A váci baptista ifi imaszolgálata a világmisszióért

Elolvasási idő: 9 perc
Elolvasási idő: 9 perc
Hogyan kapcsolódhat be egy magyar ifjúsági közösség a világmisszióba? – Interjú Gáspár Botond ifjúsági lelkipásztorral

Kedves Botond, kérlek, mutasd be az ifitek imaszolgálatát!

Kaptunk egy olyan indíttatást, hogy kitegyünk az ifivel egy világtérképet, és elkezdjünk imádkozni különböző országokért. Ebben nagyon inspirált az Operation World szervezet imanaptára, ami több mint húsz éve jelenik meg. Térképekkel, gazdasági, politikai információkkal, közeli és távoli országok aktuális kérdéseiről, ott megjelenő problémákról, naponkénti imatémákkal a lélekkel és értelemmel való könyörgéshez.

Nagyon jó ebben az, hogy konkrét imatémák vannak a különböző országokkal kapcsolatban.

Például most éppen Grúziát nézem, itt nagyon elterjedtek a Jehova Tanúi és hasonló szekták tartalmai, miután a szovjet hatalom bukása után az emberek nyitottak lettek a vallások felé. Vagy más országokban például jelen van a varázslás, vannak diktatúrák, keresztényüldözés. Ezekre egészen érzékennyé lettem. Kerestem a helyemet, hogy Isten hol szeretne használni. Ezt a naptárat egy ausztrál misszionáriustól kaptam, aki ellátott egyéb irodalmakkal is. Nagyon megkedveltem, mert így sok országot megismerhettem ilyen lelki módon is.

Az ifiben azért kezdtük ezt el csinálni, mert voltak ugyan áhítatok, de szükség volt ezeket új tartalommal megtölteni. Az országokért való imádságsorozat sok emberben nyitottságra talált! Sokan megszomorodtak, meghatódtak, érintést kaptak. A legutóbbi ifin például Mianmarért imádkoztunk, majd hallottunk egy hírt, hogy ezer buddhista szerzetes tért meg ott. Ezért együtt ujjongtunk, és nagy öröm volt látnunk, hogy ilyen van! Ez az ifiseket is érzékenyebbé tette. Másfelől ez munkálja bennünk a kitartást, az állhatatosságot hétről hétre. Kicsi dolognak érezzük ezt a kezdeményezést, de szeretnénk így is beállni az ottani testvéreink mögé ezzel a szolgálattal.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen alkalmat?

Minden alkalommal, még ha csak egy filmezés van, vagy akár szilveszterkor is, nem szokásként, hanem szívből szeretnénk részt venni ebben a szolgálatban. Van egy térképünk, és mindig van valaki, aki választ egy országot, és felkészül az ottani aktuális helyzetből, imatémákból: merényletek, keresztény ünnepekkor üldözött keresztényekért imádkozunk, akik ilyenkor sokan válnak mártírokká…

De van, aki azért választotta például Olaszországot, mert ott volt nemrég nyaralni, és miután ebből a szempontból is megismerte jobban az országot, olyan dolgok derültek ki számára, amiket nem is gondolt volna! Ezután van, hogy kettesével összefordulva, vagy közösen, hangosan imádkozunk. Végül aki imádkozott, betehet egy kis rajzszöget a térképbe, jelölve, hogy azért az országért imádkoztunk már.

De volt olyan is, hogy pénteken nem tartottunk ifit, hanem vasárnap a gyülekezet imaóráján a gyülekezetnek is bemutattuk ezt a szolgálatot, és a gyülekezettel együtt imádkoztunk, mert tovább akartuk vinni, amit elkezdtünk.

Mianmart már említetted, mondanál még pár országot, amelyekért imádkoztatok?

Rápillantok a térképünkre: örültem, hogy volt, aki belülről indíttatva kérte, hogy imádkozzunk Magyarországért, de imádkoztunk Portugáliáért, Franciaországért, Türkmenisztánért, Iránért, Pakisztánért, Izraelért, Indiáért, a Fülöp-szigetekért, Kínáért, Afganisztánért, Egyiptomért, Szudánért, Szomáliáért…

Az Open Doors ötvenes listáját szoktuk figyelni, azokról az országokról, ahol a legsúlyosabb a keresztényüldözés.

Emellett, aki készül az adott országból, az Operation World honlapján tájékozódik az ország helyzetéről: a naptárban nem minden ország van benne.

Vannak olyan országok is, amelyekért még nem imádkoztunk, de majd szeretnénk. Ezt úgy szeretnénk majd autentikussá tenni, hogy ha például egy amerikai jön hozzánk, vagy egy tuniszi vagy madagaszkári ember, akkor az ő országáért akkor imádkozunk, amikor ő jön hozzánk: van egy-két ilyen lehetőségünk, amit így szeretnénk kihasználni, így is személyesebbé tenni ezt a szolgálatot.

Hogyan fogadták a fiatalok ezt az ötletet? Olyan országokat is felsoroltál, amelyek tőlünk nagyon távol esnek, talán kevésbé ismertek előttünk itt Magyarországon. Idegen kultúrák, akár sok munkát is igényelhet egy fiataltól, hogy utánanézzen egy ilyen helynek! Ez egy kihívás lehet – ezt hogyan élik meg a fiatalok?

Volt, aki izgult, de jó volt látni, hogy többen meghatódtak a készülés során. Megszomorodtak az ottani helyzet láttán, volt, akiben hála ébredt azért, hogy ilyen körülmények között élhet, nem kell például önkényes katonai rezsimek fenyegetésétől félnie…

Másrészt, ez ugyan nem egy tipikus bibliai vezérfonal, de az ismeretterjesztés is fontos szempontunk: rá fogunk tudni mutatni a térképen, hogy például hol van Burma vagy Guam! Azt gondolom, hogy ennek is van helye az ifin.

