A nulláról építjük fel magunk és mások között. Az építkezés alatt, a gyártás során pedig folyamatosan ellenőrizzük a bizalmat mint terméket mi is és a másik is:
Megérdemli-e a befektetett bizalmat a kapcsolat?
Mások beszélnek úgy is róla, mint ami meglehet bennünk mások és a dolgok iránt, de az elvárások akadályoztatása, meghiúsulása lerombolhatja véglegesen.
Mindezek a bizalomról úgy beszélnek, mint valami illékony, múlékony, kiszámíthatatlanul változó és megfoghatatlan jelenségről, amely igazából csak játszik velünk. Hiszen becsalogat kívánatosnak tűnő kapcsolatokba, helyekre, történésekbe, és aztán magunkra hagy. Vagy ami még rosszabb: velünk együtt hull a mélybe, hogy végül feladjuk a bizalomban való bizalmat is.
Borotvaélesen és persze helyesen fogalmazott Jack Gibb, a bizalomszint-elmélet megalkotója ebben a mondatában:
„Szabadságomat a bizalom adja.” És szabadság nélkül nincs élet.
A bizalom az egyik legcsodálatosabb erő. Erő és élet egyben. Nélküle nem találkozhatsz az élettel, ő visz bele. (Nélküle halott tájon vándorolsz mindig, bármi is történik veled.) Körbevesz és beléd költözik, így hoz egységbe másokkal, az élővilággal, a tárgyakkal, a történésekkel és magával Istennel is. Nagyon valószínű, hogy ő maga a bizalom.
Ezért van igaza Müller Péternek is ebben: „A bizalom minden csalódást kibír.” Mert sosem tud önmagában csalódni. Ezért sosem mond ilyeneket: Nem érte meg, kár volt megtenni, fölöslegesen gyalogoltam, bárcsak ne szerettem volna! Ha benned bizalom van, tehetsz bármit, kapcsolódhatsz bárkihez, elfordulhatnak tőled, az sosem fogja elvenni belőled a bizalmat. Csak ha a bizalmat módszerként próbáltad használni, akkor persze hogy csalódni fogsz. A bizalom nem módszer, hanem alapállás. Az élet kezdete és áradása.
kép: Duy Huynh Bizalom teszt (fa, akril, 24″x24″)
