Francois, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Francois Boudreau vagyok. Feleségemmel, Claudiával, aki német származású, 34 éve vagyunk házasok. Öt gyermekünk van, közülük már csak a legkisebb van otthon. Kanadában élünk, de minden évben néhány hónapot Magyarországon töltünk. Az eredeti szakmám bűvész, majd lelkipásztor lettem. Öt éve döntöttem el, hogy evangélistaként fogok szolgálni, mert így több lehetőségem van különböző gyülekezetekbe eljutni. A szolgálatomban kreatív módon, a bűvészkedéssel, időnként a pantomimezéssel és zsonglőrködéssel mutatom be az evangéliumot.
A bűvészkedés nagyon izgalmas dolog. Miért lettél bűvész? Hol tanultad a szakmát?
Főiskolás koromban kezdett komolyan érdekelni ez a világ. Beiratkoztam egy tanfolyamra, ahol különböző cirkuszművészeket képeztek (bűvészkedést, pantomimezést, zsonglőrködést tanultam). Összebarátkoztam egy bűvésszel, akitől sokat tanultam, egy évig együtt is dolgoztunk, volt egy közös műsorunk. Aztán önállósodtam, egy évig saját műsorral léptem fel, de amikor megtértem, egy időre abbahagytam a szakmát.
Hogyan tértél meg? Miért hagytad abba a bűvészkedést?
A megtérésem története egyszerű. Találkoztam hívőkkel, akik beszéltek nekem Jézusról és az üdvösségről, a halál utáni életről. Megértettem mindezt, és elfogadtam Jézust megváltómnak. Kettő oka volt annak, hogy abbahagytam a bűvészkedést. Az első, hogy a bűvészkedés volt az istenem, egyfajta bálvány: mindennap azzal foglalkoztam, éjjel-nappal. Nagy terveim voltak, és a szívemben nagy helyet foglalt el. Éreztem, hogy ez nem helyes, és nem akartam így folytatni az életemet.
A második ok az volt, hogy bűvészként éjszakai klubokban dolgoztam. Azoknak különleges világuk van: alkohol, kábítószer, bulik. Kérdeztem az Urat, hogy szabad-e ott maradnom, dolgoznom ilyen körülmények között. Emlékszem, a lakásomban sírva imádkoztam. Először azt gondoltam, hogy lehetséges, ha a műsorom végén valamilyen módon röviden beszélek Istenről, de éreztem, hogy az Úr a szívemhez szól: „Nem akarom, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozz most.”
Nehéz döntés volt?
Persze. Ez volt a szakmám, ebből éltem. Nagyon jól kerestem (39 évvel ezelőtt egy óra munkával többet kerestem, mint más egy hét alatt). Nem volt más tervem, nem volt más képzettségem. Amikor bűvészkedni kezdtem, nem mentem tovább egyetemre, nem értettem semmi máshoz. Mindent a bűvészkedésbe fektettem. A döntésem után takarítást és egyéb fizikai munkákat vállaltam. Közben folyamatosan tanulmányoztam a Bibliát, és úgy döntöttem, bibliaiskolába megyek.
Megtérésemtől nagyon aktív akartam lenni Isten munkájában.
Egy éven belül elkezdtem prédikálni, evangelizálni, több különböző csoporttal dolgoztam. Nem gondoltam, hogy főállásban fogom Istent szolgálni, csak tettem a dolgom. Aztán a gyülekezetekben, ahol szolgáltam, néhányan felismerték, hogy ajándékom van a pásztorlásra. Bátorítottak – konkrét vezetést kaptam. A fejemben sokáig nem volt világos, hogyan lehet bűvészmutatványokat csinálni és ugyanakkor Istenről is beszélni. Egyszer aztán találkoztam hívő bűvészekkel, akik bemutatták nekem, ők hogy csinálják. Apránként és lassan újra használni kezdtem én is a trükköket, mostanra több műsorom van, ami az evangélium üzenetéről szól.
Beszélj egy kicsit a keresztény bűvészekről, kérlek!
Először olyan keresztény emberekkel találkoztam, akik nem voltak bűvészek, de különböző trükköket használtak az evangélium szemléltetésére. Ez már egyfajta bátorítás volt számomra. Aztán kaptam egy könyvet, ami kifejezetten azzal a céllal íródott, hogy miként lehet a Biblia üzenetét bűvésztrükkök segítségével megosztani. A könyv végén rengeteg igevers van felsorolva. Ha például a feltámadásról akarsz tanítani, ahhoz milyen igeversek és milyen trükkök illenek. Nagyon megörültem ennek a könyvnek. Azt is megtudtam, hogy létezik egy társaság, a Fellowship of Christian Magicians (Keresztény Bűvészek Közössége), amelynek én is tagja lettem. Több mint ötszázan vagyunk tagok, évente egy nagy konferencián találkozunk.
Miként fogadják az emberek, hogy evangélistaként bűvészkedsz?
A legtöbben nagyon jól. Azok, akik ismernek, és tudják, mit csinálok, örülnek és szívesen hívnak. Nagyra értékelik, hogy kreatív módon beszélek Istenről, és akár négyszáz gyerek figyelmét is le tudom kötni egy órára. Az az imádságom, hogy a gyerekek vagy a fiatalok mindig megértsék az Istenről szóló üzenetet, amit közvetítek.
Azért vannak olyanok is, akik az illúzió vagy a mágia miatt elutasítják, amit képviselsz. Szerintük mindez nem egyeztethető össze a hittel.
Igen. Ennek az oka a tudatlanság. Emlékszem, amikor David Copperfield Magyarországon járt, akkor egy országos ima-összejövetelt szervezett egy közösség annak érdekében, hogy a gonosz szellemek munkáját lerontsák. Démonok ellen imádkoztak, de egy démon sem volt. Az igazság az, hogy semmiféle gonosz szellemiség nincs jelen a bűvészetben, csak trükkök. A démonok nem a megtanult trükkökben laknak, ők nem ezzel foglalkoznak.
Az okkultizmus és a bűvészkedés két különböző dolog, nincs közük egymáshoz.
Hadd magyarázzam meg! Egyszer, amikor még nem voltam hívő, a következő történt Quebecben. Egy éjszakai klubban üldögéltem, amikor észrevettem két afrikai fiút. Gondoltam, odamegyek hozzájuk, és mutatok nekik pár kártyatrükköt (éppen volt a zsebemben egy pakli kártya). Franciául mondtam nekik, hogy bűvész vagyok, ami egyben varázslót is jelent (magician). Ők nagyon megörültek, mert úgy értették, hogy varázsló vagyok, és varázsolni fogok nekik valamit. Én mit sem sejtve elővettem a kártyát, és mutattam nekik pár trükköt. Ők erre nagyon mérgesek lettek. Felháborodva kérdezték, hogy mit csinálok?! Ne trükközzek itt nekik a kártyákkal, hanem varázsoljak! – követelték tőlem dühösen. Az indulatukat látva jobbnak láttam megfogni a sörömet, és átülni egy másik asztalhoz. Ők, akik az afrikai mágiának a kultúrájából jöttek, és ismerték a varázslást, egyértelműen tudták, hogy amit én csinálok, az nem az. Ők azt várták, hogy valóban varázsoljak nekik.
Nagyon fontos dologra világítasz rá ezzel a történettel.
Igen. Azoknak a hívőknek, akiknek a bűvészkedés problémát jelent, nincs valós tapasztalatuk a varázslással, mint például az afrikaiaknak. A bűvészvilágot sem ismerik, és a tudatlanságukból fakad a konfliktus. Az emberek az ismeretlen dolgoktól félnek. De nekünk nem szabad félnünk.
Persze hívőként távol kell maradnunk az okkult dolgoktól, nem szabad a jósnőhöz menni, de ismernünk kell valamennyire annak a világnak a kultúráját. Mert rengeteg a hazugság.
A jósnők legtöbbje egyszerűen becsapja az embereket. Nem a szellemvilággal vannak kapcsolatban, hanem a gyanútlan vendégektől ellesett, ellopott információk alapján dolgoznak. A bűvészkedés nem az ördögtől van. Vannak olyanok, akiknek mindezt el tudom magyarázni a Biblia alapján, de azok, akikben nincs nyitottság megismerni az igazságot, nem hívnak a gyülekezetükbe. Ez rendben is van − nem muszáj nekem mindenhová mennem.
A nagy sikerű Szemfényvesztők című filmek is egyfajta képet adnak a bűvészkedésről.
Ó, igen, de az a fajta bűvészkedés, amit a film bemutat, nem létezik. Az egy mese, egy kitalált hollywoodi történet. A filmben bemutatott trükkök legtöbbje vizuális effektus, nem bűvésztrükk, azokat lehetetlenség megcsinálni.
Valóban, a filmben szuper látványos, modern dolgok vannak. Érzed-e azt, hogy a repertoárodat fejleszteni kell amiatt, mert a közönség ilyesmit vár el tőled is?
Nem, de fejleszteni a repertoáromat mindig kell, mert nem akarom kétszer ugyanazt a bűvészmutatványt bemutatni. Képzeld el, amikor egy gyermektáborban egy héten keresztül kétszer lépek fel ugyanazok előtt a gyerekek előtt, és mondjuk évente megrendezésre kerül a tábor, ahová a gyerekek visszajárnak. Nem ismételhetem magamat. Egyébként egy jó trükk, az mindig jó trükk. Legyen az több száz vagy akár ezeréves is.
Akkor folyamatosan tanulsz, ha jól értem.
Igen, folyamatosan tanulok.
Mennyit gyakorolsz?
Attól függ. Ha rendszeresen előadásom van, akkor nem sokat kell gyakorolnom. Van, amikor csak a zsonglőrködést gyakorlom napi két órát. Amikor viszont új trükköt tanulok, ahhoz sok gyakorlás kell. Főállású bűvészként 10-12 órát is gyakoroltam naponta. Most hetente több órát gyakorlok.
Hogy kerültél kapcsolatba Magyarországgal?
Van egy barátom, aki a nyolcvanas évek vége felé szolgált Lengyelországban. Ő mesélte nekem, hogy nagyon nyitottak az emberek Kelet-Európában. Hívott, hogy csatlakozzam hozzá, de akkor nem tettem. 1990-ben végül is csatlakoztam egy missziós csoporthoz, akikkel eljutottam Magyarországra, Ausztriába, Szlovákiába, Csehországba és Romániába. Egy nagy busszal jártuk a városokat, én bűvészkedtem és prédikáltam. Valóban nagy nyitottsággal fogadtak az emberek, kíváncsian figyeltek. A Szentlélek munkálkodott, és nagyon sokan megtértek. Mi Nyugaton azért imádkoztunk, hogy legyen szabadság Kelet-Európában, és Isten megadta azt. Ekkor már nem volt semmi okom arra, hogy otthon maradjak. Ez után az út után még kétszer visszajöttem, egyszer a feleségemmel együtt. Akkor döntöttünk el, hogy ideköltözünk.
Mikor költöztetek ide?
Először 1991-ben, akkor Budapestre érkeztünk, ahol tíz évig éltünk. A gyermekeink közül négy ott született. Aztán visszatértünk Kanadába, majd három év után újabb öt évre visszajöttünk Magyarországra. Akkor a pécsi baptista gyülekezet meghívását elfogadva missziói lelkészként szolgáltam három évig.
Most pedig a Fiatalok Krisztusért misszióval együttműködve dolgozol.
Miután hazaköltöztünk Magyarországról, hét évig voltam lelkész Montreal mellett. Amikor felhagytam a lelkipásztori szolgálattal, úgy éreztük a feleségemmel, hogy evangelizációval kell foglalkoznunk, csak azt nem tudtuk, hogy milyen formában. Fontos volt számomra, hogy tartozzam valahová, ne egy magányos evangélista legyek. Egy ismerős által vettem fel a kapcsolatot a Fiatalok Krisztusért misszióval (Youth for Christ). Magyarországon kívül természetesen Kanadán belül is szolgálok, de felléptem már Franciaországban és Erdélyben is. A Covid-járvány után szerettem volna Ukrajnába menni egy háromhetes szolgálatra, de most sajnos a háború miatt ez meghiúsult. Remélem, hogy majd lesz lehetőségem a jövőben oda is elmenni.
Szívesen vállalsz szolgálatokat gyülekezetekben, iskolákban, különböző keresztény rendezvényeken. Hogy lehet téged elérni?
A legegyszerűbb e-mailen keresztül, amit magyarul is írhatnak.
A címem: francois.boudreau@jslmontreal.org
A Facebook-oldalam: https://www.facebook.com/illusionniste.evangeliste
A YouTube-csatornám pedig: https://www.youtube.com/channel/UCR8JsSkodcwb4XQFyIfJqhA
Kedves Francois, köszönöm szépen a beszélgetést! Isten gazdag áldását kívánom életedre és szolgálatodra!