Szeretnénk, hogy ezáltal a fiatalok nyitottá váljanak akár a külmisszióra is.

Volt olyan, hogy az online időszak alatt kicsit megállt ez a folyamat, de amikor volt az M28 (Magyar Baptista Külmisszió) szemináriuma a váci konferencián, akkor nagyon erőteljesen újraindult bennünk ez a vágy, és újra ráálltunk az imádkozásra. Jó volt látni, hogy a fiatalok milyen jól felkészülnek, milyen természetesen mondják el, nem kell unszolni őket.

Említetted, hogy a gyülekezetet is bevontátok. A gyülekezet, a szülők hogyan reagáltak erre a kezdeményezésre?

Nagyon meglepő volt. Amikor tartottuk a konferenciát, külön ifi nem volt, és a vasárnapi imaórát arra szántuk, hogy Szomáliáért imádkoztunk. Sokan nem hallottak erről az országról, megdöbbentek, hogy milyen állapotok uralkodnak ott. Meglepő, szokatlan volt. Elmondtuk, hogy egy ilyen sorozatban vagyunk, imádkozunk országokért, és nem szeretnénk ezt megszakítani, és hogy fontos és jó imádkozni olyan országokért, mint Szomália, ahol sokan vannak, akik el akarják lehetetleníteni a keresztények életét.

Milyen áldásait, gyümölcseit látod ennek a szolgálatnak?

Volt olyan ország, amiért imádkoztunk, majd hallottunk áttörésekről, amelyek ott történtek: például egy helyen, ahol üldözték a keresztényeket, egy ismert ember, egy Guinness-rekorder bemerítkezett! Örültünk ennek! Vagy hallottuk, hogy misszionáriusok el tudtak indítani gyülekezetplántálásokat például Pakisztánban. Fontos az is, hogy nemcsak robbantásokról, tragédiákról hallunk, hanem az ilyen nagy eseményekről is!

Szoktunk imádkozni olyan magyarokért is, akik kimennek szolgálni, és tudósítunk arról, hogy mi történik velük: meglátjuk, hogy célba ért egy adomány

– ez arra is tanítja őket, hogy ne csak imádkozva, hanem más módon is legyenek készek szolgálni.

Lehet, hogy olyan is lesz, aki közülünk megy oda szolgálni, ha Isten arra indítja!

Lelkipásztorként, ifivezetőként miért tartod fontosnak, hogy az ifi részt vegyen egy ilyen szolgálatban? Miért ajánlanád másoknak is, hogy kapcsolódjanak be a külmisszióba akár ilyen módon?

A közös teherhordozás fontos – ez a legalapvetőbb módja szerintem annak, hogy kivegyük a részünket a külmisszióból. Persze helyes és nagyon fontos az, hogy a közvetlen környezetünk felé missziózzunk elsősorban, de ettől függetlenül ezek az ApCsel-i koncentrikus körök léteznek!

Engem megérintett, amikor azt hallottam, hogy egy misszionárius-világtalálkozón ugandaiak számoltak be arról, hogy imádkoztak Magyarországért!

Kiderül, hogy ott is tudnak rólunk, hogy hol vagyunk, mi történik velünk, és imádkoznak is értünk!

Másrészt nagyon elszomorít a keresztényüldözés helyzete. Az utóbbi években úgy alakult, hogy jobban követtem ezeket a híreket, akár az M28-on keresztül – a sajtó ritkán közli ezeket a támadásokat, sok helyen annyira természetes ez. Sajnálom az ottani helyzetet, nem tudok odamenni tüzet oltani, se építkezni, vagyonokat szétosztani sem áll módomban… De így, ebben a teherhordozásban, ahogy könyörgünk a változásért, az országok vezetőiért, a reménységünk az, hogy megtérjen a miniszterelnök vagy a katona, aki kirobbantotta a puccsot. Hogy a muszlimok és a keresztények tudjanak békességben együtt élni.

Együttérzők vagyunk azokkal, akik jogfosztást szenvednek el a hitük miatt, például egyszer hallottuk, hogy egy országban a mentőt egy várandós asszonyhoz hívták, de amikor kiderült, hogy keresztény, visszafordultak. Az a vágyunk, hogy ilyenek ne történhessenek meg! Elszomorít, sőt sokszor feldühít, ha ilyeneket hallok, de ez nem gyűlöletet ébreszt bennem, hanem arra indít, hogy változásért könyörögjünk, amit Isten tud kimunkálni!

Van-e további külmissziós tervetek, látásotok, ami erre a szolgálatra épül?

Szeretném, ha egy ifitáborunkat Kárpátalján tarthatnánk, hogy megismerjük az ott élőket, magyarokat, ukránokat is.

Hogy ne csak fogyasztói, hanem cselekvői is legyünk az igének.

A vágyam az, hogy Isten belülről munkálja ki bennük a nyitottságot és érzékenységet a misszióra, akár itthon, akár külföldön. Az a célunk, hogy ilyen szempontból is képezzük a fiataljainkat, hogy valóban lehessen minden baptista egy misszionárius.

Köszönjük, hogy vállaltad ezt a beszélgetést, és bemutattad ezt az izgalmas és hasznos szolgálatot, amit az ifivel végeztek. Isten áldja meg ezt a szolgálatotokat továbbra is!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp