Mondják az is, hogy „agymosottak”, „szektások”, „lelki nyomorékok”, „tehetetlenek”, sőt már olyat is hallottam, hogy a keresztények „gyenge emberek”.
Ezek a jelzők elsőre bántónak tűnhetnek, de igazából a legutolsót kivéve mind igaz.
1. Szerencsétlen vagyok, mert életemet nem a „Sors” vagy a „Jószerencse” istenkéjének kezébe helyeztem, hanem a teremtő Isten kezébe, aki alkotta az eget és a földet és mindent, ami benne van. Így nekem nem szerencsém van, hanem Istenem.
Jézus mondja: „Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10,29–30)
2. Igen, képtelen vagyok a saját életemet irányítani. Mert ha én irányítom, akkor csak ideig-óráig érezhetem magam elégedettnek. Előbb-utóbb a bűn fogságába esek, ami rengeteg szenvedéssel jár. Nem én irányítok, hanem életem irányítását Annak a kezébe helyezem, aki nem romlást, hanem reményteljes jövőt szán nekem.
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17,5–8)
3. Új szívet kaptam a régi kőszívem helyett. Ez az új szív már Krisztusért dobog, tehát gondolataimat többé nem a világ dolgai borítják el, hanem Isten országának keresése. Figyelmemet arra fordítom, amire érdemes.
Ebből a szemszögből nézve nem csak „szívmosott”, hanem „agymosott” is lettem. Hála érte az Istennek!
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
4. Megnéztem a szekta szó pontos kifejezését, ami így szól:
„Zárt vallási közösség. Az uralkodó vallásoktól, egyházaktól különvált csoport, amely lényegi kérdésekben az általánosan elfogadott vallási nézetektől eltérő emberek zárt közössége.”
Ha azt nézzük, hogy a mai uralkodó, általánosan elfogadott vallás az énközpontú, egocentrikus gondolkodás, akkor igen, szektás vagyok, mert Krisztusban új teremtés lettem, és nem igazodom többé az általánosan elfogadott elvárásokhoz. Mert:
„többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2,20)
5. Igen, lelki nyomorék vagyok, mert éhezem és szomjazom az Isten igazságát. A lelkem csak Krisztussal és Krisztusban lehet teljes. Ami nem teljes, vagy mozgásképtelen, az csúnyán kifejezve nyomorék. Mivel testben élek, ezért lelki ismereteimet is csak test szerint érthetem és élhetem meg. A test ebből a szempontból egyfajta gátló tényező, ezért lelkem, amely örökké sóvárog az istenismeret után, csak az örökkévalóságban lesz teljes.
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Korinthus 13,12)
Bizony „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Máté 5,3)
6. Ha a végkifejletet nézzük, mindannyian tehetetlenek vagyunk. Mert „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2,17).
De ez a tehetetlenség nem bús melankóliára, kényelmes belenyugvásra vagy passzivitásra buzdít engem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve emberi korlátaimat és a kegyelmi idő végének közeledtét, mindinkább arra sarkall, hogy fáradhatatlanul hirdessem az evangélium üzenetét.
7. És végül igen, gyenge vagyok. Ember. Ahogy az ismert ének is mondja: „Nem tudom a szívem meggyógyítani.” De az áldott gyógyító még az én beteg, bűnök alatt roskadozó, megtaposott életemet is képes használhatóvá és értékessé tenni.
„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12,9–10)
Ezért drága testvéreim, ne szomorodjunk el, amikor az emberek látszólag negatív jelzőkkel illetnek bennünket, mert Isten az, aki a negatívból pozitívat, a vesztesből győzteset, a megvetettből szeretettet, az elutasítottból megbecsültet, a kutyából szalonnát és a halottból élőt képes létrehozni.
Jézus szavai vigasztalnak és bátorítanak is egyben:
„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” (Máté 5,11–12)
