Most induló cikksorozatunkban Kóber Ildikóval, az OM misszió munkatársával beszélgetek. Ildikót Isten elhívta és felkészítette a szolgálatra, hogy Magyarországon képviselje a kiszolgáltatottságban élő emberek ügyét. Megtérése után másfél évet élt és tanult külföldön bibliaiskolában, majd afrikai misszió következett. Egy Thaiföldet megjárt misszionárius előadása a gyermek-szexkereskedelemről mélyen megérintette, üzenete a szívéig hatolt. Ildikó rádöbbent, hogy szinte semmit sem tud a témáról, ezért egyre jobban beleásta magát, hogy megismerje a modern kori rabszolgaság különböző formáit. Felismerte, hogy a magyarok nagy mértékben áldozatai az emberkereskedelemnek, a munkacélú kizsákmányolásnak, a szexrabszolgaságnak. Megértette, hogy az emberek azért válnak áldozattá, mert nem ismerik valódi identitásukat, megtört szívvel, megtört kapcsolatokban, egy megtört társadalomban élnek remény és jövőkép nélkül, kiszolgáltatva csalásoknak, megtévesztéseknek. Az evangélium üzenete, az Úr Jézus Krisztusról szóló örömhír még nem jutott el hozzájuk. Így Ildikó fő feladata a prevenció, felvilágosítás, érzékenyítés, az Istentől kapott méltóság megélésének tanítása, hogy az emberek ne váljanak áldozattá.
Amikor az emberkereskedelem fogalmáról hallunk, gyakran a több száz évvel ezelőtti rabszolga-kereskedelem jut eszünkbe. Vagy tőlünk távol lévő világrészek, szegény országok, amelyekben nőket, gyerekeket, néha egész falvak lakosságát rabolják el és kényszerítik rabszolgamunkára. Ildikó, te hogyan fogalmaznád meg a huszonegyedik század egyik leginkább virágzó bűnözési iparágát?
Ez nehéz feladat, mert az emberkereskedelemről az a tévhit, hogy napjainkban ilyen már nem létezik. Az átlagember legfeljebb úgy képzeli el, hogy egy sötét utcán hazafelé baktató fiatal lányt betuszkolnak egy autóba, aztán elrabolják – de nem erről van szó. Munkám kezdetén szinte mindenhol falakba ütköztem, mert amikor beszélni akartam a témáról, legtöbbször azzal hárítottak el, hogy „minket ez a probléma nem érdekel, nem érint”. Ezért imádságban kértem Istent, hogy adjon egy másik szót, mert az emberkereskedelem kifejezést nem értik az emberek. Az Úr a „méltóság” szót adta. Miért? Mert az emberek Istentől kapott méltóságát tapossa sárba a világ, és azért lesznek áldozatok, mert nem tudják, hogy kicsodák valójában.
A megtévesztés csapdájában
„Miről van szó?”
A megtévesztésről. Amíg az erőszakról szólt, addig könnyebben lehetett harcolni ellene.
Ma azt látjuk, hogy minden a megtévesztésről szól. Még a legkiválóbbakat is megtévesztik, hát még az egyszerűbb embereket! Az áldozatok nagy része olyan emberek csapdájába esik, akiket jól ismer, akikben megbízik. Az emberkereskedelemnek több különböző formája létezik. Az egyszerűség kedvéért most a leginkább nőket érintő prostitúcióról, és a jellemzően férfiakat érintő munkacélú kizsákmányolásról beszéljünk.
Tegyük fel, hogy van egy férfi, aki nem kap munkát Magyarországon, mert aluliskolázott, nincsenek jó kapcsolatai, nincs szakmai végzettsége. Dolgozni szeretne, el akarja tartani a családját. Kap ismerősétől egy jó állásajánlatot, és megtudja, hogy Nyugat-Európában milyen sok pénzt lehet keresni. Nem baj, ha nincs végzettsége, nem baj, ha nem beszéli a nyelvet, nem baj, ha nincs pénze a kiutazáshoz, a munkaközvetítő cég mindenben segít, fizeti a költségeket. Az ajánlat óriási lehetőségnek látszik a teljes reménytelenségben élő ember számára. Mivel minden szalmaszálba kapaszkodik, könnyen becsapható. Aláír egy hivatalosnak látszó szerződést, olyan nyelven, amit nem is ismer. A cég kiutaztatja, elveszi okmányait. Emberünk ekkor szembesül azzal, hogy sem a munka, sem a munkakörülmények, sem a fizetés nem az, amit ígértek. Mindegy, ha már itt van, még mindig több pénzt keres, mint otthon. Elkezd dolgozni, és az első hét vagy hónap végén várja a fizetését – de hiába. Közlik vele, hogy tartozik a kiutazás költségeivel és az első hónap megélhetési költségeivel, ezért nem kap fizetést. „Nem baj, majd a következő hónapban!” – gondolja magában. De akármennyit dolgozik, az adóssága valahogy nem akar csökkenni. Fizetéskor persze valamennyi pénzt mindig kap, de mindig csak annyit, amennyi a legalapvetőbb szükségleteit fedezi. Félretenni és hazautazni már nem tud belőle.
A modern kori rabszolgaság árnyoldalai
Az emberkereskedelem az Isten képmására teremtett embert eldobható árucikké alacsonyítja, és a kereskedelmi folyamat végén az áldozat modern kori rabszolgává válik.
Előfordulhat, hogy egy zsák krumpliért adnak el egy lányt prostituáltnak, mert éppen arra van szüksége a családnak…
Németországban rengeteg a magyar rabszolga. Nagyon fontos kiemelni, hogy az áldozatok nem a németek csapdájába esnek, nem a németek zsákmányolják ki őket, hanem saját honfitársaik, más magyarok. Jól ismerik az áldozatok szükségleteit, és hátrányos helyzetüket használják ki. Munkaközvetítő cégeket alapítanak, és a kelet-európaiak rajtuk keresztül kerülnek kapcsolatba a munkaadó országgal. Tehát az áldozatokat általában nem egy konkrét helyen működő, adott cég vagy munkáltató zsákmányolja ki, hanem a munkaközvetítő. A munkáltató általában korrekt módon kifizeti a bért, a járulékokat, a munkaruhát, a lakhatási hozzájárulást stb. Mégis a juttatások nagy része elakad a munkaközvetítő cégeknél, és a munkás csak a neki járó pénz töredékét kapja meg. Mivel nem beszéli a nyelvet, teljesen kiszolgáltatott helyzetben találja magát.
Emberkereskedelem itthon
Idehaza milyen formában létezik a modern kori rabszolgaság, az emberkereskedelem?
Hazánk az emberkereskedelem szempontjából kibocsátó, tranzit- és célország is egyben. Az alföldi tanyavilágban létezik az úgynevezett csicskáztatás, ami a modern kori rabszolgaság tipikusan magyar formája. Az áldozat többnyire alacsony jövedelemmel rendelkező, egyedülálló ember, nyugdíjas, hajléktalan, aki sehová sem tartozik. Mivel nincs senkije, egy család felajánlja számára, hogy költözzön hozzájuk, és megígérik neki, hogy családtagként befogadják. A magányos ember természetesen él az ajánlattal. Miután odaköltözik, az első néhány napban tényleg rendben történik minden, de később egyre inkább a perifériára szorul. Istállóban, az állatok között kell aludnia, ételként a család maradékát kapja. Ellenben minden munkát el kell végeznie a házban, a ház körül és a gazdaságban.
Van, akit gyárba küldenek dolgozni, elveszik a fizetését, nyugdíját, az összes megtakarított pénzét, vagy hiteleket vesznek fel a nevében.
A bevándorlók és vendégmunkások is veszélyeztetettek lehetnek, ha nem beszélnek sem magyarul, sem angolul. A munkaközvetítő flottacégek gyakran súlyos adósságokba kergetik őket. Például a vietnámi vendégmunkások közül sokan tömegszálláson élnek, nagyon kevés pénzért, reggeltől estig dolgoznak annak reményében, hogy a fizetésüket hazaküldhetik szeretteik támogatására.
A nők helyzete és a prostitúció
Beszéljünk kicsit a nők helyzetéről!
A nők szintén lehetnek munkacélú kizsákmányolás áldozatai, például háztartási rabszolgák, ha házvezetőnői állásra jelentkeznek egy nyugat-európai országba. Nagyon sok kelet-európai nő válik így áldozattá. A négy fal közti munka különösen veszélyes, mert azt senki sem látja, hogy ott mi történik valójában. A mezőgazdasági munkásokat vagy az építőiparban dolgozókat könnyebben ellenőrzik a hatóságok, de a magánlakásokban dolgozókat már nem. A háztartási rabszolgákat reggeltől estig dolgoztathatják, megalázhatják, rosszabb esetben a szexuális munka is elvárás lehet.
Korábban említetted, hogy a nők legtöbbje a prostitúció áldozatává válik. Kérlek, beszélj erről részletesebben!
A prostitúciónak több rétege van. Egyesek saját elhatározásból, saját döntés alapján választják a pénzkeresetnek ezt a formáját. Őket a társadalom elítéli, megveti, hiszen nem érti vagy nem akarja megérteni, hogy ezek a nők maguk is áldozatok, bár látszólag szabadon döntöttek. Többségük a múltja áldozata, mert kora gyermekkorában szexuálisan molesztálták férfi családtagjai. Ők már hozzászoktak ahhoz, hogy a testüket kívülről nézzék, mint egy tőlük független dolgot. Mások gazdasági helyzetük áldozatai, általában aluliskolázottak, képzetlenek, kisebbséghez tartozók, esetleg még valamilyen fogyatékkal is élnek; illetve gyermekotthonokban vagy diszfunkcionális családokban nevelkedtek.
Látszólag önként választják útjukat, valójában kényszerpályán mozognak. Azt látják, hogy a saját környezetükben is nagyon sokan ebből élnek.
Egy idő után eldöntik, hogy ők is kimennek külföldre (pl. Németországba) ilyen módon pénzt keresni. Az Európa bordélyházaként emlegetett Németország divatos célország számukra, mert ott legális és virágzó a prostitúció. A kikötővárosokban egész magyar negyedek léteznek, például Hamburgban, Bremerhavenben. Itt kell megemlíteni Munk Veronika Kéjutca – magyar szex euróért című könyvét, amellyel az Index újságírója olyan ajtókat nyitott ki, amelyek a külvilág előtt eddig zárva voltak. A szerző szexmunkásokkal, futtatókkal, bordélytulajdonosokkal történt beszélgetései alapján részletesen, de az okokat, mélyebb összefüggéseket nem keresve ábrázolja ezt a világot. Egy, néha ugyan veszélyekkel járó, de jól fizető megélhetésként, szexmunkaként ír a prostitúcióról, amelyre egy egész iparág épült. A leányokat és asszonyokat szervezett buszjáratokkal hozzák-viszik a célország és Magyarország között. Három hét külföldi munka után három hétre hazajönnek, utána ismét mehetnek vissza a következő turnusokkal.
A „loverboy” jelenség
Aztán vannak olyan nők, akik megtévesztés áldozataivá válnak, mint például a loverboy-ok* áldozatai.
Kik azok a loverboy-ok?
A kifejezésnek sajnos még nincs magyar megfelelője. Valaki egyszer így fordította: „csali fiúk”. Tulajdonképpen olyan jóképű fiatal férfiak, akik szerelmet hazudva – személyesen vagy most már egyre inkább az interneten – fiatal lányokra „vadásznak”. A loverboy módszert használók lényegében magukba bolondítják a nőket. Amikor a kiszemelt áldozat teljesen beleszerelmesedik a loverboy-ba, attól fogva az szinte mindent megtehet vele. Maga a módszer tehát egy folyamat: a „csali fiú” elnyeri a fiatal lány bizalmát, teljesen elidegeníti őt a családjától és a barátaitól. Az addig jól tanuló lány hazudozni kezd, jegyei leromlanak, a környezetében eltávolodik mindenkitől. A férfi „szeretete” leuraló, birtokló jellegű. Először arra kéri a leányt, hogy feküdjenek le, azután elindul egy jellegzetes színjáték. A fiú titokzatos módon előadja, hogy mekkora nagy „bajban” van.
A leány természetesen azonnal segíteni szeretne, de a srác elutasítja, mondván, hogy úgysem tud rajta segíteni.
Ugyanezt a párbeszédet többször megismétlik, míg végül a fiú nagy nehezen kiböki, hogy rengeteg pénzzel tartozik valakinek. Előadja, hogy nagyon megverhetik, sőt még meg is ölhetik, ha nem adja meg a tartozását. A leány nagyon segíteni akar, de nem tudja, hogyan. Ekkor elhangzik az ötlet: „Feküdj le az egyik barátommal!” Természetesen a leány nagyon felháborodik, mert nem érti, miért kér tőle ilyet a „szerelme”. A fiú részéről beindul az érzelmi zsarolás: „Csak ennyire szeretsz? Még ezt sem teszed meg értem?” – és végül a leány beadja a derekát. Utána nagyon mocskosnak érzi magát, de a lejtőn már nincs megállás. Jön a következő barát, meg a következő, meg az utána következő. A loverboy közben folyton hazugságokkal hitegeti a leányt: „Azért csinálod, hogy elég pénzünk legyen, a közös jövőnkért, hogy elmenjünk innen…” Egy idő után odáig jutnak, hogy a férfi egy másik országrészbe vagy külföldre viszi a leányt, ahol ugyanúgy folytatódik a történet. A leány pedig nem tud szabadulni a megtévesztés csapdájából. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a loverboy-ok idehaza is szedik az áldozataikat!
Kik a legveszélyeztetettebbek?
A nagyon önbizalomhiányos lányok, akiket könnyen be lehet csapni. Egy olyan leány, aki még soha az életben nem hallotta, hogy ő szép, különleges és értékes, és hirtelen megjelenik az életében egy jóképű, nagymenő srác, tele pénzzel (honnan van a pénze, azt nem tudni). Márkás cuccai vannak, meg szép autója stb. A leány, aki súlyos önértékelési zavarokkal küzd, kis szürke verébnek látja magát, egyszer csak magasba emelkedhet, végre érezheti, hogy ő valaki. Olyan fiúja lett, mint egyik barátnőjének sem! Az ilyen helyzetben élő leányok sajnos könnyen megvezethetők, a loverboy-ok pedig pontosan arra játszanak rá, amire szüksége van. Apára? Idősebb fiútestvérre? Azt a szerepet adják elő, amelyik a leány szükségleteit betölti, amit nem kap meg a családjától vagy a környezetétől. Egy idő után a „csali fiú” persze szintet lép. Nem elég a forint, neki euro kell. Felveti, hogy költözzenek külföldre (pl. Amszterdamba). Senki sem ismeri őket, mindent hátrahagyva ott igazán új életet kezdhetnének. Az sem baj, ha a leány nem beszéli az adott nyelvet, mivel a srác egyik haverja jó munkát ajánlott: egy bárban kellene mosogatni. Így külföldre költöznek, de természetesen Amszterdamban nem mosogatókat keresnek…
A legszörnyűbb helyzet az, amikor a félrevezetett leány ráeszmél arra, hogy a fiú csak kihasználta őt.
Mert a loverboy elvégezte a munkáját: lepasszolta a nőt a megbízójának, felvette az érte járó pénzt, és lelépett. A leányban csak későn tudatosul, hogy csapdába került, ráadásul külföldön. Elvették az okmányait, telefonját, nem beszéli a nyelvet, nem tud segítséget kérni, nem menekülhet el. Ráadásul olyasmit kell csinálnia, amit sohasem akart. Mégsem ez a legnagyobb problémája, hanem az, hogy a fiú, akit ő olyan nagyon szeretett, becsapta…
A felvilágosítás ereje
Miért fontos erről beszélni?
