A sorozat 1. részében (ITT olvasható) a témát, mint társadalmi jelenséget és annak bibliai hátterét vizsgáltuk meg. A 2. részben személyes megvallásokat olvashatunk.
Ismeretségi körömben is sokan vannak akik úgy döntöttek, felvarratják hitüket, így is kifejezve Krisztushoz való tartozásukat. Néhányukat megkértem, mondják el, miért döntöttek a tetoválás mellett.
„Hazám, Dél-Korea konzervatív ország, ahová a tetoválás gyakorlását más kultúrák hozták el. A kereszténység semmi konkrétat nem tanít a tetoválásról, de én azt gondolom sem a társadalom, sem a kultúra szempontjából nem támogatja azt – bár érezhetően megfigyelhető egy változás: a fiatalabb generációk már nem így ítélik meg ezt a kérdést. A tetoválásról való véleményemet akkor kezdtem megváltoztatni, amikor megtudtam, hogy nagy példaképemnek, Son Kyung-wan-nak is tetoválásai vannak, amelyek mindegyike keresztény üzenetet hordoz. Son Kyung-wan háromgyermekes keresztény üzletasszony, a világhírű CEO táskamárka tulajdonosa.
Son Kyung –wan egész életével arról tesz bizonyságot, hogy ő Isten gyermeke.
Identitásában magabiztos, a család és a munka között jól egyensúlyoz – számomra az egész élete követendő példa. Amikor megláttam a tetoválásait, azt gondoltam, nagyon király, hogy egy olyan nő, mint ő, így is bizonyságot tesz a hitéről. Így én is nyitottabb lettem ezzel kapcsolatban. Mikor Magyarországra költöztem, azt tapasztaltam, hogy a tetoválás itt nagyon népszerű, az emberek természetes módon viselik azt. Mindez még nyitottabbá tett, és elkezdtem érdeklődni a tetoválás iránt. Eközben megismertem Simon András keresztény grafikusművész munkáit. András egyvonalas alkotásaival mély bibliai üzeneteket fogalmaz meg, amelyeknek üzenete nagyon megérintett, inspirált. Úgy döntöttem, hogy az egyiket magamra varratom, amint lesz rá lehetőségem. „A szeretet diadala” címűt választottam, ami egy győzelmi koszorút, koronát jelképez. A képhez a következő gondolatokat írta Simon András:
„ A dicsőség koszorúja a világ hívsága.
A te láthatatlan koronádat
meleg szeretetből és hűségből fonja Isten
azokban a szívében, akikhez elvitted Őt.”
Nekem ez az alkotás segít a leginkább abban, hogy ne felejtsem el valódi identitásomat, hogy minden körülmény között emlékezzek arra: Isten gyermeke vagyok, és hogy mi a feladatom itt a földön. A tetoválást egyébként egy barátom, aki tetováló művész készítette (nem adnék ki drága pénzt egy-egy trendi tetkóért). A tetoválás egyébként a bal lábfejemen van: tehát nyilvánosan nem fedem fel, nem mutogatom.”
Shikha
************************************
„Nekem mindig is tetszett a tetoválás, bár nagyon sokáig eszembe sem jutott magamra varratni semmit. Tetszett másokon – úgy véltem és vélem ma is, hogy az önkifejezés egyik eszköze ez a fajta művészet. Aztán életem legnehezebb időszakában eldöntöttem: nekem is lesz tetoválásom. Abban az időben a házasságom a válás szélére sodródott. Huszonegy éve tartó kapcsolat a miénk. Sokáig tartott, amíg összecsiszolódtunk, és csak tizenöt év együttélés után kötöttünk házasságot. Az együtt töltött évek alatt folyamatosan tanultunk egymástól, és egyre mélyült a kapcsolatunk, de volt egy titok, ami sunyi módon a „szekrény mélyén” lapulva éveken keresztül rátelepedett a házasságunkra. Ez az alattomos kis titok, a régóta őrzött, a rég elfeledni vágyott bűn volt az, ami egyszer napvilágra került, és elindította a lavinát. Mielőtt a titokra fény derült, és kitört köztünk a háború, kaptam egy igét az istentiszteleten. Nem tudtam miért érintett meg, de azt TUDTAM, hogy nekem szól: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9).
Hónapokig, sőt, talán egy évig is tartott az egymással folytatott harc, a megalkuvás, a megbocsátás és a lassan újra épülő bizalom folyamata. Mindez megtérésem után két évvel történt, és bár nem értettem miért történik minden, miért kell ennyit szenvednem, azt TUDTAM és éreztem, hogy Isten szeret, és bármilyen mély gödörben is vagyok, Ő velem van, és segít nekem kimásznom onnét. A gyógyuláshoz azonban TÜRELEM kellett, hisz a sebek nagyon lassan gyógyulnak, és a Sátán hajlamos olyan gondolatokat sugallni, amitől az ember újra és újra felvakarja a gyógyulásban lévő, varasodó heget. Rengeteget imádkoztam abban az időben. Házasságunk egy évig tartó poklában ebbe az igébe kapaszkodtam, és teszem ezt azóta is, bármilyen nehézség elé állít az élet. A kapcsolatunk végül kiállta a próbát, együtt maradtunk, és úgy érzem sokkal közelebb állunk ma egymáshoz, mint bármikor. Ezért varrattam magamra ezt a verset a Bibliából, szerettem volna, ha mindenki látja, miből merítek erőt. A keresztény hal motívum Jézust szimbolizálja, ebbe a hal motívumba került a Józs 1,9 felirat. Sajnos a halacska figurája nem sikerült jól, túl dundi lett és vastag… gondoltam is rá, hogy leszedetem, mert nem szép, de aztán elszégyelltem magam, hisz nem a szépsége miatt lett rám tetoválva… így az én tökéletlenségemre világít rá, arra emlékeztet.
