a keresztény lelkigondozókat a segítségre szorulók, illetve a gyülekezetek?
A honlapunkon keresztül (http://eleoseducation.com/hu). Vannak koordinátoraink, akiknek az elérhetőségeknél megadott e-mail-címekre lehet írni. Szeretnénk létrehozni egy adatbázist az országszerte elérhető keresztény lelkigondozókról, pszichológusokról, coachokról – ennek a kiépítése folyamatban van. Arra bátorítok mindenkit, hogy írásban keressen meg minket először. A leírtak alapján el tudjuk dönteni, hogy személyes beszélgetést javaslunk, vagy levelezünk, esetleg az online térben találkozunk, például a Zoomon keresztül. Minden megkeresésre válaszolunk, írjanak nekünk bátran!
Köszönöm szépen a beszélgetést, Márti! Isten áldjon benneteket!