Mert nagyon releváns a kérdés, és szükséges az edukáció. A fiatal lányok nem hiszik el, hogy bajba kerülhetnek. De ha tájékoztatást kapnak a veszélyekről, és esetleg belekerülnek egy ilyen helyzetbe, akkor a hallottak azonnal bevillanhatnak nekik. Esélyük lesz felismerni a szituációt, eszükbe juthat, mit kell ilyenkor tenniük. Ha nincsenek előzetes ismereteik, akkor az esetek többségében szinte lebénulnak. Nem tudnak józanul gondolkodni, nem látják az igazi veszélyt, mert sokkot kapnak attól, hogy a szeretett férfi, akiért mindent megtettek, becsapta őket. Még a szökéshez sincs erejük.
Érintett középkorú és idős nők
Ismereteim szerint sok középkorú és idős nő is érintett. Igaz ez?
Igen. Nyaranta Bécsbe járok, úgynevezett „stúdió”-kat látogatok. A „stúdió” a bordélyháznak egy formája és árnyaltabb kifejezése, ahol sok magyar nő dolgozik. Legnagyobb megdöbbenésemre korombéli nőkkel, nyugdíjasokkal is találkozom. Ők itthon azt mondják, hogy idősgondozással foglalkoznak Ausztriában, ugyanakkor bécsi stúdiókban, testük áruba bocsátásával keresik a pénzt. Kérdeztem a kollégáktól, hogy kinek kellenek ezek a „régebb óta fiatal” nők. Megdöbbenten hallottam, hogy fiatal fiúknak. Megosztok egy ehhez kapcsolódó bizonyságot is. Két éve megismertem egy akkor hetvenegy éves hölgyet, aki húsz év bécsi munka után ment nyugdíjba ebből az életből, és hazaköltözött Budapestre. A kollégák megkértek, hogy nézzek rá egy kicsit, néha látogassam meg. A hölgy mély depressziótól szenvedett, képtelen volt visszailleszkedni a társadalomba. A bioritmusa sem akart átállni, hiszen ő eddig éjszaka dolgozott, a vörös fényben, nappal pedig többnyire aludt. Amikor először meglátogattam, egy lesötétített ablakú, fénytelen lakásban élt, semmi nem érdekelte, ki sem lépett a házból. Borzasztó volt még látni is! Amikor eljött a karácsony, szerettem volna meglátogatni, egy kis ajándékot is készítettem a részére. Felhívtam, de nem vette fel a telefont. Nagy nehezen bejutottam a tízemeletes házba, ahol lakik. Benéztem a levélszekrény keskeny résén keresztül a sötét és csendes lakásba. Semmi mozgás. Már azt hittem, hogy öngyilkos lett. Épp a rendőrséget akartam telefonon hívni, amikor váratlanul életjelet adott. Egyszerűen nem akart látni senkit. Még engem sem, aki egyetlen emberként rendszeres kapcsolatban állt vele. Nem adtam fel, újra és újra megkerestem és elmondtam neki a bibliai üzenetet Isten szeretetéről. Vittem Mai Ige kiadványokat, amelyeket első alkalommal az áruházi szórólapokkal együtt kidobott.
Tavaly karácsonykor átadta az életét az Úr Jézusnak, és ettől teljesen megváltozott.
Kinyitotta a lakás ablakait, ahová dőlt be a friss levegő és a napfény. Naponta tornázik, sétál és emberek közé jár. Folyamatosan üzeneteket ír arról, hogy milyen boldog, és mennyire hálás azért, hogy így átalakult az élete. Többször eljött velem gyülekezetbe is, ahol folytak a könnyei a dicsőítés alatt. Életében először érezte, hogy valóban, feltétel nélkül szeretik őt. Idegen emberek szeretettel és elfogadással fordultak felé, mindez hihetetlenül jólesett neki. Az ő története is bizonyítja, hogy van remény a változásra.
Folyt. köv.
*