A hal és az igevers a tarkómra került, és ezzel egy napon egy másik tetoválás is az enyém lett. A csuklómra varrattam egy szimbólumot, ami ugyan elsőre valami görög mintának tűnik, valójában egy keresztény hitvallás, ami a közismert angol mondást a „God is greater than highs and lows” jelképezi. A mondat jelentése: Isten nagyobb, mint az életünkben lévő csúcs- és mélypontok, hatalmasabb, mint életünk jó és rossz dolgai. G (azaz Isten, God), majd a matematikából jól ismert nagyobb relációs jel, ami Isten felé nyit. A motívum harmadik és a negyedik jele a magasságot és a mélységet, a fordított V és egy V betű jelképezi. Ez az egyszerű és gyönyörű, világszerte népszerű keresztény tetoválás egységes jel, amivel viselőik egyértelműen kifejezik hovatartozásukat. Tőlem is sokan kérdezték mit jelent. Ilyenkor tudok Istenről beszélni, aminek nagyon örülök. Nem bántam meg, hogy tetováltattam, ha lesz rá lehetőségem, biztosan csináltatok még valamit.
V.
************************************
„Sosem vágytam tetoválásra. Azt gondoltam, nem szeretném fájdalmak árán elcsúfítani a bőrömet. Amikor a Magyar Keresztény Motorosok Közösségével elkezdtük a szolgálatunkat a nem hívő motorosok felé, akkor rengeteg olyan dologgal találkoztam, amely nem kedves Isten előtt. Ebben a közegben nagyon vékony az a mezsgye, amin az Isten embere áll, és nem könnyű biztonságosan járni a keskeny úton. Szükségét éreztem, hogy legyen egy ige, ami mindig velem van. A motoros mellényemen ott van az Ézs 40.31: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” és a Hos13,14: „Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól.” – a megváltás ígérete. Ezek az igeversek a velem találkozó embereknek szólnak, de úgy éreztem, nekem is szükségem van arra, hogy minden körülmény között Isten akaratában tudjak járni és maradni!
Van olyan motoros klub, ahol a tagság egyik feltétele a tetoválás, minimum egy tetkó, mégpedig a szárnyas koponyát ábrázoló minta. Elgondolkoztam azon, milyen hitvallás ez, hiszen élete végéig megbélyegezi az embert. Ha nekem kellene tetováltatnom, vajon mit válaszanék? A Jn 3, 16 szinte már „mondóka” a keresztények között, de a 17. verset már kevesen ismerik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” Igen, ez az örömüzenet, de vajon mi az Úr akarata? Az 1Tim 2, 4-ben ezt olvassuk: „Ő ugyanis azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Felismertem, hogy keresztény emberként nekem ez a küldetésem, különösen a motoros társadalom felé. Ezt az üzenetet kell hordoznom, ez az elhívásom, én így tudom Isten akaratát betölteni az életemben. Úgy éreztem, ez a gondolat mindig nálam kell, hogy legyen, hogy emlékeztessen.
Megszületett bennem egy kép: A könyvek Könyvéből kitépett ige, amit tetoválásként magammal tudok vinni mindenhová.
Néhány évnek el kellett telnie, mire megtaláltam azt a tetováló művészt, akire rá tudtam bízni a feladatot, hogy a gondolatból kép szülessen. A mintát közösen terveztük meg, ami 2020 októberében készült el. A tetoválás a jobb bicepsz belső oldalra került, mert nagyon személyes, csak nekem szól, nem a nyilvánosságnak, nem kirakatnak szántam. Amíg a tetoválás készült, jót beszélgettem az alkotóval, aki örült, hogy hozzá fordultam a kérésemmel. „Az első után jön majd a többi!”– mondta. Nehezen értette meg, hogy nem lesz következő. Nekem csak erre az egyre van szükségem!
Szikszay Gyula “Jéhu”
A Magyar Keresztény Motorosok Közösségének alelnöke
*************************************
„A testemen sok tetoválás van, mindegyiknek megvan a története. Katonai hagyományőrző vagyok, így a tetoválásaim nagy része ehhez kötődik. Vannak rajtam az első világháborút idéző emlékek, vagy éppen a kereszténységet jelképező keresztes lovag. A megtérésemhez viszontagságos körülmények vezettek: halálos betegség a prosztatarák, annak kiújulása, és hirtelen szívleállás. Amikor először ilyen módon szembesültem a halál lehetőségével, akkor a bal alkalomra egy halál szinonimát tetováltattam. Hónapokig bizonytalan volt az életben maradásom, és úgy gondoltam (nem hívőként), hogy ez a tetoválás naponként segít szembe néznem a halállal, segít annak elfogadásában, ha szükséges. Egyébként engem nagyon érdekel a koponya szimbóluma a kereszténységen belül, több koponya is fel van varrva a testemre. A betegségemtől függetlenül is többször szem kerültem a halállal, a „memento mori” (Emlékezz a halálra!) felirat erre emlékeztet. Húsz évig tűzoltóként dolgoztam, ebből nyolc évet műszaki mentőszeren. A különböző mentések során halottakkal kellett foglalkoznom. Tehát nagyon mélyen belém ivódott a halál gondolata, tudata.
Tizenhét éves koromban vesztettem el édesanyámat, aki egy vasúti balesetben halt meg. A veszteségérzéstől a mai napig félek, a gyásszal még dolgom van. Visszatérve a betegségemre: Amikor a műtét sikerült, és egy fél év után kimondták, hogy nincs szövődmény és áttét, akkor egy életszinonimát tetováltattam a jobb karomra, a remény és a továbbélés esélyét szimbolizálva. Egyszer kiújult a betegségem, és az orvosok közölték, hogy sugárkezelésre kell mennem.
Ekkor a hátamra feltetováltattam az „Invictus” feliratot, ami azt jelenti: legyőzhetetlen kőszikla.
Ezzel erőt akartam adni magamnak a kezelés mellékhatásainak legyőzésére, ami sikerült is. Megtérésem után aztán a felirat alá felvarratam Jézus nevét, mert Jézus a legyőzhetetlen Kőszikla. Érdekes, hogy még a megtérésem előtt magamra varrattam a „Soli Deo Gloria”-t is, mert mindig is vonzott Isten. Éreztem, hogy övé egyedül a dicsőség, de én kicsinek és méltatlannak éreztem magam hozzá. Egyrészt úgy éreztem, hogy elérhetetlen számomra, a vele való közösséghez nem tudom megugrani a mércét, bárhogy is próbálkoznék, mindig magasabb az, mint én, másrészt azt gondoltam, hogy nincs is szükségem Istenre. Egy furcsa kettőséget, ellentmondást fejezett ki számomra ez a tetoválás. Azt jelentette, hogy szeretnék ezen az úton járni, és tudom és látom, hogy Istené a dicsőség, és csak az övé, de azért annyira nem, hogy komolyan közlekedjek hozzá, vagy én eszerint éljek. Isten persze bebizonyította, hogy a vele való járás az egyetlen út számomra is.
Mindebből talán kiderül, hogy a tetoválást nem tartom kivetnivalónak keresztényként. Sokan azt mondják, hogy a Sátánnak kaput engedünk, ha a testünkre jeleket teszünk. Szerintem a Sátán tetoválással és tetoválás nélkül is megtalál minket, nem hiszem, hogy a tetoválás maga óriási veszélyt jelentene. Kemény szellemi harcot folytatunk, ami a hitünk nélkül kudarcra van ítélve. Egyébként a tetoválásaimnak köszönhetően rengeteg lehetőségem van a bizonyságtételre. A Magyar Keresztény Motorosok Közösségével, aminek egy éve vagyok a tagja, motoros találkozókon beszélgetést, egyfajta lelkigondozást is végzünk. Többször megtapasztaltam, hogy hozzám bizalommal fordulnak olyan emberek, akik tele vannak varratva, mert közülük valónak éreznek engem. A tetoválásaimat felvállalom, büszke vagyok rájuk, az életem részei, eszembe sem jutna, hogy leszedessem azokat. A régebbiek emlékeztetnek a múltamra, hogy honnét jöttem. Több tetkó olyan helyen van, amit nem tudok eltakarni, például a kézfejemen vagy a nyakamon. Az egyik kézfejemen például egy sziklás hegy látható, amit egy természeti kép ölel át. A körből pedig egy fa emelkedik ki. Ez számomra azt jelképezi, hogy ki tudtam törni abból a körből, amihez tartoztam, hátra tudtam hagyni a régi életemet. Mielőtt a keresztény motorosokhoz csatlakoztam, a Devils MC támogatója voltam. Az ő logójuk egy ördögfej… Számomra óriási dolog és megtapasztalás, hogy most az MKMK tagjaként, Krisztust képviselhetem.
Kun Attila
A Magyar Keresztény Motorosok Közösség tagja
Láthatjuk, hogy minden egyes tetoválásnak története van, és üzenetet hordoz. Testvéreinknek sokat jelent az Istenhez való kapcsolódásuk, hitük megerősítésében. De vajon milyen keresztényként tetoválóként, egy szalonban dolgozni? A következő részben megtudjuk.
Folytatás következik…
* A cím Lackfi János ROCKY című regényéből egy idézet.
