Családom-2020-ban
Családom-2020-ban

Értékgyűjtögető: interjú Sinka Csabával, a Szolgatárs folyóirat szerkesztőjével

Elolvasási idő: 6 perc
Elolvasási idő: 6 perc
Tervezőgrafikus, szerkesztő, családapa, férj, lelkipásztor... Sok területen kell helytállnod. Ha egy mondatban kellene meghatározni magad, mit mondanál: ki tulajdonképpen Sinka Csaba?

Talán ez lehetne az a mondat: egy örök gyűjtögető vagyok, aki mindenhol a szépet, értékeset keresi, és nagyon tudok örülni, ha ilyet találok. Ilyenkor rögtön meg is akarom osztani.

Ezt kicsit jobban kifejtve: grafikusként a szép, igényes dizájnok, arculatok bűvölnek el, családapaként gyerekeim aranyköpései és fejlődésük érzékelhető jelei, férjként feleségem szeretetének megnyilvánulásai, szerkesztőként pedig az, amikor a lap összeáll és izgalmas olvasnivalókat kínál.

Úgy látom, hogy az én proaktív létem nem annyira az új dolgok létrehozásában nyilvánul meg, hanem sokkal inkább a meglévők jobbításában, szebbítésében. Annyi új dolgot hozunk létre, és észre sem vesszük, hogy a régiek még milyen jól használhatók lennének, ha belefektetnénk egy kis energiát a megújításba. A grafikában redizájnnak nevezik ezt, az emberi kapcsolatokban pedig egyszerűen megújulásnak.

Hálás vagyok, hogy Isten megajándékozott négy szép gyermekkel (két lány és két fiú), akiknek a nevelése állandó kihívást jelent, ugyanakkor állandó örömforrás is a szeretetük, humoruk. Jó lenne, ha ők is minél hamarabb megtalálnák, hogy mi számukra az életnek az a területe, amiért képesek akár nagyobb áldozatokat is hozni.

Mesélj a gyerekkorodról és arról, milyen értékeket hozol otthonról, amit továbbviszel!

Édesapám asztalosműhelye fontos színtere volt a gyerekkoromnak. Bár akkoriban leginkább csak nyűgnek éreztem a műhely körüli, gyerekként elvégezhető feladatokat, később már értékelni is tudtam azokat, amiket apám alkotott. Kreativitásának egyértelmű bizonyítéka, hogy az asztalosipari gépeket (a gyalugépeket kivéve) nem megvásárolta, hanem ő maga készítette el. Asztalos soha nem akartam lenni, de a munkabírást, monotóniatűrést itt tanultam meg, aminek mai napig nagy hasznát veszem. 

Még egy fontos adalék a gyerekkoromból: ha összeverődtünk az utcabeli gyerekekkel játszani, legtöbbször én voltam az, aki ötleteket adott, hogy mit is játsszunk. Az unalmat mindig is igyekeztem kerülni, minél hamarabb úrrá akartam lenni rajta.

Hogyan találkoztál Istennel?

Nagyon hálás vagyok a csetényi baptista gyülekezetért, ahová gyerekként is már elvittek szüleim. Az itt kapott alapok segítettek abban, hogy már korán lángra kaphatott bennem a hit. 13 éves voltam, amikor egy gyerektáborban Jézus követése mellett döntöttem. Nem voltam rossz fiú, de megértettem, hogy az üdvösséghez ez nem elég, szükségem van Jézus megváltó szeretetére. Volt egy belső harcom ezután, a hitbeli kétségeimmel küzdöttem, de Isten tudta, hogyan alapozzon meg és hogyan adjon békességet. 

Ami ezután jött, kivételesen kedves időszak volt számomra. Az a pezsgő gyülekezeti élet, ami Háló Gyula lelkipásztorsága idején Csetényben volt, rendkívül sok értékre nyitotta fel a szemem, rengeteg inspirációt adott.

Mikor és miért indult a Szolgatárs? Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ezzel is szolgálni szeretnéd a közösséget?

A Szolgatárs 1992-ben indult lelkipásztori értesítőként. Bár nem voltam ott a kezdeteknél, úgy sejtem, hogy az igény megvolt erre korábban is. Az első példányok úgy néztek ki, mint egy spirálozott főiskolai dolgozat, csak nem az esszét tartalmazta, hanem lelkipásztorok írásait és cikkfordításokat. Az, hogy ebből az értesítőből egy rendszeresen megjelenő lap lett, az első szerkesztő, Lukács Tamás lelkipásztor kitartásán múlt. Én tőle vettem át ezt 2012 őszén. Egyszerűen felhívott és megkérdezte, hogy szerkeszteném-e a lapot ezután. Megtisztelő volt.

Addigra már eljutottam oda, hogy nem jelentett nagy problémát a lap megfelelő formai előkészítése. Így azt kellett mérlegelnem, hogy a szerkesztői feladatokat el tudom-e látni megfelelően. Igent mondtam, bár tudtam, hogy ez egy hosszú tanulási folyamat lesz. Nem állítom, hogy nagyon messzire jutottam ebben azóta, de törekszem rá.

Mindig ünnep, ha elkészül egy új lapszám. Nagyon remélem, hogy nem csak nekem.

Kiknek szól és milyen tartalomra számíthatnak az olvasók? Hol lehet elérni a lapot?

A Szolgatárs címoldalán évtizedekig ez állt: baptista teológiai szakfolyóirat. Ezt később így változtattuk: baptista folyóirat – nem csak lelkipásztoroknak.

Ma már egyszerűen csak ezt írjuk: baptista folyóirat.

Ez a változás az önmeghatározásban jól kifejezi a lap fejlődési irányát. Egyre többekhez akarunk szólni, egyre több érdeklődőt szeretnénk elérni. Az a vágyunk, hogy a megjelenő cikkek, tanulmányok bibliai alapokon nyugvó, az evangélium által kiérlelt és a korunk kihívásaira választ adó írások legyenek. Nagy örömünk, hogy a 2021-es 2. számtól kezdve remélhetőleg minden lapszámban lesznek alapos lektoráláson átesett cikkek is, amelyek tudományos igényességgel nyúlnak egy-egy témához. 

A lap elsősorban online formában érhető el a szolgatars.hu oldalon. Itt nemcsak pdf, hanem epub és mobi fájlként is le lehet tölteni. Ez utóbbiak azt segítik, hogy mobiltelefonokon is jól olvasható formában jelenik meg az adott lapszám. Szóval aki mobilon olvasná a lapot, javaslom, hogy válassza az epub vagy mobi fájlt. A honlapon fel lehet iratkozni e-mail-értesítőre, így aki feliratkozott, nem fog lemaradni róla, ha új lapszám jelenik meg. A közösségi oldalakon is elérhetők vagyunk:

Facebook: https://www.facebook.com/szolgatars

Twitter: https://twitter.com/szolgatars

Isten áldja a további szolgálatodat! Köszönöm a beszélgetést! 

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp