„Csak légy igen bátor és erős!”

Elolvasási idő: 9 perc
Elolvasási idő: 9 perc
Erősnek és bátornak lenni nem minden helyzetben könnyű. Mégis van erre felszólításunk Istentől.

„Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1,6–9)

A bűneset óta az aggodalom és a félelem része az életünknek. Istenünk jól tudja ezt, és azt is, hogy mennyire szükségünk van biztatásra. Mikor az Úr Jézus itt járt a földön, nemcsak látta, hanem a Gecsemáné-kertben meg is tapasztalta a félelem hatalmát. Hálás vagyok az ő megértéséért, szeretetéért és biztatásáért, melyet a Bibliából üzen nekünk. Ezeknek a bátorításoknak céljuk van az életünkben. Azon túl, hogy vigaszt és erőt adnak, segítenek abban, hogy a bennünk lévő élő reménység Krisztusról tegyen bizonyságot, és így áldás lehessen mások életében is.

Az elmúlt években sokat gondolkoztam azon, hogy mit kíván tőlem az Úr, amikor igéjéből újra és újra, itt és ott megszólít: „Légy erős és bátor!”

A bátorságról gyakran valami hőstett jut eszünkbe, amikor valaki habozás nélkül cselekszik annak érdekében, hogy megmentsen egy másik életet. Azt hiszem, Dugovics Titusz bátor ember volt, amikor Nándorfehérváron a zászlóval együtt magával rántotta a törököt. Aztán eszembe jut egy gyerekkori ismerősöm, akit életmentő érdeméremmel tüntettek ki az után, hogy a fűzfői öbölben kimentett a jeges vízből egy embert, aki alatt beszakadt a Balaton jege.

Mindennapjaink nem ilyen élethelyzetekről szólnak. Mégis, gyakran bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy a bennünk lévő reménység megmaradjon.

Bátorság kell ahhoz, hogy nehéz helyzetben folyamatosan ki tudjunk tartani. Amikor mindennap, minden órában ugyanabban a nehéz próbában kell megállni. Ezt sokan a házasságukban élik meg: sokan élnek felemás igában, másoknak alkoholista a társuk, némelyeknek súlyosan beteg párjukat kell ápolniuk. Vannak családok, ahol a gyermek súlyosan beteg. Az ilyen élethelyzetek sokáig égő bátorságot, bátorszívűséget igényelnek, ahol a szeretetnek és a reménynek mindennap jelen kell lennie. Mennyei Atyánk jól tudja ezt, és azt üzeni: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Az Ige azt mondja, hogy bátorítsuk (Zsidók 3,13), vigasztaljuk egymást (1Thesszalonika 4,18; 5,1), és hordozzuk egymás terhét (Galata 6,2).

Ne külső szemlélő legyek csupán! A sajnálkozásommal és a véleménynyilvánításommal nem bátorítom a testvéremet. De imádkozhatok (akár együtt, vele is), telefonálhatok, lapot küldhetek, és gyakorlati segítséget is adhatok a mindennapokban.

Bátornak és erősnek kell lennünk akkor, amikor saját magunkkal „kínlódunk”, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, de mégis szeretnénk jók lenni. Szolgáló testvéreim életéből látom, hogy van, amikor nehéz Istent szolgálni, mert alkalmatlannak találjuk magunkat. Bizonyára keményebben meg kell dolgoznia annak, aki az Úrtól két talentumot kapott, mint annak, aki ötöt. Jó hír, hogy Isten azt várja el tőlem, amit rám bízott – és nem többet. Ő ismer, és elfogad úgy, ahogy vagyok. A teljesítőképességünk nem egyforma. Vannak közöttünk, akik Mercedes kamion teherbírásúak, és vannak, akiket csupán annyira lehet megterhelni, mint egy kis Suzukit. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Sokszor meg kell küzdenem azért, hogy ezt elfogadjam.

Rokkantosított vagyok, és az egészségi állapotom miatt nem tudok pörögni, pedig szeretnék.

Vannak napok, amikor keveset és lassan teszek – akár itthon: bár vár a vasalnivaló, és a konyhát is fel kéne mosni… akár a szolgálatomban: mikor körülöttem mindenki teljes gőzzel dolgozik az iskolában, az óvodában, a gyülekezetben… Ilyenkor reggelente félek az előttem álló naptól, és gyakran eszembe jut a fent említett igerész 9. verse: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Amikor így „kínlódok” magammal, két bibliai alak jut az eszembe: Pál, aki a 2Korinthus 12-ben bizonyságot tesz gyengeségéről és Isten megerősítő kegyelméről, és Timóteus, akiről tudjuk, hogy gyenge és beteges volt, de mégis kedves eszköz Isten kezében.

Bátorság kell ahhoz, hogy Isten akaratát békességgel és méltósággal elfogadjuk. Mindannyiunknak szembe kell néznünk a halállal. De mielőtt ez bekövetkezik, sok minden mással is szembesülnünk kell: betegséggel, tragédiával és óriási „miért” kérdésekkel. Bátor szívűnek kell lennünk akkor, amikor csalódunk Istenben, és amikor az imádságainkra „nem” a válasz. József jegyeseként Mária bátorsággal és békességgel fogadta el Isten akaratát, mikor meglátogatta az angyal. Képzeljük csak el: minden, amit a házassága előtt eltervezett, felborult. A Szentlélektől teherbe esik, s jól tudja, hogy ezzel a társadalom kivetettje lesz. Gyermeket szül, később eltemeti férjét, elengedi Jézust otthonról, hogy be tudja tölteni a küldetését, és néhány évvel később ez a gyermek szemei előtt szenved és hal meg a kereszten.

Jézus életében is ezt látjuk: bátran elfogadta az Atya akaratát.

Otthagyta a dicsőséget, emberré lett, és nem volt hová lehajtania a fejét. Megvetették, sőt a vallási vezetők meg akarták ölni. A Gecsemáné-kertben vért izzadt, és vállalta az előtte álló szenvedést, a keresztet. „Csak légy igen bátor és erős”,testvérem, ha Isten akarata nehezen elfogadható az életedben! „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”

Keresztény bátorszívűségre van szükségünk ahhoz, hogy szemben haladjunk az árral. A társadalmunk az önzésről szól. A reklámok a világ elvárását zúdítják felénk. De mindig van egy keskeny út a széles út közepén (!). Ez az út az árral szemben halad. A mindennapokban bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy beszédünkben, cselekedeteinkben és gondolatainkban Krisztusról tegyünk bizonyságot. Ez minden hívő ember élethelyzetére igaz, de különösen a fiatalokéra. Rájuk különösen nagy nyomás nehezedik. Igen bátornak kell lenniük ahhoz, hogy nemet mondjanak a házasság előtti szexre, az alkoholra, a drogra, a lopásokra, hazugságokra stb.

Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük és megvalljuk a bűneinket. Bátorság kell ahhoz, hogy Isten igéjéhez ragaszkodjunk ebben az értékvesztett, eltorzult világban.

„Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.”

Bátorság kell ahhoz, hogy nagylelkű legyek Istennel. Erről a fajta bátorságról tett bizonyságot az a bűnös asszony, aki megkente Jézus lábát egy tele alabástromedény olajjal (egyévi jövedelme lehetett; Lukács 7,36–50), és maga Jézus Krisztus, aki megüresítette magát és szolgai formát vett föl (Filippi 2). Bátorság kell ahhoz, hogy az életemet odaadjam az Úrnak. Ha vízen akarok járni, ki kell szállnom a hajóból. Péternek nagy hite volt, de nagy bátorsága is: olvassuk az evangéliumokban, hogy kipróbált halászként is félelem fogta el egy-egy nagy viharban. Jézus mégis megsegítette, bátorította őt. „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor” – Isten azt szeretné, hogy nagylelkű legyek vele. Ha erős vagyok, ha gyenge, ha fiatal és ha öreg. Ahogy ezeket a sorokat írom, sorra jönnek elém keresztény testvéreim: van, aki kerekesszékben, van, aki siketen, van, aki lelkipásztorként, van, aki gyermekeket nevelve, van, aki betegeket ápolva, van, aki hajléktalanok között élve, van, aki könyvet írva, van, aki zenélve, van, aki fiatalon, van, aki 70 év fölött szolgálja az Urat. Szeretnék én is ilyen ember lenni, szeretnék az Úrnak szolgálni, amíg élek!

Isten azt akarja, hogy boldogan és örömmel szolgáljuk őt. Mindennapjaink során meg kell találnunk az egyensúlyt.

De vannak olyan időszakok az életünkben, mikor Istenünk azt parancsolja, hogy legyünk igen bátrak és erősek – miként Józsuénak parancsolta a kánaáni bevonulás előtt. A bennünk élő Szentlélek és a reménység megörvendeztet minket a próbákban. Erősítést és bátorítást a Bibliából és testvéreinktől kapunk.

Egy napon nem lesz szükségünk több bátorításra és arra, hogy bátor szívűek legyünk. Akkor majd ott állunk színről színre a megöletett és feltámadt Bárány előtt boldogságban és örömben. Akkor megszólítja az övéit: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” Addig is, bármilyen helyzetben is vagyunk, így szól hozzánk az Úr: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”

Selmeczi Ottilia

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on whatsapp
WhatsApp